Teljes homály fedi, hogy mit akar kezdeni a kormány a szakiskolákkal, a racionalizálás ugyan jól hangzik, de az iskolaigazgatók szerint inkább anyagi okok állnak az átalakítási tervek mögött. Ma az igazgatóknak azon kell vitatkozniuk a fenntartóval, hogy egy cukrásztanulónak szüksége van tojásra és lisztre, bíznak benne, hogy a nemzetgazdasági minisztérium ennél rugalmasabb lesz. Most se pénz, se szakértelem nem áll felettük, a gyerekek pedig motiválatlanok, bár ezen valószínűleg nem tud változtatni a kormány.
Az állami fenntartású oktatási intézmények közül egyedüliként, a szakiskolák és a szakközépiskolák felügyelete jövő szeptembertől a Klebelsberg-központtól (Klik) a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerül. Bár ezt már a nyáron bejelentették, konkrétumot azóta sem sokat tudni arról, hogy mi lesz ezeknek az iskoláknak a sorsa az átvétel után. Orbán Viktor régóta nem csinál titkot belőle, hogy szerinte a szakmunkásképzést és a kétkezi munkásokat jobban meg kellene becsülni, hiány van jó szakemberekből, nemrég pedig azt mondta, hogy a következő három és fél év legfontosabb feladata az új szakképzési rendszer bevezetése lesz. Iskolaigazgatókat kérdeztünk, hogy van-e elképzelésük arról, mi vár rájuk, és mit szólnak ahhoz, hogy jövő ilyenkor már a nemzetgazdasági minisztérium alá tartoznak majd.
“A kormány 2010 óta folyamatosan azzal kísérletezik, hogy a szakképzés irányításából kivegyék a felesleges lépcsőfokokat. Korábban is volt már rá példa, hogy az egyszerűsítés jegyében a kamarához vagy a gazdasági tárcához rendeltek feladatokat. Amivel most jönnek, hogy racionalizálás kell, meg a párhuzamosságok megszüntetése, megint egy jó indok a valóság elfedésére. De emögött az egész mögött egyetlen dolog áll, mégpedig, hogy a Klik működése teljesen alkalmatlan a szakképzés kezelésére, és pénzük sincs rá” – állította az egyik fővárosi szakiskola igazgatója.
Naponta a saját bőrén tapasztalja, hogy a Klik teljesen alulfinanszírozott: elvárják tőle a minél olcsóbb működést, miközben a szakképzés rendkívül sokba kerül. A pénzhiányon kívül egy másik nyomós érv lehet a minisztériumi átvételre, hogy jelenleg hiányzik az ilyen típusú iskolák feletti közvetlen szakmai irányítás. “Ez egyáltalán nem lenne újdonság: a nyolcvanas években is az ágazati minisztériumok alá tartoztak a szakképző iskolák” – mondta az igazgató.
Pénz? Na az semmire sincs
“Amennyit eddig tudok és gondolok erről az átalakításról, szerintem egy pozitív dolog lesz” -mondták az igazgatók. Amikor arra kértük őket, fejtsék ki, miért ilyen optimisták, miközben alig lehet tudni valamit arról, hogy mi vár rájuk, azt mondták: „ennél már csak jobb lehet”.
“A nemzetgazdasági minisztériumtól elvárható, hogy a döntéseiket ne úgy hozzák, hogy a köznevelés teljes rendszerének érdekeit veszik figyelembe, hanem csak a szakképzés igényeit” – tette hozzá a fővárosi szakiskola vezetője. Jelenleg ugyanis nem ritka az, hogy azon kell vitatkoznia a Klikkel, mennyi nyersanyagot vehet, mert nincs rá pénz. Abban bízik, hogy a gazdasági minisztériumnak talán majd nem kell elmagyaráznia, hogy egy cukrászképzésben nem olyan meglepő, ha szükség van lisztre meg tojásra.
A kerettanterv azt írja elő, hogy egy szakácstanulónak a vizsgán öt adagban kell elkészítenie egy adott ételt. A fővárosi szakiskolában ezt már korábban háromra csökkentették anyagi okok miatt, de mára addig jutottak, hogy csak két adagot főznek. Egy hónapra előre megküldik a Kliknek, hogy miből, mennyire lesz szükségük, ők ezt engedélyezik, vagy nem. Ha engedélyt kapnak, akkor megrendelik a beszállítótól, a Klik meg vagy kifizeti, vagy nem. “Idén már két beszállítónk mondta fel a szerződést, mert nem kapták meg hónapok múlva sem a pénzüket. Azt mondták, ők nem tudnak tovább hitelezni a Kliknek”. A szakiskolák ellátása tényleg óriási anyagi terhet ró a fenntartóra, hiszen egy vendéglátást is oktató intézmény havi nyersanyagigénye elérheti a kétmillió forintot. “És ez csak egy szakiskola, és csak a nyersanyag. Semmi meglepő nincs abban, hogy erre végképp nincs már pénze a Kliknek”.
