Amikor valakinek Down-szindrómás gyereke születik, az orvosa megnyugtatja, hogy ez nem is olyan szörnyű, élhetnek még teljes életet, és talán még a civil segítség lehetőségét kínáló szórólapot is az anya kezébe nyomja. A magyar szülészeteken azonban még nem ez az általános eljárás, sokszor csak együttérzés nélkül, ridegen közlik az anyával, hogy lehet Down-os a gyereke, és készüljön fel a legrosszabbra. Az orvos saját kudarca egy ilyen gyerek, vagy csak hiányzik a szülészek egy részéből az empátia? Mennyiben szól ez a történet a kártérítési perekről?