
Két és fél éve nem lehetett akkora tömeget látni az utcán, mint a CEU melletti vasárnapi tüntetésen. Több mint ötvenezer ember vonult végig a belvároson piknikhangulatban, ráadásul az emberek csak részben tüntettek az egyetem bezárása ellen: az oroszokból, a sorosozásból, Felcsútból, de még a fals nemzeti konzultációból is elegük lett. Aztán este a parlament előtt egy teljesen más tüntetés kezdődött, amibe már a rendőrök hergelése is belefért.
A Népszabadság bezárása, Orbán Viktor kifütyülése, a magyar oktatás helyzete – csak pár azok közül a témák közül, amelyek miatt az elmúlt pár évben utcára vonultak az emberek. Ezekre a tüntetésekre párszáztól párezer főig voltak kíváncsiak az emberek, a 2014 őszén zajlott internetadó elleni tüntetések óta igazán nagy, közel százezres tömeget egy téma sem tudott az utcára vinni.
Most vasárnap azonban a CEU melletti tüntetésnek sikerült újra megközelítenie ezt a számot: több, mint ötvenezer – a szervezők szerint 80 ezer – ember vonult a Várkert Bazártól a Kossuth térig. Jellemző volt a tömeg nagyságára, hogy mikor az első felvonulók már megérkeztek a Kossuth térre, akkor a tömeg vége még nem hagyta el a Várkert Bazárt, márpedig a kettő között két kilométer a távolság. A tüntetést az Oktatási Szabadságot nevű csoport szervezte, az ellen tüntetve, hogy a parlament a héten elfogadta a kormány törvénymódosítását, amely végsősoron ellehetetlenítheti a CEU működését Magyarországon.
Piknikhangulat családokkal
A tüntetés elején még semmi nem utalt arra, hogy több tízezres tömeg lesz: egy órával a kezdés előtt alig lehetett megmondani, ki turista és ki résztvevő a Várkert Bazár előtt, később viszont már a villamossíneken is ezrek álltak. Az utóbbi években a magyar tüntetések megszokott résztvevői voltak a deviza- vagy Questor-károsultak csoportjai, illetve azok a főleg idősebb emberek, akik transzparenseken hirdetik, hogy szerintük Orbán és Gyurcsány együtt “kúrták el” az országot.

Ezeket az embereket most is meg lehetett találni a tömegben, a résztvevők többsége azonban látványosan nem ilyen volt:
- rengeteg volt a kisgyerekkel érkező család,
- az egyetemista és úgy általában a fiatal,
- és sok külföldi is megjelent.
Voltak kifejezetten furcsa szerzetek, mint például a magukat BKK Közkórusnak nevező együttes, akik különböző jelmezbe öltözve énekeltek népdalátiratokat, például azzal a szöveggel, hogy “Soros, Soros, Soros, ennyit tudnak makogni”, illetve “Áder János ébredj fel! Ne írd alá János!”.

A piknikhangulatot viszont elsősorban a rengeteg gyerek okozta, akik közül sokan szintén transzparensekkel érkeztek. Lehetett látni kisfiút “Viktor engedd, hogy itt maradjak” táblával a kezében, illetve ötévesforma kislányt az apja nyakában, aki “Civil vagyok, magyar vagyok, szabad vagyok” lapot fogott.
Jézusom, nem látom a végét!
A kormánypárti média a tüntetés után azt a képet sugallta, hogy a szervezők csalódottak voltak, amiért nem érkezett annyi ember, amennyit vártak, az igazság azonban az, hogy a szervezők láthatóan nem számítottak ennyi emberre. Egyrészt a kezdés előtt egy nappal még a helyszínt is meg kellett változtatniuk, látva a Facebook-visszaigazolások számát, az eredeti helyszínnek kitalált Clark Ádám téren ugyanis biztosan nem fért volna el ennyi ember, másrészt pedig még a vonulás megkezdése előtt is többször felszólították a tömeget, hogy próbáljon meg mindenki pár lépéssel hátrébb menni, mert egyszerűen nem férnek el a Lánchíd felől érkezők.
“Öröm látni, hogy ennyien eljöttetek” – mondták a szervezők a felvonulás előtt. “Azt tanuljuk, és azt tanítsuk, amit akarunk. Ez szabad intézmények és szabad civilek nélkül nem megy. Ezért vagyunk itt” – mondta az egyik szervező, majd hozzátette, hogy itt az ideje, hogy Áder János államfő megmutassa, nem csak politikus, hanem államférfi is, azaz, hogy ne írja alá a parlament által elfogadott felsőoktatási törvénymódosítást. “Mit akarunk Ádertől?” – kérdezte. “Vétót” – zengte a tömeg, majd elindult a felvonulás.

