Havi 200 ezer forintot költ az állam egy olyan gyerekre, akit kiemelnek a családjából, holott ennek az összegnek a töredékéből is együtt lehetne tartani a családot. Bár a törvény tiltja, hogy egy gyereket pusztán azért elvegyenek a családjától, mert az szegény, gyakran mégis ez történik. Több szociális lakással, befogadóbb iskolákkal és személyes segítségnyújtással sok családot egyben lehetne tartani.
Magyarországon senkit sem vehetnek el a szüleitől pusztán azért, mert szegények, ez sokszor mégis elkerülhetetlen. A nélkülözés ugyanis hosszú távon belső feszültségekhez vezet a családban, amelyek gyakran annyira elfajulnak, hogy a gyámhivatal kénytelen kiemelni a gyereket. Úgy tűnik, a szegénység a gyerekkiemelések fő okozója, de ennek a felszámolásához rendszerszintű gondokat kellene megoldani. Amíg ez nem történik meg, sok szülőről ki sem derülhet, hogyan nevelné fel a gyerekét.
Segítenünk kell őket szülővé válni
„Egy gyereket akkor lehet kiemelni, ha több kockázati tényező is fennáll, nem elég, ha iszik az apuka, vagy az anyuka. A kiinduló probléma általában a szegénység, a lakástalanság és a munkanélküliség” – mondta Szilvási Léna, az S.O.S. Gyermekfalu gyermekvédelmi programigazgatója. „Ha a gyerek sokáig él szegénységben és rossz érzelmi közegben, 8-10 éves korára jelentős problémák alakulnak ki. Ezért hamarabb fel kellene mérni a kockázatokat, segíteni kellene a fiatalkorú, vagy betegséggel küzdő szülőket, ami a bölcsőde, az óvoda és a családsegítő dolga. Ők viszont hiába veszik észre a gondokat, ha a család nem képes kifizetni az albérletét” – mondta.
Szilvási szerint ideje lenne megválaszolni, mi kell ahhoz, hogy egy fiatal, szegény szülő képes legyen felnevelni a gyerekét. „A lakás- és az iskolarendszert mindenképp felül kellene vizsgálni. Az egyik legnagyobb gond, hogy a szomszédos országokhoz képest itthon sokkal kevésbé kiterjedt a szociális bérlakásrendszer, az iskolázatlan szülők pedig alig tudnak elhelyezkedni. Felmerül a kérdés, hogy az iskola valóban felemelkedési lehetőséget biztosít, vagy csak újratermeli az egyenlőtlenséget” – mondta Szilvási.
Hasonlóan látja Révész Magda gyermekvédelmi szakember is, aki szerint hiányoznak azok a társadalmi szolgáltatások, amelyek megakadályoznák a gyerekkiemeléseket. „Olcsó lakhatási lehetőséget kell biztosítani, és fontos az is, hogy megtanítsuk a pénzzel bánni ezeket a szülőket, mert sokszor az ő szüleik is állami gondoskodásban nőttek föl, ahol ezt nem tanulták meg” – mondta. Révész úgy látja, „az iskola a középosztálynak van kitalálva, ahová olyan gyerekeket várnak, akik széltében-hosszában beleférnek az általuk kitalált kis kockákba”.
Révész szerint „segítenünk kell ezeket az embereket szülővé válni, és komplex szolgáltatásokat kell nyújtani, ahogy például a Biztos Kezdet Gyerekházak teszik azzal, hogy a szülőknek és a gyerekeknek szerveznek közös programokat. Emellett kellenek állami intézkedések is, például támogatni kellene a részmunkaidős foglalkoztatást, mert így a kisgyerekes anyukák borzasztóan kiszolgáltatottak” – mondta Révész, aki szerint, amíg ezek nem valósulnak meg, a gyámhivatalnak sokszor tényleg nincs más választása, mint kiemelni a gyereket a családból.
Haza sem vihetik a gyereket
A Város Mindenkié embertelen gyakorlatnak tartja, hogy sok család a szegénység miatt veszíti el a gyerekét, miközben semmilyen segítséget nem kap az államtól. Szerintük a kiemelésekre fordított pénzt inkább arra kellene költeni, hogy a gyerekek a családjuknál maradhassanak, ezért jövő szerdán tiltakozást szerveznek a Blaha Lujza térre.
