Van, hogy a kórházak nem csak pelenkát, de létfontosságú gyógyszereket sem tudnak a betegeknek adni. Bár a kórházban fekvő betegeknek elvileg tilos gyógyszert bevinni, ha a rokonok nem vinnék a törött combcsont miatt műtött nagymamának a szívgyógyszereit, lehet, hogy abba halna bele. Hiába azonban a spórolás, a kórházak adóssága megállíthatatlanul növekszik.
Berobbant a CSOK, megbukott a családi csődvédelem, a lakhatási segélyeket pedig megnyirbálták. Közzétette a 2015-ös lakhatási jelentését a Habitat for Humanity: a magyarok még mindig képtelenek lakásokat bérelni, pedig sokkal jobb lenne, mint ész nélkül vásárolni. Utóbbit azonban a kormány is milliárdokkal támogatja, miközben a hitelesek megmentésére nem jut elég pénz.
Azt kérik, ha késve fizetnének, akkor se szüntessék meg a szolgáltatást az iskolákban.
Akinek adóssága van, azon már attól is rettegés lesz úrrá, ha egy idegen megjelenik a ház környékén, ha csenget a postás, de az is elég a paranoiához, hogy ismeretlen számról hívja őket valaki. Az eladósódás súlyos lelki terhekkel jár: felnőtt emberek nem mernek felbontani egy levelet, vagy annyi elég nekik az idegösszeomláshoz, ha a gyerek kér egy pohár vizet.
A kormány öt éve próbál mentőövet dobni az adósoknak, de eddig a végtörlesztés, az ócsai lakópark és a forintosítás sem tudta megoldani a családok eladósodását. Van, aki öt árverést is túlélt már ugyanabban az eladhatatlan kis házban, más katonának állt, hogy letudhassa a hitelét. A tartozással járó idegeskedés pedig hosszú időre meghatározhatja egy család életét.
Az adósnak csak a legalapvetőbb vagyontárgyai maradhatnak meg, mehet a levesbe a házimozi, és jöhet a kisebb lakás, cserébe viszont öt éven belül megszabadulhat a hitelezőitől, és addig is nyugodtan alhat, nem dobhatják utcára. Ezt jelenti a magáncsőd.
Az állami iskolafenntartó nem fizette ki a gázszámlát az E.On-nak, és egyre csak halmozza az adósságot.