Erzsi rászokott a postába járásra, Árpi a szobabiciklizésre. Jani nagy vásznon nézhette végig a kedvenc filmjét, Évának pedig kutyája lett. A magyar kormány harminc év alatt 11 ezer fogyatékos embert költöztetne tömegintézményekből családias kis lakásokba, a Down Alapítvány viszont már húsz éve ezt csinálja Budapesten. Akinek tudnak, annak önálló otthon teremtenek, az azelőtt utca-, vagy intézetlakó fogyatékosok pedig odavannak a takarításért és a kávéért.
Június 16-án hatalmas tömeg gyűlt össze a budapesti Hősök terén, amikor koncertet adott a magyar Omega és a német Scorpions zenekar. Az emberek még az Andrássy úton is álltak. A tömegben ott volt Éva és Erzsi is. Két szobatársról van szó, akik egy közel 25 négyzetméteres szobát osztanak meg egymással egy kétszobás lakótelepi lakásban. Kíváncsiak voltak a Scorpionsra, de végül nem tudták megvárni a koncert végét: elkezdett sötétedni, és Erzsi amúgy sem bírja a nagy tömeget. Így pár szám után hazaindultak. A koncertlátogatás még így is szép élmény volt számukra, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Erzsi még fél évvel utána is erről beszélt, arra a a kérdésre válaszolva, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében.
Erzsi és Éva csupán pár éve él egyedül olyan háztartásban, amelyet saját maguknak kell vezetniük. A két nő ugyanis értelmi fogyatékos, emiatt pedig korábban nem is élhettek egyedül, bizonyos dolgokban pedig állandó segítségre szorultak.
Az értelmi fogyatékos embereket az különbözteti meg az átlagembertől, hogy valamennyivel alacsonyabb az intelligenciaszintjük, illetve nehezebben tudnak kommunikálni a külvilággal. Emiatt sokan közülük nem hozhatnak önálló döntéseket, rokonaik vagy gondnokuk dönt helyettük még az olyan egyszerű kérdésekben is, mint a bevásárlás. Magyarországon közel 16 ezer fogyatékos él a számukra fenntartott állami gondozó intézetekben. Ezeket az intézményeket azonban a kormány az európai trendeknek megfelelően be akarja zárni, a lakókat pedig ki akarják költeztetni, úgynevezett támogatott lakásokba.
A kiköltöztetés ugyanakkor nagyon lassan halad. A kormány szerint alapból harminc évbe telik, mire minden intézetet bezárnak, ráadásul még ehhez képest is lemaradásban vannak. Egyelőre mindössze hat intézet indította el a kitagolási programját, a lakók tényleges költöztetése viszont még sehol nem indult el.
A civil szférában azonban több olyan programot is találni, amelyben már működnek fogyatékos embereknek szánt támogatott lakások. Ilyen például a Down Alaptívány SALSA-programja, amelynek egyik lakásában él Erzsi és Éva is.
Átlagos lakás, átlagos házban
“Nálunk az alapítványál húsz évvel ezelőtt indult az első lakóotthon” – mondta az Abcúgnak Gruiz Katalin, a Down Alapítvány elnöke. “A cél, hogy az életük minél hasonlóbb legyen egy átlagemberéhez” – mondta Gruiz. Ezért is vásárolnak panellakásokat, mert az “átlagos lakás, átlagos házban”. Az első lakásukat az Andor utcában vették, ahová 1995-ben költöztek be a lakók. Ők azóta már nyugdíjasok lettek, és átköltöztek az alapítvány idősotthonába, a helyükre pedig fiatalok kerültek.
Az évek során Budapest más pontjain is vásároltak lakásokat, többszemélyes lakóotthont és sokszemélyes gondozóotthont is működtetnek. Gruiz szerint a legtöbb fogyatákos számára egyáltalán nem lehetetlen az önálló élet. “Mindannyiunknak vannak problémái, mi magunk és kérünk tanácsokat, segítséget másoktól. Nekik több kell” – mondta.
