Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van szó, hogy az intézmények egyáltalán nem irtanak, csinálják, csak sajnos egyáltalán nem hatékonyan. Az irtás nem terjed ki az egész épületre, csak egyes lakásokra, így lakásról lakásra rohangálnak az állatok.
Az egyik első családok átmeneti otthona volt az országban a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány (Széra) Budapest rákospalotai otthona, ahol 1997 óta találnak átmeneti menedéket lakhatási és megélhetési problémákkal küszködő családok. Az övék az egyik legkomplexebb szociális program a hazai családok átmeneti otthonai közül: kiléptető lakhatási programjukkal eddig összesen több mint 80 családot segítettek önkormányzati bérlakásokba. Munkájáért 2018-ban Jószolgálat-díjjal jutalmazták a szervezetet.
Anyaotthonban a nők egy-másfél évnél nem maradhatnak tovább a gyermekükkel. Előbb-utóbb mindenkiben felmerül a kérdés, hogy merre tovább, azonban sem félutas házakban, sem önkormányzati lakásokban nincs elég hely. Albérletet pedig biztos munkahely nélkül nehezen tudnak bérelni, ráadásul a tulajdonosok attól is félnek, hogy a kisgyerekes édesanyákat csak hosszú procedúra után lehetne kirakni az utcára. Ilyenkor pedig már egy édesanya fejében az is megfordul, hogy jobb híján visszamegy a korábbi bántalmazójához.
Akik amúgy is nehéz helyzetben vannak, és kapcsolati hálójuk sincs, egyre többször kényszerülnek családok átmeneti otthonába. De innen előbb-utóbb muszáj kiköltözniük, hogy aztán megint hónapról hónapra éljenek, akár másik intézménybe költözzenek. Akiknek tényleg gyors, átmeneti segítségre lenne szükségük, hogy egyenesbe jöjjenek, hónapokat várhatnak a várólistán. Megoldást csak az állam hozhatna, ha akarna.
Az átmeneti otthonokba bekerülő családok jelentős része sosem jut lakáshoz, jobb híján intézményről intézményre vándorolnak. Az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói intézményében viszont lehetőséget teremtettek a nehéz helyzetben lévő családoknak, hogy új életet tudjanak kezdeni. Egy speciális integrációs program keretében az intézmény lakói megtanulhatják, hogyan működik a háztáji gazdálkodás: az ő feladatuk az állatok etetése és a veteményesek gondozása. Akik jól teljesítenek az egyéves programban, munkához és később lakáshoz juthatnak.
Az elszabadult albérletárak és a fizetésképtelenné váló kisgyerekes albérlőktől rettegő tulajdonosok korában egy átlagos munkás-család alól is bármikor kicsúszhat a talaj, ha hirtelen új albérlet után kell néznie. Erre példa János és Irén története, akiknek senki nem volt hajlandó kiadni a lakását, mihelyt megtudták, hogy két gyerek is költözne bele. A családok átmeneti otthonában meghúzódó család hamarosan a Habitat for Humanity jóvoltából egy felújított szociális bérlakásba költözhet Budapest egyik külső kerületében, de egyértelmű, hogy az övék egy szerencsés eset: mindegyik szülőnek van munkája, és a válság nem zilálta szét őket.
Egy családok átmeneti otthonába vagy anyaotthonba kerülő anyának gyökeresen megváltozik az élete: szigorú szabályoknak kell megfelelnie, saját és gyerekei élete pedig nyitott könyv lesz családgondozója és az otthon vezetője előtt. Ezt sok szülő hatalmi önkényként és túlzott kontrollként éli meg, ami ellen, retorziótól félve, ráadásul tiltakozni sem mer. Az otthonokban dolgozó családgondozók szerint viszont a szigorú szabályokra és a fokozott felügyeletre épp a gyerekek egészséges testi és lelki fejlődése miatt van szükség. Azt azonban ők is látják, hogy a rendszerből hiányoznak a fékek a hatalmi visszaéléses helyzetek megelőzésére.
Valójában olyan emberek használják az átmeneti otthonokat, akiknek nem ideiglenes, hanem tartós segítségre van szükségük Ehelyett tartós gondozást és albérletekben történő ellátást vezetnének be.
Egyedülálló, háromgyerekes anyaként folytonos gyanakvásban élve költözött éveken keresztül családjával albérletről albérletre Erzsébet. Akarták átverni és férjhez adni is ebben a permanens krízishelyzetnek is beillő időszakban – a szociális ellátórendszerbe kerülve viszont helyzete nemhogy javult volna, csak tovább rosszabbodott. Erzsébet testi és lelki egészségi állapota leromlott, a rossz tapasztalatok pedig zsigeri gyanakvásra és bizalmatlanságra tanították a családját tíz éve egyedül fenntartó nőt.
Afgán, szír, szomáliai gyerekek és szüleik élnek egy 13. kerületi átmeneti otthonban. Kőkemény kihallgatás után kaphattak csak menekültstátuszt, a beköltözés után azonban a gyerekeket iskola és óvoda várta, a szülők pedig kereshettek munkát. A lakók nagy része másfél év után már saját albérletbe költözik, mégis sokan vannak, akik egyik napról a másikra Nyugat-Európába indulnak, és csak a gyerekek játékait hagyják maguk után.