A családpolitika a magyar és a lengyel kormány számára is nagyon fontos. Nálunk viszont elsősorban a jómódú családokat támogatják, míg a lengyelek a szegényebbeket. Romániában is próbálkoztak családügyi kampánnyal, de az emberek valamiért nem voltak vevők rá. Vajon miért? Szikra Dorottya szociálpolitikussal beszélgettünk.
14 milliárd forint EU-s pályázati pénzből nyitottak országszerte Család- és karrierpontokat, hogy segítsék a kisgyerekes nők munkavállalását. A projekt három évig tart, ebből egy letelt, ezért kiválasztottunk közülük hármat, és megnéztük őket közelebbről. Kiderült, hogy az irodák csak pár hónapja nyitottak meg, eddig főleg Csernus doktorral, Pál Feri atyával, önismereti tréningekkel és tanácsadással próbálkoztak. Aki komolyan veszi, nehéz fába vágja a fejszéjét, aki nem, papíron az is jól teljesíthet.
Ha gyereket vállalnak, annyira lemaradnak a férfiak bérszintjétől, hogy egész életükben nem tudják behozni. Ez akkor javulhatna, ha a nők könnyebben összehangolhatnák a munkahelyi és otthoni teendőiket. Vagyis segíteni kellene a munkaerőpiaci helyzetüket. De hogyan?
Sokan, köztük a kormány is azt gondolja, hogy ha több részmunkaidős állás lenne, a gyerekes nők előbb visszamehetnének dolgozni, és végül többen is vállalnának gyereket. Ez szépen hangzik, de nem ilyen egyszerű. A részmunkaidős állások rosszul fizetnek, bizonytalanok, és még inkább a nőkre tolják a házimunka terheit. Ettől még nem biztos, hogy kukába kell dobni a tervet, de önmagában nem fog csodát tenni.
A norvég családtámogatási politikából sokat tanulhatnának a magyar törvényhozók arról, hogyan ösztönözhető a nők visszatérése a munkaerő-piacra már a szülés utáni két éven belül, vagy arról, hogyan lehetne egyenlőbb a családi munkamegosztás. Egy friss kutatás szerint, ha Magyarországon is lenne a gyermekgondozási szabadságnak egy olyan része, amit csak és kizárólag az apák vehetnek igénybe – és ha nem teszik, bukják a támogatást -, az mind a családokra, mind a nők és férfiak munkaerő-piaci egyenlőségére pozitívan hatna.
Családpolitikában és a nemi szerepekben kifejezetten progresszív, és sok más dologban is balra áll a Fideszhez képest a Jobbik szociálpolitikája. Erre jutott egy új tanulmány.
Nőtt a minimálbér és az átlagbér, hurrá! A szegényeket viszont továbbra is inkább büntetik: pénzt alig adnak nekik, és a családpolitika is a jobb helyzetűeknek kedvez. Közben elkezdték leépíteni a közmunkásokat, de kérdés, ez vajon rendes munkához vezet-e.
Mintha a kormány is kezdené belátni, hogy a program nem működik. Jövőre több jut oktatásra és egészségügyre is, a családtámogatások közül viszont csak azok nőnek, amelyek a dolgozó, jobb helyzetű családokat segítik.
A kormány minden követ megmozgat, mégsem jön meg a középosztály kedve a gyerekcsináláshoz. Pedig, ha kell, még az „asszonynak otthon a helye” hozzáállással is szakítanának. A jobb módúakra szabott családpolitikával viszont a szegények járnak rosszul.
Nincs benne a közbeszédben, sokan egész egyszerűen tudomást sem vesznek róla, hogy vannak olyan családok, ahol a szülő egyedül neveli a gyerekét. Pedig már minden ötödik magyar család így él, és számuk egyre csak nő. Az állam havonta ezerötszáz forinttal honorálja az egyedülálló szülők harcait, de a szolgáltatók sem törik össze magukat, hogy segítsék ezt a réteget.