Keresés

A rendőrség csak ront a mocskos buzizáson

mf2009
Fotó: Magócsi Márton

A Bűncselekmények áldozatairól szóló európai irányelvet Dánia kivétel minden EU-s ország, így Magyarország is aláírta, 2012-ben hatályba is lépett. A célja az, hogy a tagállamokon belül minden áldozat azonos tájékoztatásban, támogatásban és védelemben részesüljön. Magyarországnak 2015 novemberéig van ideje átültetni az irányelv minimumszabályait a nemzeti jogrendszerbe, egyelőre viszont még bőven van lemaradásunk – derült ki a TASZ által szervezett áldozatvédelmi konferencián.

“Egy kutatásban arról kérdeztek áldozatokat, hogy milyen érzéseket kelt bennük az ellenük elkövetett bűncselekmény. Az áldozatok dühről, haragról, tehetetlenségről és bizonytalanságról számoltak be. Két év múlva újra feltették a kérdést az áldozatoknak. Ők ennyi idő elteltével is pontosan ugyanazokról az érzésekről beszéltek – az eljárás ennyi idő alatt már legtöbb esetben le is zárult, de a bűntettek érzelmi kezelésén semmi sem segített’” – mondta Zséger Barbara, az Ombudsmani Hivatal munkatársa.

Magyarországnak még sok a tennivalója, hogy megfeleljen az EU-s elvárásoknak: az áldozatok érzelmi, pszichológiai támogatása például teljes mértékben hiányzik a magyar rendszerből. Az áldozatok megsegítésére csak telefonos krízisvonal működik állami fenntartásban, ezen túlmenően a speciális szolgáltatások nagyon kevés, vagy egyenesen semmiféle állami támogatást nem kapnak.

Ilyen feladatokat a civil szervezetek látnak el: a Háttér Társaság például pszichoszociális és jogsegély szolgáltatást nyújt azoknak, akik gyűlöletbűncselekmények áldozataival váltak. “Az áldozattá válás már önmagában trauma, de a hatásai nagyban különböznek. Ha az elkövetett bűncselekmény a közvetlen környezetébe ágyazódik, ha a személyes identitásával kapcsolatos, akkor súlyosabb traumát él meg – ez történik a gyűlölet-bűncselekmények, például a homofób bűncselekmények áldozatainak az esetében” – mondta Dombos Tamás, a szervezet munkatársa. A magyar hatóságok gyakran nemhogy nem segítik a trauma kezelését, hanem az érzéketlen, szintén kirekesztő magatartásukkal még súlyosbítják is azt.

Dombos konkrét példákon keresztül mutatta be, hogy az EU-s irányelv ellenére sem protokollja, sem gyakorlata nincs a magyar áldozatsegítő rendszerben annak, hogy a speciális igényű áldozatokat kezeljék.

A Westend bevásárlóközpontban három biztonsági őr 2013 áprilisában brutálisan bántalmazott egy 45 éves meleg férfit. Ököllel ütötték, rugdosták, életveszélyes sérüléseket okoztak, miközben azt kiabálták neki: “Te mocskos buzi, minek jársz ide?”. A férfi kórházba került, ahol még a váróteremben hallgatta ki őt két rendőr. Releváns kérdéseket tettek fel (például: buziztak-e az elkövetők), ami jó pont, mivel meg tudták állíapítani, hogy a bűncselekményt valóban homofób indíttatásból követték le. A kihallgatással az volt a baj, hogy az egészet végighallgata 25 várakozó beteg is. 19 hónapja zajlik a nyomozás, ennyi idő alatt hatszor hallgatták ki a sértettet, összesen öt különböző rendőr (holott arra kellene törekedni, hogy a másodlagos trauma elkerülése érdekében az áldozat minél kevesebbszer, és minél kevesebb embernek mondja el a történteket).

Egy fiatal férfi 2012 végén egy buliba tartott meleg barátaival egy éjszakai buszon, amikor két húszas éveiben járó férfi elkezdett megjegyzéseket tenni (”hú, de meleg van itt”). Amikor leszálltak a buszról, a két férfi a földre teperte az áldozatot, és ököllel ütötte. A bántalmazott feljelentést tett, a rendőrség viszont csak hónapokkal az eset után próbálta megszerezeni a térfigyelő kamerák felvételeit – azokat viszont akkorra már megsemmisítették. A rendőrség fél év múlva felfüggesztette a nyomozást, mert az elkövetőket nem sikerült beazonsítani. Az áldozat kifejezetten kérte, hogy az állandó lakcímére ne küldjenek semmilyen tájékoztatást az ügy menetével kapcsolatban, mert a szülei nem tudják, hogy homoszexuális. A nyomozást felfüggesztették, de az erről szóló tájékoztatást mégis az állandó lakcímre küldték – így tudták meg a szülők a 21 éves fiukról, hogy meleg.

A 2011-es Pride felvonulásról hazafelé tartó meleg társaság a Nyugati téri metróállomásnál szóváltásba keveredett kér férfival, akik leköpték őket, egyikőjüket lábon rúgták. Az egyik sértett a kihallgatáson személyleírást adott az egyik elkövetőről: kellemetlenül érintette a meleg férfit, hogy miközben arról beszélt, hogy az elkövetőn Nagy-Magyarország emblémás póló volt, a rendőri irodában is egy Nagy-Magyarország térkép lógott a falon.

2013 nyarán egy meleg baráti társaság egy buliból tartott hazafelé, amikor egyikőjük betért egy dohányboltba. A két másik áldozat csókolózni kezdett a bolt előtt. Egy közeli éjjelnappaliból két férfi jött elő, és zaklatni kezdték a fiatalokat: “Buzik! Ne itt buziskodjatok! Húzzatok el innen!” Amikor a fiúk nem hagyták abba a csókolózást, az egyikőjük bement a boltba, és egy baseballütőt hozott elő, amellyel fenyegető mozdulatokat tett. A fiúk hívták a rendőrséget, de a rendőrök több mint fél órával később értek a helyszínre. A fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy a rendőrség az elkövető ellen eljárást indítson, de közölték vele, hogy “maradjanak nyugton, mert őket is be lehetne vinni, amiért közszeméremsértően viselkedtek”. A Független Rendészeti Panasztestület 2014 júniusában megállapította, hogy a rendőrök fellépése részrehajló volt, amely sértette az áldozatok egyenlő bánásmódhoz való jogát.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!