Keresés

Púpot tett a tanárok hátára a kormány

Van olyan tanár, aki csak simán értelmetlennek tartja a kormány által megkövetelt minősítést, de van, aki kifejezetten bosszantónak és károsnak tartja az új rendszert. Rengeteg papírmunka, önmagát és kollégáját ellenőrző tanár, kamu szövegekkel beadott portfóliók. A pályakezdő tanárokat akkor szívatják, amikor teljesen mással kellene foglalkozniuk, az idősebb pedagógusoknak pedig az önérzetét sérti az egész eljárás.

Órarend, tanmenet, gyerekek füzetei, napló ellenőrzése, az iskola szmsz-ének és házirendjének felülvizsgálata, kérdőívek kitöltése a tanárokról, óravázlat megírása, óra megtartása, majd a saját munkájuk objektív bírálata. Ezek csak egy részét jelentik annak az irdatlan mennyiségű adminisztrációnak, amit el kell végezniük a pedagógusoknak és az igazgatóknak, ha át akarnak esni a kormány által korábban előírt minősítő eljáráson.

Egy elkeseredett, 25 éve a pályán levő debreceni tanárnő írt egy helyi lapnak levelet, amiben a minősítő eljárás okozta lelki és fizikai terhekre panaszkodott. A pedagógus többek között azt állítja, hogy az egész procedúra mindenkinek óriási megterhelést jelent, szerinte többen kórházba is kerültek emiatt. A bekért dokumentumok ellenőrzése rendkívül időigényes, egymás óráinak meglátogatása pedig (ez is része a minősítési eljárásnak) semmi mást nem von maga után, mint, hogy a tanárok egymást fogják ellenőrizni és megfigyelni. Szerinte az egész csak arra lesz jó, hogy egymás ellen hangolja a tanárokat, akik még leterheltebbek lesznek.

Vissza a rajtvonalhoz

“Baromira nem értek egyet ezzel az egésszel, mert nem látom, hogy mitől lesz jobb, ha ezen valaki átesik. Az az iskola, aki komolyan vette magát, eddig is csinált belső minősítéseket, figyelemmel kísérte a tanárai munkáját. Szerintem az egésznek az lehet  a célja, hogy az Oktatási Hivatal a pedagógusok tudását, tapasztalatait, módszereit magába szívja, begyűjtse tőlük az információkat, egy nagy közös tárba” – ezt mondta egy fővárosi középiskola igazgatója a minősítési rendszerről. A tapasztalt kollégáknak ráadásul nagyon rosszul esett, hogy visszasorolták őket a rajtvonalra, csökkent a jövedelmük, volt, akinek több tízezer forinttal.

“Az államtitkárság korábban azzal reklámozta a pedagógus-életpályamodellt, hogy ennek hála, a tanároknak végre semmi mással nem kell foglalkozniuk, csak a tanítással. Az elmúlt két évben egyetlen egy dolog volt, amivel nem tudtam foglalkozni, az pedig a tanítás. Intéztem az épületkarbantartást, szervizelést, szponzorok után kajtattam, barter szerződéseket kötöttem, hogy beszerezzek olyan alap dolgokat, amikre a Klik nem adott pénzt” – mondta az intézményvezető.

A minősítő eljárás azzal indul, hogy a pedagógus feltölti többek között a szakmai önéletrajzát, az óravázlatát, a tanmenetét, az iskola bemutatását az Oktatási Hivatal internetes felületére. Ehhez, főleg az idősebb kollégáknak, le kell porolni a korábbi szakmai anyagokat, frissíteni az önéletrajzot, ez a része már elég időigényes – mondta az igazató.

Náluk eddig egy kolléga esett át a minősítésen, az ő anyagait töviről-hegyire átbogarászták az OH szakértői. Az igazgató szerint ez biztos nem lesz így, amikor nem tíz-húsz, hanem több tízezer pedagógus anyaga fog egyszerre beérkezni.

Papír papír hátán

A portfólió feltöltése után az Oktatási Hivatal kiküld két tanfelügyelőt az iskolába. Ők választják ki, hogy a tanár melyik óráját szeretnék megnézni. Mire ők kijönnek, meg kell lennie az iskola belső ellenőrzésének is. “Igazgatóként ez nekem azt jelenti, hogy létre kell hoznom egy belső ellenőrzési csoportot, akik átvizsgálják az intézményi alapdokumentumokat, mennyire felelnek meg a jogszabályoknak, és véleményt kell írnom a minősítésre jelentkező pedagógusról”. A belső ellenőrzéshez tartozik az is, amikor az iskola egyik tanára nézi meg egy másik tanár óráját, majd utána véleményt mond róla.

Ez az igazgató szerint nem feszültség nélküli folyamat, de arról náluk nincs szó, hogy a kollégák ezt egymás ellenőrzéseként élnék meg. “Iskola válogatja, ahol rosszabb a pedagógusok viszonya egymással, ott el tudom képzelni, hogy ez problémát jelent”. Nincs előírva, hogy hogyan kell ezt a belső ellenőrzést megcsinálni, ezért lehet úgy is, az intézményvezető szerint, hogy a kolléga ezt ne negatívan élje meg. “Arról van szó, hogy képesek vagyunk-e a kollégánk negatív véleményével szembenézni”.

