Szögesdrótok pókhálója szövi körbe a tranzitzónában malmozó menedékkérőket

Köti az ebet a karóhoz a kormány, hogy a tranzitzónákban kérelmük elbírálására váró menedékkérők nem őrizetben vannak, nem foglyok, hiszen bár Magyarországra tényleg nem léphetnek be, Szerbiába szabadon távozhatnak. Ez viszont nem a boltba cigiért kiszaladás kategória, hanem a menedékkérelem visszavonását jelenti. A most kibővített tompai tranzitzóna, bármennyire is szépítik, inkább hasonlít egy újonnan átadott luxusbörtönhöz, mint egy menekült befogadó állomáshoz. Csak itt gyerekek is laknak.

Hogy a tompai és a röszkei tranzitzónákban senki nincs őrizetben, és hogy a szögesdrótokkal körülvett, zárt konténervárosok nem menedékkérőket fogva tartó intézmények, azt számtalanszor hangsúlyozta Pintér Sándor belügyminiszter azon a csütörtök délelőtti sajtótájékoztatón, amikor a frissen kibővített tompai tranzitzónát mutatta be a nyilvánosságnak a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) vezetőivel és az országos rendőrfőkapitánnyal karöltve.

2015 szeptembere, a tranzitzónák megnyitása óta most először engedték be a sajtó képviselőit a szigorúan őrzött határ menti területre, ahol március 28-tól, a jogi határzárat szigorító törvény életbe lépésével minden, Magyarországon menedékkérelmet benyújtó menekültnek várakoznia kell majd kérelme elbírálásáig. Ráadásul mostantól a 14 és 18 év közötti kísérő nélküli kiskorúakat is itt szállásolják el.

Az új funkciója miatt 50-ről 250 fősre bővítették a tompai tranzitzóna befogadóképességét, és egy sor, olyan szolgáltatással is felszerelték, ami lényegében őrzött menekülttábort csinál belőle. Van itt gyerekeknek játszótér, játszószoba, tanulószoba, de háziorvos és szociális munkás is dolgozik a konténervárosban.

A körülmények kulturáltak, még légkondi is van a konténerekben, csak épp elhagyni tilos a létesítményt. A kormány szerint, amíg nem derül ki valakiről, jogosult-e valamilyen nemzetközi védelemre, nem szabad hagyni, hogy szabadon kóricálhasson az országban és az EU-ban, mert az veszélyes.

Magyarország: “nem őrizet”, Strasbourg: “de”

Pintér azért ismételgette hogy nem egy börtön a tranzitzónának nevezett, szögesdrótos kerítéssel elzárt konténerváros, mert ezt a magyar kormányon kívül nem sok mindenki gondolja így.

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága például március közepén két bangladesi menedékkérővel szemben marasztalta el a magyar államot, kimondva, hogy a tranzitzónában jogsértően tartották fogva a két férfit, és szintén jogsértően utasították el automatikusan kérelmüket és utasították ki őket Magyarországról azon az alapon, hogy Szerbia, ahonnan érkeztek, biztonságos ország. A kormány a döntés ellen fellebbezett.

A strasbourgi bíróság nem fogadta el a magyar kormány érvelését, miszerint nem számít őrizetbe vételnek, ha valakit a tranzitzónába zárnak, mert Szerbia felé bármikor el lehet menni, tehát a menekültek őrizetbe vételét tiltó nemzetközi szabályokat nem sérti a rendszer.

Ezt az érvelést szajkózta Pintér Sándor és kísérete is a bejáráson. A fegyveres őrökkel és rendőrökkel őrzött tranzitzónában járkálva azonban nehezen lehetett elképzelni, hogy a már itt élő 32, látogatásunk idejére a közeli röszkei tranzitzónába szállított menedékkérő önfeledt szabadságban töltené itt mindennapjait.

Forgóajtón át szögesdrót-landbe

A menedékkérők egy forgóajtón keresztül érkeznek a tranzitzóna kapujához a határ szerbiai oldaláról. Ezzel hatósági ellenőrzések sora kezdődik el. A ruházat és a holmi átvizsgálása után a rendőrök nemzetközi adatbázisokat lefuttatva regisztrálják az illetőt, akitől ujjlenyomatot vesznek, majd kikérdezik: honnan jött, hová tart és miért.

A vizsgálatok lefolytatása és a menedékkérelem leadása után a tábor lakóegységeiben helyezik el a menedékkérőt, ahol mindaddig ellátásra jogosult, amíg jogerős ítélet nem születik az ügyében. A tranzitzónában van technológia a bírósági tárgyalások lefolytatására is, tehát még ezek idejére sem hagyják el a tranzitzónát.

