Az ormánsági Kémes egy pici falu, ami szépen lassan lekerül a térképről: fejlesztés, beruházás, ha érkezik is ide, abból munkahely nem lesz. Valamit azonban mégiscsak kezdeni kell azokkal a nagyon szegény gyerekekkel, akik pont ide születnek – ezt gondolja legalábbis egy alapítvány és a helyi iskolavezetés. Pontosan tudják, hogy csodát ilyen körülmények között nem lehet várni, mégis húsz éve rendületlenül pályázatokat írnak.
Közel húsz éve, hogy Németh Márta Budapestről a Bodrogközbe költözött, hogy falusi, családias környezetben segítsen önálló élethez vak embereket. Ma már ott tartanak, hogy a környékbeli leszázalékoltaknak és az értelmi sérülteknek is ők biztosítják a megélhetést. Kosarakat fonnak a helyi Coop-nak, bögréket égetnek a nagyvárosi multinak, a munkaidő végén pedig összeállnak, és a csörgőlabdát kergetik.
Vannak olyan magyar iskolák, ahol a gyerekeknek idén még nem tartottak rajz és technika órát, mert nincs pénz hurkapálcára, ragasztóra, zsírkrétára. És hiába kaptak szeptember elején ceruzát a szüleiktől, a sok hegyezéstől mára már fogni is alig tudják. Egy alapítvány nyár óta gyűjt a legszegényebbeknek tanszereket, mi pedig elkísértük őket három kis faluba, amikor kiosztották az új tolltartókat és füzeteket.
Állatokkal teli tanyát, tiszta ruhát és tettre kész önkénteseket adnának egyetemisták a hátrányos helyzetű gyerekeknek. A Demokratikus Ifjúság Alapítvány másodszor szervezett ötletbörzét, ahol fiatalok mutathatták be, ők hogyan segítenének a szegény gyerekeken. Volt, aki jobb szülővé tenné őket, más pedig rámutatna, hogy mivel jár, ha elcsenik a szomszéd mézét.
A rózsadombi középiskolás a hétvégét a Tisza-tónál tölti. De nem a haverjaival szórja a szülei pénzét, meg a strandon heverészik, hanem papírrepülőt hajtogat és focizik a lakóotthonban élő, hátrányos helyzetű kisfiúval. Egy alapítvány hozta össze őket, a diákok elfogadást tanulnak, és azt, hogy az elitsulin kívül is van élet, a kicsik pedig már attól a tengerparton érzik magukat, hogy vizes lábbal forognak a kemping homokjában.
Hátrányos helyzetű gyerekeknek szerveztek foglalkozásokat, kirándulni vitték őket, fűtőanyagot gyártottak, és önkénteseket toboroztak, az önkormányzat szerint mégis menniük kell a falu könyvtárából, mert nem volt papír arról, hogy használhatják a helyiséget.