Hiába a jó szándék, sok buktató vár azokra, akik a legszegényebbeken akarnak segíteni. Vajon elég bekopogni, hogy „jó napot, itt vagyunk’? Vagy meg kell keresni a polgármestert is? De mi van, ha őt pont utálják a telepiek?
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerekét is elvették tőle. Pár éve még azt sem tudta, mi fán terem a bazsalikom, ma a Prezi bisztrójának junior menedzsere. Ő a 37 éves Lakatos Heléna, aki a bagi cigánytelepről indult, egy víz nélküli kis lakásból, ma a hatodik kerületben bérel lakást, hamarosan pedig repül Ciprusra, hogy elmesélje, hogyan jutott idáig. Heléna története jól mutatja, milyen csodákra képes az erős akarat és egy elszánt önkéntes.
Jó jegyeket és dicséretet is kaptak azok a bagi felnőttek, akik most végzik az általános iskolát, és kedden volt az osztályozó vizsgájuk. Ketten elvégezték a nyolcadikat, a többiek tanulnak tovább.
Felnőtt emberek, de életükben nem volt még a kezükben térkép, és volt, aki a nevét sem tudta leírni. Bagon pár hátrányos helyzetű felnőtt elhatározta, hogy befejezi az általános iskolát, pedig van, aki negyven éve hagyta ott a tanulást. A gyereknevelés és a munkába járás is nehezíti a dolgukat, ráadásul hamarosan itt az osztályozó vizsga, és izgulnak, nehogy butának gondolják őket.
Kinek a munkakereséshez, kinek egy szakmához, kinek jogosítványhoz kellene a nyolc általános, ahonnan kimaradt annak idején. Bagon maguk kértek és kaptak lehetőséget ehhez az egykori kimaradók.
Négy ember a bagi romatelepen úgy indított el egy társadalmi vállalkozást, hogy azt sem tudták, mit jelent ez a kifejezés. Egyszerre akarnak pénzt keresni, és másoknak is segíteni, hogy mindenki megtanulhassa, mit jelent önellátónak lenni. Az első malacröfögések azt jelzik: van remény.