Maga a minősítés már egy egész napos program, ott meg kell védeni a tanárnak a saját portfólióját, közösen elemzik a dokumentumokat. Ez utóbbit a szakdolgozat védéshez hasonlította egy vidéki tanárnő. Náluk eddig ketten estek át a minősítésen, de jövőre már sokkal többen kezdenek neki. Ő kemény adminisztrációról beszélt, összesen 77 kompetenciának kell megfelelni, ezek között ilyenek vannak:

  • hogyan bánik a gyerekkel?
  • hogyan tartja a kapcsolatot a szülőkkel?
  • használ-e a tanóráin informatikai eszközöket?

“Legalább tíz óravázlatot kellett feltölteni az elején, ezekre reflektálni, hogy mit hogyan változtatna. A saját óráján. Szóval le kell írnia, hogy hogyan fogja megtartani az órát, majd megtartja, és utána még ki is kell elemeznie saját magát” – mondta a pedagógus.

Nem látják értelmét

Szerinte iszonyat megterhelő ez az egész, a tanárok nem tudják, hogy mire számítsanak. “Púp a hátunkon. Ez a véleményem tömören és röviden erről az egészről. Elvégeztünk egy egyetemet, írtunk egy szakdolgozatot, amit megvédtünk, részt vettünk egy csomó továbbképzésen, hogy fejlesszük magunkat, és most kezdhetjük elölről az egészet. Ennek a portfóliónak a megírása felér egy szakdolgozat megírásával” – panaszkodott a pedagógus, aki szerint azt sem egyszerű nyomon követni, hogy az OH éppen milyen követelményeket ír elő. A hivatal honlapján ugyan vannak erre vonatkozó kézikönyvek, de azok is gyakran nyolcvan oldalasak. “Munka után még jóízűen olvasgatjuk ezeket, mert úgy sincs jobb dolgunk”.

Az iskolának kell készítenie egy intézményi értékelést, amiben az összes pedagógus értékelése benne van. Felül kell vizsgálni az szmsz-t, a házirendet, meg kell pontosan határozni, hogy miket szeretnének fejleszteni a következő öt évben. “Én például már most tudom, hogy két év múlva biztosan nem fogom ebben az iskolában azt a tantárgyat tanítani, amit most még igen. Szépen megírom, hogy miket tervezek vele, de értelme semmi, mert úgysem ezt fogom tanítani három év múlva”. Ezen kívül az egész rengeteg papírmunkával is jár: sokat kell nyomtatni és iktatni is.

“Amíg egy szakiskolában az óra első tíz perce azzal telik, hogy a gyerek egyáltalán összeszedje magát és figyelni tudjon, addig teljesen felesleges mindenféle hangzatos terveket leírni a portfólióban, amikből már akkor tudom, hogy nem lesz semmi a gyakorlatban, amikor kitalálom. Szerintem a tanárok ebben egy csomó olyan dolgot írnak le, amit a gyakorlatban úgysem fognak vagy tudnak megvalósítani. A tanár nem tudja, van-e bárki is, aki tisztán látja a minősítő eljárást, de ő és kollégái nem tartoznak közéjük” – mondta a vidéki tanárnő.

Kamu az egész

Egy vidéki iskolában gyakornokként dolgozó tanárnőnek a gyakornoki ideje kellős közepén kellett feltöltenie a portfólióját. A gyakornoki idő két év, ő egy éve tanított az iskolában, amikor már arról kellett volna beszámolnia, amiben akkor még nyakig benne volt. “Önreflexiót adni a saját munkádról akkor, amikor még éppen csak beletanulsz valamibe. A saját pedagógiai munkámtól kellett időt és energiát elvennem azért, hogy mindenféle kamu papírmunkával pepecseljek” – mondta. Szerinte azért kamu az egész, mert amiket beleír a tanár a portfóliójába, az a legritkább esetben fedi a valóságot. Semmi másról nem szól, csak, hogy megfelelj az elvárásoknak. Neki egy kollégája sem csinálta meg a valóságban azt, hogy írt egy óratervet, megtartotta az órát, majd utána beszámolót írt arról, hogyan tartotta meg a saját óráját.

A tanárnő ráadásul hamarosan munkahelyet is vált, miközben zajlik a minősítési eljárás, arról fogalma sincs, hogy ez megakasztja-e majd a folyamatot.

“Mindenki pontosan tudja, hogy milyen viszonyok uralkodnak egy magyar munkahelyen, főleg ott, ahol közalkalmazottak dolgoznak. Én jóban vagyok a kollégáimmal, de elég csak egy feszült viszony a tanári karban, és egyből más színezete lesz annak, ha ők beülnek egymás óráit megnézni, majd utána véleményt is mondanak róla”. A másik, ami még aggasztóbb szerinte, hogy furán veszi ki magát, ha bármilyen nézeteltérése van a tanárnak az igazgatóval, utána ő fog róla jellemzést írni. “Milyen alapon fog minősíteni? Megmondom: szimpátia alapon. Ha szimpatizálunk, akkor mákom van, ha nem, akkor megszívtam” – mondta.

Őszintén? Egy nagy rakás szar, amit feltöltöttem, de úgy voltam vele, hogy inkább a valódi munkámra koncentrálok, mint ezekre a kötelezően előírt fiktív feladatokra”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!