Sokan azt hiszik, a szegények kihasználják a jóléti rendszert, pedig nincs is nagyon mit kihasználni. 2010 óta egyre kevesebbet költünk jóléti célokra, segélyekre például 100-ból két forint jutott. Egy átlagos család a létminimum negyedét kapja, amiből még egészséges étkezésre sem telik. A Budapesti Intézet és a Roma Sajtóközpont összegyűjtötte, amit a magyar segélyezési rendszerről tudni kell.
Miről beszélünk?
Sokszor összekeveredik a segélyek és a jóléti kiadások fogalma, pedig a kettő nem ugyanaz. A jóléti rendszer felel az állampolgárok egészségéért, lakhatásáért, oktatásáért, vagyis minden forint, amit erre költünk, jóléti kiadásnak számít, ide értve a tanárok és az orvosok fizetésétől a nyugdíjon át a családi pótlékig mindent. A jóléti juttatások egy része állampolgári, egy másik biztosítási, egy harmadik pedig rászorultsági alapon jár – utóbbiakat nevezzük segélyeknek.
Vannak hosszabb időn át nyújtott segélyek, mint a lakásfenntartási támogatás, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, a rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, vagy az ápolási díjak. Krízishelyzetben adható eseti támogatás is, például a temetési segély vagy az átmeneti segély. A segélyek egy részét nem pénzben adják: ilyen a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, ami az óvodai vagy iskolai étkezést támogatja.
Vagyis bár sokan azt hiszik, a családi pótlék például nem segély.
A legfontosabb segélyek közé tartozik a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény és a lakásfenntartási támogatás. 2013-ban átlagosan minden ötödik 25 éven aluli személynek járt rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, lakásfenntartási támogatást pedig majdnem minden huszadik felnőtt kapott.
Mennyibe kerül ez az egész?
2014-ben az állam a költségvetés 31,9 százalékát költötte jóléti kiadásokra, vagyis 100 adóforintból nagyjából 32-t. Ebből 17-et költött nyugdíjakra, 5-öt táppénzre és más biztosítási alapú ellátásra, 4-et szociális intézményekre (pl. gyermek- és idősotthonokra). Segélyekre 100-ból 2 forintot, a költségvetés 2,4 százalékát költöttük. Ennek azonban csak a fele igazi segély: a másik felét a 2012 óta jövedelempótló juttatásnak nevezett korkedvezményes és szolgálati nyugdíj teszi ki.
Vagyis elég keveset költünk segélyekre, és nem úgy tűnik, hogy ez változna: a jóléti célokra fordított pénz aránya 2010 óta folyamatosan csökken. Az aktív korúak által igényelhető három legfőbb pénzbeli segélyre (a rendszeres szociális segélyre, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra és a lakásfenntartási támogatásra) fordított kiadások lényegében nem változtak. Évek óta a költségvetés egy százaléka körül alakulnak, miközben a rászorulók száma folyamatosan nő.
Ez volt tizenöt évig
2000-ben, az első Orbán-kormány idején teljesen átszabták a munkanélküli ellátások rendszerét: a járadék innentől kezdve maximum kilenc hónapig járt, odaítélését az önkormányzatokra bízták, és bevezették a segélyezettek közmunkára kötelezhetőségét. Ekkor vezették be azt is, hogy a rendszeres szociális segélyt kérelmezőknek legalább harmincnapnyi közmunkát kell végezniük.
A következő reform 2009-ben, a Bajnai-kormány idején történt, amikor kétfelé bontották a segélyezetteket: a munkaképesek fix összegű rendelkezésre állási támogatást (RÁT) kaptak, 30 helyett 90 napnyi közmunkát kellett végezniük a szociális segélyért, és együtt kellett működniük a munkaügyi központtal is. Az idősebb és betegebb rászorulók a régi szabály szerinti összeget kapták. 2012-től a RÁT új neve foglalkoztatást helyettesítő támogatás lett, az összege pedig 28500-ról 22 800 forintra csökkent, ami azóta sem változott.
És ez van most
Idén márciustól átszabták a segélyezési rendszert, amiről az Abcúg is többször írt, itt például infografikán mutattuk be a lényeget.
A településektől a járásokhoz került a foglalkoztatást helyettesítő támogatás és a szociális segély, amit egyrészt átneveztek egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti járadékra, másrészt pedig kivették a jogosultak köréből a nyugdíj előtt álló rászorulókat. A szakértők általában örülnek, hogy a két segély járási szintre került, mert így nem érvényesülhet a polgármester önkényeskedése, ami eddig gyakran probléma volt.
Települési szinten marad egy új támogatási forma, a települési támogatás, amiről az önkormányzatok teljesen szabadon dönthetnek. Ide építhetik be a megszűnt adósságkezelési támogatást, a méltányossági közgyógyellátást, a méltányossági ápolási díjat, a lakásfenntartási támogatást, az önkormányzati segélyt, a köztemetést és a fűtési támogatást.
A minisztérium szerint ez nem gond, mert a szegényebb településeknek adott kormányzati segítséggel mindenhol le tudják fedni az új kiadásokat. Noha több települést is bemutattunk, ahol mégis kénytelenek voltak húzni a nadrágszíjon, Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár szerint ők sem hivatkozhatnak pénzhiányra.
Meg lehet ebből élni?
Röviden: nem. Egy átlagos, négyfős család, ahol nincs sem nyugdíjas, sem tartós egészségkárosodott, családi pótlékkal és segélyekkel együtt is bőven elmarad a létminimumtól a bevétel.
A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege személyenként 22 800 forint, de csak egy családtag kaphatja, a családi pótlék pedig két gyermek esetén gyermekenként 13 300 forint. Ha a helyi önkormányzat meg is tartja a lakásfenntartásra fordított havi 8800 forintot, akkor a havi jövedelmük 58 200 forintra nőhet. Ez az összeg negyede a négy főre számított, 253 ezer forintos létminimumnak, és még az egészséges étkezéshez szükséges kiadásokat (86 ezer forint) sem fedezi.
Sokan azt gondolják, a sokgyerekes szegény családok, különösen a romák kihasználják a jóléti rendszert, de ez tévedés. A becslések szerint az átlagos roma háztartásban három gyermek van. Ez persze valamelyest emeli a bevételt, de még kevésbé fedezi a szükséges kiadásokat.
Megosztás