Keresés

Rádöbbent a kormány, hogy kezdeni kell valamit a drogfüggő fiatalokkal

PB_20150716_17
Fotó: Pivarnyik Balázs

Több évi levelezés és az egyre súlyosbodó helyzet hatására úgy tűnik, a kormány rájött, hogy kezdenie kell valamit a kábítószerfüggő fiatalokkal. Idén júliusig nem létezett fiataloknak szánt rehabilitációs ellátás, nemrég azonban megnyílt az első ilyen otthon, és épülőben van a következő is, miközben további fejlesztéseket ígérnek. A szatymazi rehabilitációs központot most kezdik otthonossá tenni az első lakók. Megnéztük, hogy haladnak, és mi történik ott velük. 

„Magyarország nagy lépést tett afelé, hogy a kiskorú kábítószer-használók is megfelelő, nekik szóló ellátást kapjanak, hiszen ők nem valamilyen misztikus földönkívüliek, hanem normális emberek, akiknek segítségre van szükségük”

Ebben bízik Arany Zoltán, a júliusban megnyílt szatymazi rehabilitációs centrum vezetője, ahol tíz kiskorú függő elhelyezésére nyílt lehetőség, akik elindulhatnak a gyógyulás felé vezető úton. A tizennyolc év alattiak Magyarországon eddig semmilyen gyermekaddiktológiai ellátást nem kaphattak, helyette a felnőttekkel együtt kezelték őket.

“2010-ben írtam meg az első levelet a minisztériumnak, hogy baj van. Észrevettük, hogy a gyerekek egyre korábban, 10-13 évesen próbálják ki először a szereket, egyre többen kértek segítséget a felnőtt addiktológiai ambulanciákon. Aztán két-három éve elkezdtek terjedni a dizájnerdrogok, ami óriási robbanást okozott” – mondta Arany, aki két héttel a rehabilitációs központ megnyitása után vezetett körbe minket az épületben. A dizájnerdrogokkal azért nehéz megküzdeni, mert hétről hétre változik az összetételük, és lehetetlen megjósolni, milyen hatást fognak kiváltani, ráadásul olcsón és legálisan beszerezhetők. Arany szerint az utóbbi években a vidéki gyerekek közül is egyre többen próbálják ki, illetve használnak dizájnerdrogokat, vagyis a drog végképp nem számít már nagyvárosi hóbortnak. “Előfordult, hogy egy önkormányzat vezetése kért tőlünk segítséget, mert a településen kezelhetetlenné  vált a probléma” – mondta.

PB_20150716_2
Arany Zoltán | Fotó: Pivarnyik Balázs

Az ilyen gyerekeknek nyújt segítséget a szatymazi rehabilitációs intézet, amit ősszel tovább bővítenek, így a még épülő ráckeresztúri intézménnyel együtt hamarosan negyvenöt kiskorú kaphat majd rehabilitációs kezelést direkt nekik épült intézményben. Szatymazon egyelőre csak fiúkat fogadnak, de ha elkészül az újabb épületrész, lányok is gyógyulhatnak majd itt.”Valójában itt életmód-terápiát adunk a srácoknak. A szerhasználat csak egy tünet, ezért nem csupán azt tanítjuk meg, hogy a drogra nemet kell mondani, hanem olyan életvitelt próbálunk kialakítani, amelybe nem is fér bele a kábítószer. Helyre kell hozni a fizikai és a lelkiállapotukat, az önértékelésüket, a társas kapcsolataikat, a szabadidőhöz és az iskolához fűződő viszonyukat, hogy ha 3-8 hónap után visszatérnek abba a közegbe, ahonnan jöttek, akkor ne essenek vissza. A tartós változáshoz az élet sok színterén kell tudást és tapasztalatot szerezni. Ennek csak egy része a rehabilitációs ellátás”.

Ha mindenből eleged van, csak üsd meg a gongot

A gyerekek nagyon szoros napirend szerint élnek az intézetben, minden napjuk percre pontosan be van osztva. De ez nem azt jelenti, hogy felülről szabnának meg mindent, ami velük történik. A most felvett gyerekek a dolgozókkal közösen, de saját maguknak alakítják ki az alapelveket, amelyek szerint élnek. Saját, belső alkotmányt írnak, amit félévente felülbírálnak, és amihez mindenkinek tartania kell magát.

PB_20150716_10
Fotó: Pivarnyik Balázs

A közösségi terápia mellett mindenki egyéni kezelést kap, amit szakember felügyel. Ezen kívül külön felelősségi köröket alakítanak ki, Arany szerint ugyanis a talpon maradás egyik fontos feltétele,  hogy a függő önmagáért és a közösségért is felelősséget tudjon vállalni. „Ezért például aki folyamatosan próbálja megszegni a szabályokat, azt kineveztük a kiskapu őrének” – mondta. Ezt a felelősségvállalást segíti az is, hogy mindennap más tölti be a “napi főnök” szerepét, aki egyik foglalkozásról a másikra irányítja a többieket, és figyelmezteti őket, ha éppen ebédszünetet kell tartaniuk. A gyerekek szinte mindent közösen csinálnak, így együtt lendülnek át a nehézségeken is. A folyóson egy gong lóg. Amikor baj van, esetleg el akar menni, vagy valamilyen nagy öröm ér valakit, akkor megüti. Ilyenkor közösen megbeszélik a dolgokat.

