Keresés

Hősnek hitték magukat a cigánygyilkosok

Mindenki hallgatott, kimondani pedig végképp senki nem merte, hogy évekkel ezelőtt rasszista indokból öldököltek romákat, köztük kicsi gyerekeket is. Miért hihetették a gyilkosok, hogy egy egész ország érdekeit képviselik, amikor éjszaka cigány emberekre vadásznak,  és miért nem érdekel azóta sem szinte senkit, hogy mi is történt több mint ötven cigány emberrel?

Nem akartak és a mai napig nem akarnak az emberek reagálni arra, ami öt évvel ezelőtt a romákkal történt. Bár azóta született egy elsőfokú ítélet az ügyben, ami kimondta, hogy rasszista indokból öltek meg hat romát, köztük egy kisgyereket, a társadalom nem élte meg túl drámaian a helyzetet. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézete szerint évekkel az események után is rengeteg a nyitott kérdés, ezért Hajdu Eszter többszörös díjnyertes dokumentumfilmje, Az ítélet Magyarországon vetítésével egybekötött beszélgetést szerveztek a téma köré.

A közel két órás film végig egy tárgyalóteremben játszódik, és nyomasztó őszinteséggel mutatja be az igazságszolgáltatás jelenlegi helyzetét, és azt, hogy milyen, amikor addig egymástól teljesen szeparáltan élő társadalmi csoportok találkoznak egymással. Egyrészt egészen megdöbbentő, amilyen lenézően és kioktatóan beszél a tárgyalást vezető bíró a tanúként beidézett romákkal, másrészt az is világosan kitűnik a filmből, hogy az áldozatok hozzátartozóival senki sem foglalkozott, nem  készítették fel őket rá, hogy pontosan mi fog történni a tárgyalásokon.

Így fordulhatott elő, hogy a lábába több lövést is kapó, tanúként megidézett idős roma asszony nem mert addig a bíró elé állni, amíg a háta mögött alig fél méterrel ott ült az a négy ember, akik majdnem megölték. Hiába mondta a bíró, hogy nincs mitől félni, nem fogják bántani, a néni nem hitte el, és addig nem mozdult, míg ki nem vezették a rabláncos férfiakat.

A jelenleg tapasztalható romaellenesség okainak keresésében Kerezsi Klára kriminológus egészen a rendszerváltásig ment vissza, szerinte akkor kezdődött erősen a társadalom kettészakadása. Elindult a szegregáció, nőtt a munkanélküliség, a lecsúszó rétegek pedig elkezdtek bűnbakokat keresni. És meg is találták a cigányok személyében, akikre parazitaként tekintettek, mondván a magyar államon élősködnek, nem dolgoznak, helyette pedig lopnak.

A cigányellenesség mindig is jelen volt ebben az országban, a hozzájuk kapcsolódó sztereotípiák- hogy a cigányok lopnak, késelnek, nem dolgoznak, csak segélyeken élnek – a félművelt emberek számára aranyigazságokká váltak – mondta Csonka Árpád, aki az áldozatok hozzátartozóit képviselte a perben. Szerinte amikor a négy vádlott úgy döntött, hogy a cigányok paraziták, akiket ki kell irtani, akkor egyfajta hős szerepet vettek fel. “Ez a négy ember joggal hihette a környezetük visszajelzései alapján, hogy az egész ország úgy gondolkodik a cigányokról, ahogy ők, tettüket pedig köszönet kíséri majd” – mondta.

Ezt támasztotta alá a filmben bemutatott néhány tanú is, akik nem értették, hogy a bíró szerint miért fontos, hogy a vádlottak korábban beszéltek-e arról, hogy utálják a cigányokat vagy zsidókat.  Ilyenkor jött a “környezetemben mindenki utálta őket, nem értem, ennek most mi jelentősége van” – mondat, ez a hozzállás pedig a magyar társadalom nagy nagy részére igaz ma.

Ami a romákkal történt, az hidegen hagyta a magyar emberek többségét, az egyik résztvevő szerint, ha nem lettek volna gyerekek az áldozatok között, talán még ennyire sem rázta volna meg a társadalmat. A szinte totális elzárkózásra Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman szerint nagyon jó példa az a német üzletember, aki a saját pénzéből szeretett volna az áldozatoknak egy emlékművet felállítani Tatárszentgyörgyön, az önkormányzat azonban ezt nem engedte. Az indokuk az volt, hogy a helyiek inkább szeretnék elfelejteni, ami velük történt, az emlékmű pedig folyton az átélt borzalmakra emlékeztetnék őket.

Az események után nem sokkal a politikusok is szerették mutogatni magukat, ott voltak néhány temetésen is. Ezek szépen lassan megszűntek, és senki sem állt ki, hogy kimondja, itt bizony rasszista indítékokból ölték halomra a romákat. Ehelyett jöttek a különböző nevetséges történetek arról, hogy uzsorások közötti háború áldozatai lettek a romák. Egyedül Sólyom László, akkori államfő volt az, aki meglátogatott egy roma kislányt, aki túlélte a támadást, de ezt is próbálták Kállai szerint megakadályozni a körülötte dolgozók, mert attól tartottak, hogy Sólyomot részrehajlással vádolják majd.

“A politikai elitnek össze kellett volna fognia, és kimondani, hogy ‘ezt nem, hogy gyerekeket lövünk le Magyarországon’, ehelyett ment a helyben totyogás, és mindenki a lehető legóvatosabban fogalmazott, nehogy elfogultnak tartsák a romák irányába. Amikor valaki mégis vette a bátorságot és nyilvánosan beszélt a történtekről, mindig sietett hozzátenni, mindig sietett emlékeztetni rá, hogy mi is történt Olaszliszkán. (2006 őszén egy tiszavasvári tanár autójával szabályosan haladt, egy 11 éves kislány átszaladt előtte és az út másik oldalán levő árokba esett. A kislánynak nem esett baja, a férfi pedig azonnal ki akart szállni a kocsijából, hogy segítsen a gyereknek. Addigra azonban a kislány több rokona is ott volt, kirángatták az autójából és halálra verték).

Továbbra sem tudjuk, hogy ki vagy mi gyakorolt olyan hatást az elkövetőkre, hogy gyilkolni kezdjenek. Kerezsi szerint ugyanis senki sem születik rasszistának, de társadalmi szocializációnk olyan, hogy egy idő után belekerül az emberek fejébe a romák elleni gyűlölet.

2008 júliusa és 2009 augusztusa között Magyarország különböző településein romák házait támadták meg. Összesen 55 személyt támadtak meg, közülök hat ember meghalt, köztük egy kisgyerek is. A rendőrség sokáig hiába kereste az elkövetőket, végül a  százmillió forint nyomravezetői díj kitűzése után két héttel elfogtak négy férfit. Közülük hármat első fokon életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt a Budapest Környéki Bíróság. A vád szerint az elkövetők rasszista indíttatásból hajtották végre cselekményeiket. 

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!