A tranzitból Magyarország területére kilépni gyakorlatilag tilos az ott várakozóknak: “Azt szabályozzuk, hogy Magyarország területére ellenőrzés nélkül senki ne léphessen be” – fogalmazott Pintér a sajtótájékoztatón. Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal főigazgatója később az Abcúgnak azt mondta: csak nagyon különleges esetben, hatósági engedéllyel lehetséges a tranzitzóna elhagyása, például, “ha súlyosan beteg hozzátartozóját kívánja meglátogatni” az illető, vagy „kisgyermeke kórházba kerül”.

A tranzitzónában a felnőttektől elkülönített részlegekben kapnak majd helyet a 14-18 év közötti kísérő nélküli kiskorúak – akik ezután lépik át a határt, a gyermekvédelmi törvény módosítása alapján a fóti gyermekváros helyett mostantól automatikusan ide kerülnek. Külön szállásolják el a gyerekes családokat is, a gyerekekkel pedig egy kirendelt pedagógus foglalkozik majd – mondta Végh Zsuzsanna.

Nagy a zsák, de kicsi a szája

A szerbiai oldal felé ugyan elvileg ki lehet lépni a tranzitzónából, de ez nehezen áll meg a menedékkérők szabadságának bizonyítékaként. Aki ugyanis nem meggondolta magát menedékkérelme leadását illetően, csak mondjuk egy doboz cigiért ugrana ki – jobb híján a szerb oldalra -, annak ezt sem ajánlatos megtennie, mert ekkor ugyanazon a bejáraton kell visszajönnie, mint mindenki másnak.

Márpedig a belépésre ezrek várakoznak a szerbiai oldalon, ezt már egy, a tranzitzóna Szerbia felőli bejáratánál várakozó férfi mesélte nekünk. A 30 éves Ilias, aki az iraki Szindzsar hegység körül élő kurd vallási nemzetiség, az üldözött jezidi népcsoport tagja, feleségével menekült otthonából.

Ide a zsúfolt, túlterhelt Sid-i menekülttáborból érkezett a horvát-szerb határról, de, mint mondja, még soká van, amikor feleségével átléphetik a tranzitzóna kapuját, mert a magyar hatóságok a gyerekes családokat veszik előre. Ilias azt is elmondta, a hatóságok sorszámot osztanak a tranzitzónába belépni szándékozóknak, ami megjósolhatóvá teszi, mikor kerül rájuk a sor.

“Bár a szögesdrótos kerítés és a fegyveres őrizet is elég félelmetes, most leginkább attól félünk nagyon, hogy visszaküldenek minket Bulgáriába, ha meglátják, hogy már ott is adtunk ujjlenyomatot” – beszélt a jövőt illető kétségeiről a köztünk lévő drótkerítés mögül a férfi.

Végh Zsuzsanna, a BMH igazgatója elmondta: az elmúlt időszakban csak átlag napi 5 körüli menedékkérőt fogadtak a tranzitok, ami az ügyek bonyolultságától függően még maximum napi húsz főig emelkedhet. Ez a legális módja a belépésnek, de a kerítés átvágásával a magyar oldalra kerülő, az országban elfogott határátlépők is a tranzitzónában adhatják le menedékkérelmüket, miután a rendőrség a biztonsági határzár kapujához kísérte őket.

Év eleje óta 1324 ember tudta leadni a menedékkérelmét a magyar határon, ebből 850 a tranzitzónákban leadott kérelmek száma. Az összes kérelemből körülbelül 80 ember kapott valamiféle nemzetközi védelmet: befogadott, oltalmazott vagy menekült státuszt.

Maradnak a nyílt szállásokon

“Nem lenne ésszerű” – mondta Pintér Sándor arra a kérdésre, hogy átszállítja-e a BMH a nyílt táborokból – például Kiskunhalasról vagy Balassagyarmatról – a tompai vagy röszkei tranzitzónákba azokat a menedékkérőket, akiknek kérelme már elbírálás alatt van. Ez azt jelenti, hogy ők az eljárásuk lefolytatását jelenlegi lakhelyükön várhatják meg. “Erővel nem hozunk ide senkit” – mondta Pintér. Mindez a fóti gyermekvárosban lakó 14-18 év közötti kísérő nélküli kiskorúakra is igaz, őket sem fogja utólag a tranzitzónába költöztetni a BMH.

A belügyminiszter több, nemzetközi szervezet, köztük az Amnesty International korábbi állítására is reagált, miszerint a magyar rendőrök a határon bántalmazzák a menekülteket.

“Minden egyes panaszt a rendőrségtől független ügyészség vizsgál ki. Egyetlen esetben bizonyosodott be, hogy valódi volt a bejelentés, az érintett rendőrt azonnali hatállyal elbocsátották.”