Keresés

Se gyerek, se tanár nem marad az iskolákban

Fizikaterem Einstein-plakáttal a nyíregyházi Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskolában, amit az oktatási kormányzat a KLIK alá szeretne vonni | Fotó: Magócsi Márton
Fizikaterem Einstein-plakáttal a nyíregyházi Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskolában, amit az oktatási kormányzat a KLIK alá szeretne vonni | Fotó: Magócsi Márton

A magyar oktatási rendszer leginkább egy minden oldalról omladozó falú házhoz hasonlítható – ha összedől, azért viszont nem csak a kormányzat hibás oktatáspolitikája lesz a felelős. A pedagógiai munkából a szülőket kizáró, a tanárokat is gyerekekként kezelő mentalitás már régebbi problémák, amiket csak tetéz a bürokratikus, központosító és megfélemlítő oktatáspolitika. 

Az a kár, amit ez a rendszer a lelkekben okoz, nem lesz 7-8 év alatt helyreállítható”. Radó Péter oktatáspolitikai szakértő mondatával jól összefoglalható a „Tudással vagy szabad” című panelbeszélgetés, amelyet a TASZ szervezett pénteken a Gödör Klubban. A beszélgetésre egyfajta közoktatási válságstáb állt össze – szülő, tanár, rendszerkritikus értelmiségi, oktatási szakértő -, és összeszedték a minden oldalról omladozó közoktatási rendszer problémáit.

A beszélgetés apropóját az adta, hogy a TASZ nemrégiben indította el Tanszabadság programját, mellyel jogsegélyt nyújtanak majd szülőknek, tanároknak, diákoknak. „Ez a közoktatási rendszer ugyanis már alapjogokat sért, például az oktatás egyházakhoz való kiszervezése a világnézeti semlegességhez és a szabad iskolaválasztáshoz való jogot ” – mondta a program koordinátora és a beszélgetés moderátora, Simon Éva.

Mi fáj?

A Fidesz kormányra kerülése óta megreformált közoktatási rendszer legnagyobb hibájának a beszélgetés résztvevői a pedagógus életpályamodellt, a tankönyvválasztás korlátozását és a „pedagógusokra kényszerített” új Nemzeti Alaptantervet tartják. A viszonylag friss intézkedéseknek azonban már most látszanak a hosszabb távon nagy társadalmi károkat okozó következményei is.

A legdurvább az oktatáspolitikai szakértő, Radó Péter szerint az iskolai autonómia totális felszámolása a mostani „bürokratikus, centralizált rendszer” létrehozásával. Hozzászólásában hangsúlyozta, az oktatási rendszernek teljesíthető követelményeket kellene felállítania az egyes intézményekkel szemben, ezzel ösztönözve őket az oktatás színvonalának javítására – ez azonban a jelenlegi uniformizált rendszerben nem működik. „El kéne aludni és fel kéne ébredni öt évvel korábban” – válaszolt Radó arra a kérdésre: milyen változásoknak kellene történnie ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordulhasson.

„A közoktatás már soha nem látott mélységekbe süllyedt” – magyarázta Schiller Mariann. A magyartanárnak olyan esetekről is van tudomása, hogy az iskola tanulóinak kompetenciaméréseken elért eredménye alapján választó szülők kedvéért az iskola meghamisítja a felmérések eredményét. Rendszeresen vannak a kompetenciaméréseken üresen hagyott lapok, amiket a tanár tölt ki – mondta Schiller.

Akik megtehetik, próbálnak menekülni

Az utóbbi évek közoktatási reformjai megosztják a tantestületet, és olyan politikai feszültségek jönnek elő, amilyenekre idáig nem volt példa – magyarázta Schiller Mariann, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola vezetőtanára, milyen káros hatásait tapasztalja az új köznevelési törvénynek. Schiller szempontjából az egyik legsúlyosabb következmény, hogy egyre kevésbé lesz vonzó a tanári pálya – a jelenlegi tanár szakos hallgatóknak ugyanis éppen a legjobbjai nem szeretnének tanárként elhelyezkedni – mondja a gyakorló pedagógus. „Ezt nem magam találtam ki, ők maguk mondták” – tette hozzá.