Fotó: Magócsi Márton
A Saját Lakás, Saját élet (SALSA) programot 2006-ban indították. Gruiz szerint a programmal az a céljuk, hogy az ottlakóknak jóval szabadabb és önállóbb életük legyen, mint amit az intézetek, vagy a lakóotthonok tudnak biztosítani. A felügyelet sem annyira szoros, és bár kapcsolatban vannak a lakókkal, szociális munkás csak néha látogatja őket. Ezekbe az otthonokba viszont csak azok költözhetnek, akik már megtanulták, hogy tudják ellátni magukat, például nem okoz már nekik gondot a fogmosás, vagy akár egy csap kinyitása.
Az utcától a saját lakásig
Erzsi és Éva már otthonosan mozog az Üllői úti kis lakásban. Beosztották, hogy ki mikor, melyik szobát takarítja. Erzsi rendszeresen elmetrózik a közeli KÖKI Terminálba bevásárolni, Éva pedig naponta háromszor leviszi sétálni a kutyáját, Picurt. Ahhoz viszont, hogy eljutottak erre a szintre, előbb meg kellett tanulniuk önállóan elvégezni a napi rutinfeladatokat.
Éva és Picur | Fotó: Magócsi Márton
Az alapítvány egyik átmeneti és napközi otthona pár utcával arrébb található, a Zágrábi utcában. A lakásokba kiköltöző fogyatékosok általában oda kerülnek először, és még a lakásban élők döntő többsége is oda, vagy az egyik másik otthonba jár be napközben dolgozni.
Az odakerülők közül vannak, akiket a szüleik, rokonaik adnak be, ők a napjukat az otthonban töltik, este pedig hazamennek. Az átmeneti részlegbe viszont főleg krízishelyzetekből kerülnek be a gondozottak, például az utcáról, de az is jellemző, hogy a szüleik halála után egyedül maradnak. Itt a törvény szerint csak egy évet tölthetnek (indokolt esetben kettőt). Az alapítványnak ennyi idő alatt vagy otthont kell találnia nekik, vagy állami intézetbe kerülnek.
A Zágrábi utcai otthonban | Fotó: Magócsi Márton
“Mi a teljes, önálló életre törekszünk” – mondta az Abcúgnak Kaucsicsné Zsóri Katalin, a Zágrábi utcai otthon vezetője. A bekerülőket felmérik, és akik alkalmasak rá, azokat igyekeznek minél jobban felkészíteni arra, hogy szintet lépjenek, és kikerülhessenek valamelyik lakóotthonba.
Az a jó, ha van saját gondolat
Ottjártunkkor találkoztunk olyan emberrel, aki már hatvan éves is elmúlt, nehezen beszélt, és a megfázása miatt csak annyit tudott mondani, hogy “fáj”. Ő már nem valószínű, hogy kikerülhet egy saját lakásba, mert bizonyos feladatokat képtelen önállóan elvégeni. Egy fiatalabb fiú viszont büszkén újságolta, hogy épp a minap beszéltek róla a szüleivel, hogy kipróbálná magát egy lakóotthonban.
Az, hogy ki mennyire önálló, már a szobákon is meglátszik. A legtöbb bentlakó többszemélyes szobában él. Egyeseknek tele van személyes tárgyakkal az ágya, fotók vannak a falon a családtagjaikról, másoknál semmi ilyesmit nem látni. “Pórbáljuk az ő igényeik szerint kialakítani a lakhelyüket, de sajnos nem mindig merülnek fel saját igények” – mondta Kaucsicsné.
Ágyak és személyes tárgyak a Zágrábi utcai otthonban | Fotó: Magócsi Márton
Akik viszont jól haladnak, azok akár már az otthonban is kipróbálhatják, milyen az, ha van saját életterük. Az egyik folyosó végén lévő szobában például egy harmincas pár lakik. A férfi értelmi fogyatékos, a nő pedig Down-szindrómás, mégis saját szobában élnek, ahová még a gondozók is csak kopogás után nyitnak be. Van saját tévéjük, kávéfőzöjük, közös ágyuk. Ők is költözés előtt állnak. Kaucsicsné szerint épp két hete vásárolt az alapítvány egy hatszemélyes lakást a közelben, ahová hamarosan megkezdik a kiköltöztetést.