Közel egy órán keresztül tartott átjutni a Várkert Bazárból a Kossuth térre. A Lánchídnál kissé belassult a tömeg, a Nádor utcában a CEU épülete előtt pedig hangosabbá vált. “Jézusom, nem látom a végét!” – mondta egy kislány az apja nyakában, mikor hátranézett a tömegre. “Köszönjük a jó hírt” – mosolygott fel rá egy idősebb nő.
Elegük lett Felcsútból és az oroszokból is
A szervezők direkt azt kérték a részvevőktől, hogy aki jön, az vegyen fel kék ruhát, mert az CEU színe. Lehetett is látni temérdek kék felsős embert, sokan pedig még CEU-s kitűzőt is kiraktak, a tüntetőket azonban jól láthatóan egyáltalán nem csak az egyetem sorsa érdekelte. Sőt, az átlag magyar tüntetésekhez képest sokkal cizelláltabb transzparenseken felsejlett a kortárs Magyarország megannyi problémája, csupa olyan dolog, amellyel a kormány magára haragíthatta az embereket.
A #nőügyek felirat egyértelműen a miniszterelnök nőkhöz való hozzáállására utalt, amely miatt a héten már Lázár János miniszternek is magyarázkodnia kellett. Az “ellenségfóbia és sok demagógia” felirat, valamint a “Ma a CEU, holnap te vagy a Soros!” felirat a kormánypárt szűnni nem akaró ellenségkép-gyártására utalt, a “Magyar focializmus” pedig a milliárdos futballtámogatásokra.

Rengeteg plakát és transzparens figurázta ki a kormány egyre szorosabbá váló barátságát Oroszországgal, vagy a miniszterelnök szülőfalujának, Felcsútnak az egyre nagyobb gazdagságát. Sőt, jutott fricska az irányított kérdésekkel postázott Nemzeti Konzultációs kérdőívnek (“nemzeti fantomkonzultáció”), és az 1956-os emlékévre készített dalnak is (“Magyarország halszagú.. a fejétől bűzlik”). A Kossuth térre érve pedig feltűnő volt, mennyi EU-s zászlót lobogtattak a tömegben, miközben a parlamenten csak egyet lehetett látni, az is nem hivatalosan lógott ki az egyik ablakból.
Végsősoron azonban a CEU-ról volt szó. “Azért vagyok itt, mert a kormány csalónak nevezte az egyetemünket” – mondta a Kossuth téren tartott beszédében Márton Péter, a CEU doktorandusza. “Miért csalás az, ha több milliárd forintot költ az egyetemet fenntartó alapítvány a magyar felsőoktatásra?” – folytatta. Vagy hogy a magyar hallgatók használhatják az egyetem könyvtárát, a CEU-n végzett diákok pedig elégedetten mennek dolgozni jobbnál jobb helyekre. “Akár kormányzati pozíciókba is” – mondta Márton, ezen pedig sokan nevettek is. “Ha valakinek nem tetszik, amit a CEU-n csinálunk, akkor érveljenek ellene, de ne lehetetlenítsék el a munkánkat” – fejezte be.
Farkasszemet néztek a rendőrökkel
Hiába az elégedetlenség, a hivatalos tüntetés végéig szinte semmivel sem lehetett a tömeget kihozni a sodrából. Néha felhangzott egy-egy erőtlen “Orbán, takarodj!”, azonban gyorsan el is halt. Egyedül a “szabad ország, szabad egyetem” rigmust kántálták rendszeresen az emberek Hét óra körül a szervezők lezárták a tüntetést. “Demokrácia, szabad oktatás, Európa!” – mondták, majd hazaküldték az embereket.
A tömeg nagy része el is ment, több ezren viszont ott maradtak és befészkelték magukat a parlamenti lépcső elé, amelyet rendőrsorfal védett. Ekkor elkezdődött egy teljesen másmilyen tüntetés. A főleg fiatalokból és néhány hangosabb idősből álló keménymag kiadta magából mindazt a dühöt, amit addig magában tartott. “Hazaárulók”, “diktátor”, “ruszkik haza”, “mocskos Fidesz” – üvöltötték a parlament felé.

A hangos skandálásra még több rendőr jött, minden egyes újabb rendőrre azonban csak még hangosabb skandálás volt a válasz. Többen különböző tárgyakat dobtak a rendőrök felé, és egészében véve is feszült volt a hangulat. A rendőrség később ugyan azt írta, hogy nem történt intézkedés a téren, volt azonban egy pillanat, amikor nagyobb számú oszlatáshoz öltözött rendőr vonult fel a tér sarkán, fél óra várakozás után azonban el is vonultak.

A tér végül fél 10 körül ürült ki, miután egy nagyobb tömeg tüntető elindult az oktatási államtitkárság épületéhez. Végül azonban nem álltak meg ott, hanem a Nagykörúton és az Andrássy úton keresztül elvonultak a Fidesz-székházig a Lendvay utcába, majd vissza az Oktogonhoz. Ekkorra már a többezres tömeg párszázasra mérséklődött, ők pedig az Index tudósítása szerint úgy határoztak, hogy reggelig maradnak.