„Akik megtehetik, azok próbálnak menekülni” – folytatta Salamon Eszter, az Európai Szülők Egyesületének elnöke, aki szerint két menekülési útvonal közül választhatnak a szülők: vagy Waldorf iskolába íratják a gyerekeiket, vagy külföldre költöznek velük. Simon szerint tömegével vannak már most is azok a magyar gyerekek, akik valahol külföldön vesznek részt alap- vagy középfokú oktatásban, és szerinte a hiányuk már a hazai iskolarendszerben is megjelenik. Nem csak gyerekhiánytól, de pedagógushiánytól is tartani kell – tette hozzá Schiller Mariann. Tudomása szerint óriási hiány van például természettudományos tárgyakat tanító tanárokból Magyarországon. „Ismerek olyan iskolát, ahol a kémiát teljesen más szakos kolléga tanítja” – tette hozzá.

Miért passzívak a pedagógusok?

Vita alakult ki a körül is, hogy mennyiben jelöl össztársadalmi problémát, és mennyiben az elhibázott kormányzati oktatáspolitika eredménye a mára kialakult helyzet. Salamon Eszter szülőként és Schiller Mariann tanárként egyetértettek abban, hogy bár a gondok nem a köznevelési törvénnyel kezdődtek, a rendszer szétverését „nehéz lenne más számlájára írni, mint a kormánynak”.

Azt viszont már Mérő László matematikus, az ELTE Pszichológiai kar tanára hozta fel, hogy a probléma előidézői maguk a választók, a „többség, aki ezt akarta”. A beszélgetés itt hamar arra a kérdésre terelődött, hogy mivel magyarázható a nagyobb erejű tiltakozások hiánya. Radó Péter szerint, noha látható, hogy nem értenek egyet, „van valami, ami passzivitásra ösztönzi a pedagógusokat”. „A tanárok többsége infantilizált, egyszerűen nem ismer más munkaszervezetet, mint az iskolát” – magyarázta Radó, miért nem reflektálnak nyíltan a pedagógusok „saját morális válságukra”.

A zárt ajtók mögötti passzív ellenállás még mindig ott van, mint lehetőség – a tanár az osztályteremben a diákoknak „azt mond, amit akar” – jegyezte meg kissé ironikusan Mérő László. A felvetésből kisebb vita alakult ki a beszélgetők között, Radó Péter szerint ez a hozzáállás éppen az iskola korábban szóba hozott zárkózottságát termelné újra, ami nem egy jó irány. Simon Éva pedig jelezte, hogy nem egyszer épp az a baj, hogy a zárt ajtók mögött valóban azt mondanak a tanárok, amit akarnak – például diszkriminatív, előítéletes megjegyzéseket.

A szülő sem tud belefolyni, mert ki van zárva

Ehhez kapcsolódik az a problémakör, hogy a szülők sem tudnak igazán bevonódni a közoktatási ügyekbe. Radó szerint a magyar oktatási rendszer egyik sajátosságából következik ez: abból, hogy a szülők itt nem kliensek, hanem támogatói a pedagógus munkájának. „A pedagógus szakma egy diszkrecionális szakma, azaz a szakmai döntések nagy többségének hátteréről egyszerűen nem értesül a kliens” – magyarázta Radó. Így lehetségesek például azok az abszurd helyzetek – mutatott rá -, amikor a szülők a hivatalban akarják megoldani a gyerekük iskolai problémáját. „Az iskola így egy zárt világ maradt, az oktatáspolitika pedig soha nem próbálta helyzetbe hozni a szülőket” – mondta.

Schiller Mariann azzal magyarázta a pedagógustársadalom passzivitását, hogy sok tanár egzisztenciális félelemből nem megy ki az utcára, vagy emeli fel a hangját azok ellen az intézkedések ellen, amelyekkel egyébként nem értenek egyet. A beszélgetés előtt a magyar közoktatásról szóló színdarabját színpadra állító Lengyel Anna rendező-dramaturg erre azt felelte: „egzisztenciális okokra hivatkozni sokszor csak puszta kényelmesség”, és hogy káros társadalmi minta állandóan a hatalomtól rettegni. „Én sem számíthatok egy fillér állami pénzre sem, mert nem tudom befogni a pofámat” – mondta.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!