Meghozta a kedvét a postához
Erzsi és Éva gyakori vendég a Zágrábi utcai otthonban annak ellenére is, hogy már nem élnek ott. Dolgozni ugyanis mindketten visszajárnak. Az otthon szociális foglalkoztatóként is működik. Nappal a bentlakók a bejárókkal együtt dolgoznak, elsősorban kézműves foglalkozásokon, ahol például kerámiákat és más dísztárgyakat készítenek. Éva a kézművesműhelyben dolgozik, Erzsinek viszont komolyabb feladata van, ő a gondozásba segít be.
Ottjártunkkor éppen Misivel, a halmozottan hátrányos helyzetű fogyatékos fiúval volt. Misi nem csak értelmi, hanem testi fogyatékos is, ezért folyamatosan ágyhoz van kötve. “Szájjal szoktam festeni” – mondta. Erzsi ebben is szokott neki segíteni, de ha kell, akkor megitatja, és odaadja neki a tévékapcsolót is. Évával általában korareggel kelnek, és nyolcra már a Zágrábi utcában vannak: Éva korán szeret kezdeni a foglalkoztatóban, Erzsi pedig már a reggeliztetésnél is be szokott segíteni. Általában délután négy óra körül indulnak haza a pár utcával arrébb lévő, földszintes lakásba.
Misi és Erzsi | Fotó: Magócsi Márton
Erzsi két és fél éve él ott. Azt mondta, örül az önálló életnek. Szeret főzni, főleg csirkepaprikást, és a postára is gyakran jár, édesanyja húgával levelezni. Korábban egyáltalán nem járt postára, csak azóta, hogy kiköltözött az alapítvány átmeneti otthonából. Még a lakótársa kutyájával is megbarátkozott, pedig nem szereti a kutyákat, mert már kétszer is megharapták.
Erzsi és Éva, a két szobatárs mellett van egy harmadik lakója is a lakásnak. A negyvenes Ákos szklerózis multiplexben szenved. “Nekem minden problémát okoz, ami járással kapcsolatos” – mondta. Szenvedélyes Doors-rajongó, korábban minden évben kilátogatott Párizsba Jim Morrison sírjához. Tavaly már nem tudott menni, sőt már alig tud kimozdulni a lakásból, csak a közeli otthonba szokott eljárni.
Ákos Doors rajongó | Fotó: Magócsi Márton
Távmunkában dolgozik a számítógépével, az alapítvány munkanaplóit adminisztrálja, de figyelni szokott a két értelmi fogyatákos lakótársára is. Bár erről azt mondja, ő sokkal több segítséget kap tőlük, mint fordítva.
A szomszédok létrával kedveskednek
Gruiz szerint a lakásokba való beköltözéseket bevezető-programok szokták megelőzni. Ez azt jelenti, hogy már az odaérkezésük előtt elmagyarázzák a szomszédoknak, hogy kik érkeznek a lakásba, áthívják, megvendégelik őket. Gruiz szerint a jól bevezetett házakban soha nem szokott probléma lenni azzal, hogy a szomszédok nem fogadják el a fogyatékos lakókat.
Ennek az ellentetjére is akad példa. 2013-ban Szilvásváradon vásárolt volna lakóházakat a közeli Bélapátfalván lévő fogyatékosotthon, de a helyiek közül többen is azt mondták, nem akarják, hogy a településen fogyatékosok éljenek. Volt, aki a gyerekét féltette, más azt mondta, a fogyatékosok elriasztják majd a turistákat. Idővel azonban lenyugodtak a kedélyek, tavaly májusban a fogyatékosotthon már rendezvényt is tartott a településen, a lakóházak kiépítése pedig folyamatban van.