Pénz a vidéki szakiskolákban sincs szinte semmire, “az alapdolgokon kívül, amire tényleg muszáj pénzt adniuk, mint a fűtés vagy a világítás, semmire nem tudunk kérni. Ha másoltatni kell egy kulcsot, vagy kifogyott a patron a nyomtatóból, akkor azt oldjuk meg, ahogy tudjuk” – mesélte az egyik igazgató.
Motiválatlanok, szinte analfabéták
Azt a felvetést minden megkérdezett igazgató kizárta, hogy a racionalizálás a közismereti tárgyak csökkentését hozná magával. „Ahhoz a köznevelési törvényt kéne megváltoztatni, ami óriási munka és még annál is több pénz. A másik, hogy a közismeret már így is alig van jelen a szakiskolákban. A képzési csomag egyhatod része, ezt sem lehet már hova csökkenteni” – mondta egyikük.
A kormány célja, hogy szakképző intézményekben a szakképzéssel lehessen a jövőben foglalkozni, ne pedig az általános iskolában meg nem tanított tudás megtanításával, ahogyan ez ma történik, mert most a szakképzés három évéből egyet általában az általános iskolában meg nem szerzett tudás pótlására kell fordítani. Ezt alátámasztják a megkérdezett igazgatók is. Egyikőjük azt mondta: hozzájuk sokszor már csak azok a gyerekek mennek, akik közül néhányan túlzás nélkül írni-olvasni sem tudnak. “Alapvető hiányosságok vannak, főleg a matek terén. Nem ritka, hogy egy másodfokú egyenletet nem tudnak megoldani, de nem megy nekik az önéletrajz írás és a szövegértelmezés sem”.
Egy másik igazgató szerint gond az is, hogy akik meg is tanulják a szakmát, csak nagyon alacsony színvonalon. Ennek fő oka, hogy a jó képességú gyerekek elmennek más iskolába, akik pedig hozzájuk kerülnek a legtöbb esetben teljesen motiválatlanok. Ez utóbbit emelte ki a fővárosi intézményvezető is: szerinte nagyon ritka, hogy egy gyerek az általános iskola után öntudatosan megy szakiskolába. „A hozzánk kerülők nagy része azért jön, mert nem vették fel sehová őket: se a nyolc, se a hatosztályos, se a sima gimáziumba, és a szakközépiskolába sem”.
A szakiskolák rendszeresen tartják a kapcsolatot azokkal a cégekkel, akik lehetséges munkaadói lehetnek a szakmát szerző diákoknak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem azt várják el az iskolától, hogy ultramodern gépeken tanítsák meg a diákoknak a szakmát, hanem, hogy az alapkomptenciákban fejlesszék őket.
Legalább megkérdezik őket
Szerintük a racionalizás inkább azt jelenti majd, hogy kevesebb hasonló profilú szakiskola maradhat életben. Ahol például közel egymáshoz két hasonló intézmény működik, ott az egyiket a másik tagintézményévé teszik, “aztán lassan majd úgyis kimúlnak”.
Az egyik vidéki szakközépiskola vezetője örül neki, hogy legalább elindult a konzultáció a témáról. náluk épp a napokban tartottak az intézményvezetők részvételével egy közös beszélgetést, igaz konkrétumot nem mondtak nekik, de legalább kikérték a véleményüket. “Annak idején, amikor a Klik átvett minket, semmi előzetes egyeztetés nem volt, most úgy látom, másképp akarják a változtatásokat véghezvinni” – mesélte az egyik vidéki igazgató.
Szerinte az iskolák csak jobban járhatnak, ha megszabadulnak a Kliktől, és ha a működő vállalatokhoz közelebb tudnak kerülni – ahogy régen is – az szintén csak a javukra válhat. “Felmerült, hogy visszaállítanák a részleges önálló gazdálkodást, talán termelő tevékenységet is végezhetnének a diákok, eladhatnák, amit legyártanak, és ez nagyon jó lenne”.
Megosztás