Az utóbbi években ezrével érkeznek Magyarországra olasz huszonévesek, akik megelégelték az otthoni, kilátástalan viszonyokat. Budapesten átlag feletti fizetést kapnak a multiknál, ahol a nyelvtudáson kívül semmilyen végzettséget nem várnak tőlük. A szüleik fejében Magyarország szinte Oroszországgal egyenlő. Számukra azonban Budapest az önállóságot és a kényelmes életet jelenti. Csak ne lenne olyan hideg.
Egy budapesti gettóiskolában dolgozó tanárnő fakadt ki a Facebookon, mert nem hiszi, hogy bárhová is vezetne az a deszegregációs ítélet, ami másodfokon mindössze arra kötelezi az Emberi Erőforrások Minisztériumát – némi bírság megfizetésén kívül -, hogy a szegregáltan működő iskolákkal készíttessen deszegregációs tervet. A tanárnő interjúnkban elmondja, miért érzi teljesen tehetetlennek magát abban a szegregált iskolában, ahol több mint egy éve tanít, és azt is, szerinte miért ferdítés Budapesten arra hivatkozni, hogy egy gettóiskola a „helyi sajátosságok miatt” van tele hátrányos helyzetű, problémás diákokkal.
Budapest most már látványosan küszködik az egekbe szökő ingatlanárak problémájával. A szinte nem létező szociális bérlakásállomány mellett majdhogynem lehetetlen a fővárosban úgy lakást találni, hogy a bérleti díjra ne menjen el a háztartás jövedelmének 40 százaléka. A problémával nem vagyunk egyedül Európában, de a budapestivel ellentétben a tőlünk nyugatra lévő városok vezetése legalább próbál valamit kezdeni vele. A bécsi önkormányzati lakásállományt Budapesté soha nem érheti utol, de a meglévő lakásállományát a magyar főváros is kezelhetné bölcsebben, az albérletpiacon a leginkább kitett bérlők segítésébe pedig akár rendszerszintű változtatások nélkül, már holnap is bele lehetne kezdeni.
Hiába kerülnek lehetetlen helyzetbe a lebontásra ítélt Hős utcai házak lakosai, az önkormányzat nem hajlandó a felajánlott 4-5 millió forintnál többet fizetni a lakásokért. A kőbányai önkormányzat közmeghallgatást tartott, de a polgármester és a helyiek teljesen elbeszéltek egymás mellett.
Két cikkben és egy képgalériában mutatjuk be, hogyan próbálja a budapesti nyolcadik kerület levetkőzni a régi stigmákat. Ahol régen prostituáltak striheltek, és mindennapos volt a lopás, ott mára kifinomult középosztálybeliek és fiatal értelmiségiek élnek. Néhányan élvezik a koszos, de vonzó hangulatot, mások inkább a mélygarázsba menekülnek, és csak aludni járnak haza. Józsefváros megújul, de kinek jó ez, és kik járnak vele rosszul?
Inkább választják a rosszabb lakókörülményeket, minthogy távol kerüljenek a munkalehetőségektől, ami sokszor továbbra is Budapesthez köti őket, a város pezsgése után viszont nagyon nehezen szoknak hozzá a hétvégi házas övezet vagy a homoki dűlők csendjéhez és – úgy érzik – ingerszegénységéhez. Újpest, a hetedik kerület, vagy a külvárosi Budapest vetette ki őket magából, de ha már így alakult, megpróbálnak a lehető legélhetőbb otthont teremteni maguknak. A szomszédaik tehetősebb telektulajdonosok, vendégmunkások, vagy az első saját otthonukat építgető fiatal házaspárok. Így élnek az agglomerációban a Budapestről kiszoruló szegények.
Józsefváros mindig is sokszínű volt, de az utóbbi évek lakosságcseréjével ez csak fokozódik. Sokfelé drága lakások és bevásárlótáskás fiatalok váltották fel a nyomort, máshol közös lépcsőházban élnek a fiatal értelmiségiek és a szegény, népes családok. Bemutatunk néhány arcot a nyolcadik kerületből, akikről elsőre nem mondaná meg, hogy mindössze pár saroknyira laknak egymástól. Ha érdekli Józsefváros megújulásának […]
Egyesek ízléstelennek és szociálisan érzéketlennek, mások totális sikernek tartják a Corvin-projektet, amely a megújuló Józsefváros emblematikus beruházása lett. A régi házakat lebontották, a helyükre plázát és drága lakásokat építettek, amelyekbe módos külföldiek költöztek. A környéken máshol is felmentek az árak, alternatív fiatalok jelentek meg, és hozták magukkal a kocsmáikat is. Ahová régen nyűg volt elvillamosozni, […]
A józsefvárosi Magdolna-projekt igazi sikertörténetként indult. A lakosok bevonásával, valódi közösség építésével akartak fejlesztéseket indítani a hírhedt Magdolna negyedben anélkül, hogy bárkinek el kellene költöznie. A program mégis csak részsikereket ért el, és végig elszigetelt maradt. Az önkormányzat az egyik oldalon segítette a szegényeket, a másik oldalon viszont keményen odalépett nekik. Mindez a gazdasági változásokkal […]
Több ezer kínai telepedett le Magyarországon az utóbbi néhány évben az Orbán-kormány 2013 és 2017 között működtetett letelepedési kötvény-programján keresztül, akikről jóformán semmit nem tud a magyar társadalom. Sokan a durván légszennyezett városok és a gyerekeiket túlterhelő oktatási rendszer elől menekülnek el Kínából, még akkor is, ha ez a karrierjük – legalábbis ideiglenes – feladásával járhat. Budapesten a kínai kötvényesek többsége felső-középosztálybeli színvonalon él, nagyon zárkózott életet. A régebb óta, jellemzően a kilencvenes-kétezres évek óta nálunk élő kínaiak sem nagyon tudnak mit kezdeni velük: újgazdagnak, kivagyinak látják őket. Riportunkban bemutatjuk: kik, honnan jönnek és mit csinálnak nálunk.