Kovács Vera szociálpolitikus – és a csoport aktivistája – szerint az anyagi okok miatti kiemelés tipikus példája, amikor gyakran haza sem engedik a kórházból a csecsemőt, mert látják, hogy a szülők megfelelő körülmények híján nem fogják tudni ellátni. Ez ugyan ellentétes a törvénnyel, Kovács szerint az a legnagyobb probléma, hogy a tiltás mellé nem tették oda azokat a forrásokat, amelyekkel ez elkerülhető lenne. „A gyermekvédelem legfeljebb azért hibáztatható, mert 1997 óta, mióta létezik ez a törvény, nem járta ki a megfelelő módosításokat, és nem tudta elérni, hogy a kiemelésre fordított pénzt a családokra költsék” – mondta Kovács, aki szerint tehát a fő hiba a szabályozásban, és nem a gyerekvédelemben dolgozó szakemberekben van. „Egy gyerek intézményi ellátása több, mint 200 000 forintba kerül havonta. Ennek a töredéke is elég lenne ahhoz, hogy egy család megfelelő körülményeket biztosítson a gyerekének”.
A kiemelés után a 12 év alatti gyerekeket elsősorban nevelőszülőknél helyezik el, de tartós betegség, illetve fogyatékosság esetén, vagy ha a testvéreket nem sikerül egy szülőnél elhelyezni, gyermekotthonba kerülnek. Kovács szerint itt „érzelmileg megterhelő körülmények között élnek, hiszen a gyerekek gyakran nem tudnak tartós kapcsolatokat kialakítani. A családjukból kiemelt gyerekek körében, ha az érzelmi terhelés nem volna elég, jellemzően rosszabb a továbbtanulási, a kábítószer-fogyasztási arány, de még a gyerekek egészségügyi helyzete is”.
A megoldás Kovács szerint is a lakhatási problémák enyhítése lenne, hiszen a legtöbbször ez áll az anyagi okok miatti kiemelések hátterében. Szerinte a lakhatási támogatás viszonylag sokféle megoldási lehetőséget kínálna, amelyek nem tudnak érvényesülni a mostani gyermekvédelmi és szociális ellátórendszerben. Kovács ugyanakkor úgy látja, ha a kiemelésre fordított összeget átcsoportosítanák a családban tartásra, az a jelenlegi helyzetben is komoly javulást eredményezne.
Ha elindulnak a lejtőn, nincs visszaút
Révész Magda, a XV. kerületi Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ szakmai vezetője szerint érezni, hogy a családok egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. „Egy alacsony státuszú család könnyen olyan spirálba juthat, ahonnan lehetetlen kikerülni. Ha az egyik szülő például feketén dolgozik, és eltöri a lábát, rögtön elindulnak a lejtőn, hiszen nincsenek tartalékaik”. Azt mondja, ez az elszegényedés egyelőre nem látszik a gyerekkiemelések számán, de ez jövőre könnyen megváltozhat. „Ha a kormány tényleg megvágja a szociális támogatásokat, radikálisan megnőhet a gyerekkiemelések száma. Ha például megszüntetik a lakásfenntartási támogatást, gyorsan tűrhetetlen helyzet állhat be”. (A kormány terveiről itt írtunk bővebben).
Szilvási Léna szerint viszont nem biztos, hogy a családok elszegényedésével a kiemelések száma is nőni fog, hiszen ehhez nevelőszülőkre van szükség, ők viszont csak korlátozott számban elérhetők, vagyis egyre több gyerek marad rossz körülmények között. „ Jó eséllyel egyre inkább elhanyagolják majd a gyerekeket, akiket egyre nehezebb lesz kezelni, és várhatóan romlani fognak a bűnözési statisztikák is. Ennek a megelőzéséhez azonban nem a nevelőszülői kapacitást kell növelni, hanem például a lakásrendszer problémáit kell megoldani” – mondta Szilvási.
Nemcsak a mindennapokban, hanem a számok szintjén is látszik, hogy Magyarországon egyre rosszabb gyereknek lenni. Erről korábban itt írtunk.
Címlapi kép: Jacob Riis: Jelenet a Mott utcai munkásszálló tetején Forrás: flickr/Preus Museum
Megosztás