Keresés

Rengeteg viszontagság után újra rátalált az anyjára

A spanyol buliszigetről, Ibizáról kellett kimenekíteni a most 27 éves Ritát, aki tudatosan ment prostituáltként dolgozni a szigetre, csak arra nem számított, hogy a megkeresett pénzből egy fityinget sem lát majd. Amikor teherbe esett, szeretett volna kilépni az egészből, futtatói azonban nem hagyták. Végül sikerült egy ottani anyaotthonban védelmet találnia. Rita az egyik az öt nő közül, akinek a történetén keresztül kicsit jobban megérthető, miért válnak szexuális kizsákmányolás áldozatává olyan könnyen a család nélkül nevelkedő gyerekek.

Még a bölcsődében van lassan kétéves kisfia, mikor megérkezünk a 27 éves Ritához, a Baptista Szeretetszolgálat egyik vidéki védett házába. A ház semmivel sem lóg ki az utcában álló többi közül, Rita pedig egy hálószobából és egy fürdőszobából álló saját lakrészébe vezet minket, ahol ketten, kisfiával laknak.

VL20180911_5730
Rita / Fotó: Végh László

Rita szeretné, hogy legyen egy férfi az életében, aki megérti és akire támaszkodhat, valahogy azonban mégsem képes tartós és komoly kapcsolatra. Amin keresztülment, nagyon nehézzé teszi a saját bevallása szerint egyébként is zárkózott, nehezen barátkozó lánynak, hogy bárkiben is megbízzon, bárkinek is megnyíljon.

Rita 12 évesen került állami gondozásba húgával együtt, mert édesanyjuk új élettársa, nevelőapjuk, szexuálisan bántalmazta és verte a lányokat. A nevelőotthonban szinte természetes volt, hogy sok lány prostituáltként dolgozzon az utcán, de a félénk lány sokáig kimaradt ebből.

Miután azonban nagykorúvá válva kiköltözött az otthonból, nem kellett sok hozzá, hogy a pénztelenség miatt prostituált legyen. Rita nagyon jól tudta, milyen munkára jelentkezik a spanyol buliszigetként ismert Ibizán, még akkor is, ha ezek a hirdetések nem szólnak többről, mint “jó pénzkereseti lehetőségről”.

A jó pénzkereseti lehetőségről hamar kiderült, hogy igazából futtatóknak végzett szinte ingyenmunka, a “leadónak” nevezett bevétel beszolgáltatása és a 20-30  eurós lakásköltség kifizetése után ugyanis semmije nem maradt a lányoknak. Rita egy évig dolgozott prostituáltként a szigeten, majd miután az egyik szobán elvesztette a személyi igazolványát, hazajött újat csináltatni, amiből egy két hónapos szünet lett.

“Azzal fenyegetett, hogy megöl”

“Másodszorra inkább már azért mentem vissza, mert az a lány, akivel kint összebarátkoztam, nagyon rászokott a kábítószerre, neki akartam segíteni” – magyarázza Rita, akivel a baptisták egyik védett házában találkozunk.

Történt egyszer, hogy Rita barátnője az egyik kuncsaftjánál mindkét lábán másodfokú égési sérüléseket szenvedett, amiért kétezer eurós kártérítést kapott. “Ez a pénz három hét után eltűnt, és meggyanúsított, hogy én voltam. A volt párja, aki egy drogdíler volt kint, megfenyegetett, hogy megöl.”

Rita úgy megijedt, hogy elrohant a kórházból, de nem a lakására. “A hegy felé futottam, és órákig bolyongtam az erdőben, közben kétségbeesésemben az öngyilkosságra gondoltam” – emlékszik vissza a szökésre. Mikor sikerült kicsit megnyugodnia, az egyik ismerőse lakására sietett. Itt végül még két hónapig bujkált, míg meg nem találta a katolikus Caritas segélyszervezetet. Ők segítettek neki egy anyaotthonban elbújni.

A történethez hozzá tartozik, hogy Rita ekkor már várandós volt, nem sokkal második megérkezése után ugyanis teherbe esett egy kliensétől.

Bármilyen körülmények között fogant is, Rita végül úgy döntött, nem veteti el a magzatot. Bár eleinte gondolt erre, az 5 hetes ultrahangfelvételt látva úgy érezte, nem tudja megtenni. Talán – bár akkor ezt még nem vallotta be magának – a baba születésétől egyfajta kiutat is remélt akkori életéből.

A lány futtatóit azonban nem érdekelte, hogy várandós, így is dolgoznia kellett. Ha nincs ez a kétezer eurós ügy, előbb vagy utóbb ez kényszerítette volna szökésre Ritát.

Az igazi kihívás saját lábra állni

A spanyolországi anyaotthonból még terhesen került haza, mostanra majdnem két éves kisfia pedig már a Baptista Szeretetszolgálat védett házában született. Ők vették át a spanyol féltől a lányt, és a mai napig segítik a saját lábra állásban.

Egyedülálló anyaként ez nagyon nem megy könnyen,  kisfiával ugyan nemrég el tudott költözni egy, a szeretetszolgálat segítségével a közelben vásárolt családi házba, tavaly év végén azonban visszakényszerültek a védett házba.

“A védőnő azt mondta, ha nem tudom télen fizetni a gázszámlát, nem maradhat velem a kisfiam” – mondja Rita, aki ekkor inkább arra kérte a szeretetszolgálatot, hadd költözzön vissza korábbi helyére.

Azóta elvégzett egy bolti eladói képzést és jogosítványt is szerzett, és most, hogy kisfia bölcsődébe jár, reméli, munkát is könnyebben talál majd. Állami gondozottként lehívható otthonteremtési támogatásából szeretné még egyszer megpróbálni a saját lakásba költözést.

“Megnyugodtam teljesen, mióta tudom, hogy börtönben vannak”

– mondja Rita, mikor arról kérdezem, milyen különbséget lát a védett házba éppen, hogy beköltöző, és jelenlegi önmaga között. Nyitottabb és felszabadultabb nem lett, de legalább az állandó rettegés megszűnt az életében, főként annak köszönhetően, hogy – ahogy tudja – egykori fogva tartói most drogkereskedelem miatt börtönben ülnek.

Mióta újra Magyarországon van, valaki viszont visszatért az életébe.

“Csak két éve tartom anyukámmal a kapcsolatot, előtte 12 évig nem beszéltünk. A kisfiam hozott össze újra bennünket, miután megszületett, nem tudom, elpárolgott minden dühöm anyukám iránt, pedig őt is hibáztattam, hogy nem védett meg minket a húgommal. Elfelejteni nem fogom, ami történt, azt tudja ő is, de megbocsájtottam” – magyarázza Rita.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!