PB_20150716_9
Fotó: Pivarnyik Balázs

A rehabilitációs intézet egyelőre jobban hasonlít egy kórházra, mint egy olyan helyre, amely kamaszok otthonaként szolgál hónapokon keresztül. Ez egyrészt azért van, mert az építkezés során szigorú EU-s előírásoknak kellett megfelelni, másrészt a centrum vezetői szándékosan választottak sterilebb berendezést. De ez nem sokáig marad így. “Az otthon élettel való megtöltése a srácok feladata lesz. Ha kidekoráltuk volna a szobákat, az a mi ízlésünket tükrözte volna, de ez nem a mi otthonunk. Néhány hét múlva, ha a srácok jobban belakják az épületet, több dekorációnk lesz. Hagyományainkat követve hamarosan felkerül a falra a „nagy tábla” ahová a fiatalok felteszik a színes kéznyomaikat. Ez fogja szimbolizálni, hogy kik a közösség tagjai”.

PB_20150716_5
Fotó: Pivarnyik Balázs

Tanulni kell, de nemcsak a tankönyvből

“Ezeknek a gyerekeknek romokban hever az énképük és az önértékelésük, amin sokféle terápiával, például művészetterápiával, zenével, mozgásterápiával próbálunk javítani. Ezeken keresztül jobban megismerhetik, kifejezhetik önmagukat” – mondta Arany, de a rehabilitációnak része  a terápiás munkavégzés is, amelynek szintén az a célja, hogy a gyerekek megtanulják a munkavégzés felelősségét, és hozzászokjanak valamiféle rendszerességhez.

PB_20150716_11
Fotó: Pivarnyik Balázs

Mivel az otthonba tíz és tizennyolc év közti gyerekeket vesznek fel, akik nagyon eltérő tudással rendelkeznek, két pedagógust is alkalmaznak. Ők játékos, alternatív pedagógiai módszerekkel tanítják őket. “Nem tantárgyak, hanem korszakok szerint haladunk, és igyekszünk a mindennapokban hasznosítható tudást átadni” – mondta Lampert Péter, az egyik pedagógus nem sokkal azután, hogy befejezte a délelőtti óráját. Szerinte ezek a módszerek a hagyományos oktatásban is hasznosak lennének, más kérdés, hogy az állami iskolákban nem tudnak meghonosodni. “Most például az etikára feküdtünk rá, a tegezésről és a magázásról tanultunk, mert ez nagyon összekavarodott a fiatalok fejében. Tankönyveket ritkán használunk, leginkább csak akkor, ha valakit direkt az érettségire kell felkészíteni”.

A rehabilitációs intézmény két részlegből áll: a tíz kiskorú mellett tíz felnőtt ellátottat is felvettek, akik a fiataloktól külön, de olykor velük együtt haladnak a rehabilitációval. Amíg az országban egyáltalán nem volt serdülő rehabilitáció, minden 16 évesnél idősebb gyereket a felnőttek közt kezeltek, illetve kezelnek még ma is. Ez azért hátrányos, mert a felnőtteknek és a gyerekeknek másféle ellátásra van szükségük, egy rossz példa nem biztos, hogy a kívánt hatást éri el. De vannak a közös létnek előnyei is, amit Szatymazon ki tudnak használni. “Egy sikeresen felépülő felnőtt jó példa lehet a fiatalok számára, és a felnőtteknek is hasznos, mert élesben gyakorolhatják a felelősséget, ha utat kell mutatniuk valamelyik gyereknek”.

PB_20150716_12
Fotó: Pivarnyik Balázs

Odafent is észrevették, hogy kezdeni kell valamit

Az újonnan nyílt rehabilitációs központ a szegedi Dr. Farkasinszky Terézia Drogcentrum részeként működik az ambuláns, a nappali és a közösségi ellátással párhuzamosan. Vagyis a centrum most már a megelőzéstől a függők kezeléséig minden ponton segíteni tudja a drogfogyasztókat. Arany szerint viszont ez csak a kezdet, és ennél sokkal többre van szükség.

Az, hogy eddig nem létezett serdülőknek szánt rehabilitációs ellátás, nagyban köszönhető annak is, hogy a gyermekpszichiátriai ellátás alig áll a lábán. Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a sokszor a drogfüggőség előszobájában levő magatartászavaros, szorongásos és kényszerbeteg fiatalokat nem tudják ellátni, a Dunántúlon például egyetlen gyermekpszichiátriai osztály sincs. Vetró Ágnes, a szegedi gyermekgyógyászati klinika gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályának vezetője akkor azt mondta, kormányzati szinten is gyakran felmerül, hogy ezen változtatni kellene, de végül sosem történik semmi.

PB_20150716_15
Fotó: Pivarnyik Balázs

Arany szerint az igazi változást a Vetró Ágnes által kigondolt GYIMERKOK rendszer (Gyermek és Ifjúsági Mentálhigiénés Regionális Koordinációs Központok) hozhatná meg. Ha ez megvalósulna, az ország öt régiójában jönnének létre a szegedihez hasonló integrált mentálhigiénés központok, amelyek a bulisegélyszerviztől a rehabilitációig mindenféle szolgáltatást tudnak nyújtani a fiataloknak. A GYIMERKOK koncepcióját többször eljuttatták a kormányhoz, egy hónappal ezelőtt pedig meghívást kaptak az egészségügyi államtitkárságtól, hogy mutassák be a terveiket. Arany szerint úgy tűnik, a kormány támogatja a tervet, és

2017-re konkrét fejlesztést is ígértek.

Az erre vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük az egészségügyért felelős államtitkárságot is, ahol későbbre ígértek választ. Ha megkapjuk, frissítjük a cikket.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!