Hogyan szerveződik az élet egy olyan faluban, ahol az állandó lakosság fele 65 évnél idősebb? A Borsod megyei Tornabarakonyon pontosan ez a helyzet, igaz, a lakosság fele három idős nénit jelent, akik mindenben a falugondnok munkájára vannak utalva. A megszűnés határán álló faluban nincs bolt, se posta és háziorvos, ha szükségük van valamire – például élelmiszerre vagy gyógyszerre – , a falugondnok szerzi be nekik a közeli Bódvaszilasról.
Sinka Eszter elvégzi az adminisztrációs feladatokat, ellátja a betegeket, és közben meghallgatja őket. Körzeti nővérként az összes páciensét jól ismeri, már-már szülői-nagyszülői kapcsolat van köztük. Szabadidejében rászorulóknak gyűjt, és gondoskodik róla, hogy az adományok eljussanak a hátrányos helyzetű családokhoz.
Addig noszogatták, míg be nem iratkozott a főiskolára. A tanulás mellett a prügyi általános iskolában dolgozik, adományt gyűjt és oszt szét, roma hagyományőrző programokat szervez és egyedül neveli legkisebb lányát. Horváth Zsolt gyakran látogatja a cigánysoron élőket, ha kell, kipótolja a menza-pénzt, sokat beszélget a cigánysoron élő fiatalokkal, próbálva meggyőzni őket, hogy érdemes tanulni.
Lakatos Attila szerint senki sem lesz biztonságban, ha bejönnek a bevándorlók, akik a cigányok munkahelyeit is el fogják venni.
A gázszolgáltató, a vízmű, a rovarirtó, de még a zongorahangoló is késve kapta meg a pénzét a KLIK-től Borsod megyében. Az iskolákat működtető intézményfenntartó ugyan már elkezdte törleszteni az adósságait, de február elején még több mint egymilliárd forint tartozása volt az ország legszegényebb megyéjében.
A többség pénzhiány miatt legfeljebb szeretetet ajándékoz karácsonyra az ország legszegényebb járásában. Közmunkásként nehéz kijönni a kevés pénzből, de akinek összejött a norvégiai meló, az nem panaszkodik.