Kukoricát és mapraforgót termelni jónak tűnik a Röszke melletti mező, de emberek százainak elhelyezésére egyáltalán nem alkalmas. Nem csoda, hogy egymást érik a kitörési kísérletek a tarlón kialakult telepről. Szervezettségnek halvány jelei látszanak. Az állam csak karhatalommal képviselteti magát, azt is csak félszívvel. Az emberek ellátásával civilek próbálnak megbírkózni.
A nagy esőzések miatt leállt az állami civil pályázatokat kezelő Emberi Erőforrás Támogatáskezelő rendszere, ezért meg kellett hosszabbítaniuk a hiánypótlási határidőket.
Hetek óta hiába várja a pénzét több civil szervezet, amely állami támogatást nyert a Nemzeti Együttműködési Alap idei pályázatán. Azt mondják, olyan papírokat kérnek be hiánypótlásként, amelyeket már rég beküldtek. Most valamiért mégsem találják.
Ki egy karton borotvahabbal, ki egy zsák gumicukorral érkezik valamelyik pesti pályaudvarra, hogy így segítsen az ideérkező menekülteknek. MIndenki jót akar, de egyre kaotikusabb az önkéntesek munkája, ők maguk is úgy érzik, szükségük lenne egy szervezőre. Eközben egyre menekült bolyong a városban, kis csoportokban verődve keresnek menedéket.
Egy pohár tej, egy pár új cipő, pár jó szó, játék a gyerekekkel. Civilek egyre bővülő csoportja igyekszik elviselhetőbbé tenni a továbbutazó menekültek helyzetét a szegedi Nagyállomáson, ahova rendszeresen az utolsó vonat után visz a Bevándorlási Hivatal egy-egy nagy csoport regisztrált határsértőt, hogy továbbküldje őket a befogadóállomásokra.