Amikor a szomszédok után érdeklődtünk, Erzsi azt mondta, jól megvannak velük, a létrát például mindig szívesen kölcsönadják nekik. Ugyanezt mondta két kerülettel arrébb, a Csengery utcában Kovács Ferenc.
Kovács már évek óta vezeti az ottani kilencfős lakóotthont. Az Üllői úti lakástól a Csengery utcai abban különbözik, hogy valahol félúton van az önálló életet jelentő támogatott lakás és az átmeneti otthon között. Többen lakják mint az Üllői úti lakást, és mindig van valaki az ottlakó fogyatékosokkal.
A Csengery utcai lakóotthon egy szobája | Fotó: Magócsi Márton
Aki alkalmas rá, az továbbléphet, Kovács szerint például most ketten is vannak, akik már önállóan dolgoznak, egyikük a Tescóban raktáros, a másikuk pedig takarító egy McDonaldsban. Utóbbi már nem is lakik az otthonban, albérletbe költözött egy ismerősével, csak a biztonság kedvéért tartják még a helyét. Az ottmaradókat pedig próbálják ránevelni arra, hogy magukról gondoskodjanak. “Korábban ahhoz voltak szokva, hogy több segítéget kapnak, itt viszont csak annyit, amennyit szükséges, ehhez nekik is hozzá kellett szokniuk” – mondta.
Kávét iszunk, moziba is el lehet menni
Az egyik szobában éppen egy alacsony, őszülő hajú férfi szobabiciklizik. Ő Árpi, Kovács szerint a jelenlegi kilenc lakó közül ő igényli a legtöbb odafigyelést. Szeret enni, ezért arra kérte, hogy naponta szobabiciklizzen. “Nem ehetek olyat, ami zsíros, se kenyeret” – mondta Árpi tekerés közben, bár a kérdés alapvetően nem erre vonatkozott. Viszont nagyon lelkesen elkezdte magyarázni, hogyan és miért teker. Kovács szerint korábban percben akarta mérni, hogy mennyit teker Árpi, de állandóan elbeszélgette az időt, ezért átálltak a kilométer alapú számlálásra.
Miközben Árpi teker, a szobatársa Jani épp tévét néz. De hamar kiderül, hogy csak arra várt, hogy megszólítsák, majd izgatottan elmesélte, hogy mit dolgozik napközben. “Pucolok hagymát, répát, lemosom a paradicsomot” – mondta. A többséggel együtt ő is a Zágrábi utcába jár. “Voltatok ott ti is? Hány éve?” – vág közbe a bicikliző Árpi. “Most én beszélek, tekerjél, majd utána” – mondta mérgesen Jani.
Jani és Árpi | Fotó: Magócsi Márton
“Voltam hajléktalan is, aludtam lépcsőházakban, játszótéren” – folytatta. Onnan került az átmeneti otthonba, majd több lakóotthont is megjárt, mire a Csengery utcába került. “Ez a legjobb hely, ha meg kell csinálni valamit, megcsináljuk, kávét iszunk, moziba is el lehet menni” – mondta, majd felmutatott a falra a Tűzgyűrű című sci-fi film plakátjára. A zsebpénzükből bowlingozni és néha étterembe is szoktak menni, Janinak pedig kivétel nélkül tetszett minden. Közben Árpi újságokat szedett elő, az ő hobbija ugyanis az “újságvadászat”. Ez annyiból áll, hogy azt az újságot, ami a kezébe kerül, elrakja.
A többi lakó közül van, aki a szobájában pihen, más épp akkor indult el a frissen kapott zsebpénzéből cigarettát venni. Az ügyeletes szociális munkás a konyhában tesz-vesz, Árpiék pedig az újságokat pakolva elkezdik nézni a híradót A mosdó ajtaján felirat emlékeztet rá, hogy minden nap fogat kell mosni. Kovács szerint van, akinek reális esélye van arra, hogy saját albérletbe költözzön tovább. Ez azonban nem kötelező, és olyan is van, akinél szóba sem jöhet. Ők maradnak tovább a lakóotthonban.
Megosztás