Keresés

Pokollá teszik a kisebbségek életét Magyarországon

A magyarországi romák ördögi körbe kerültek, egyre lejjebb csúsznak, sokan még a származásukat is letagadják. A fogyatékos emberek foglalkoztatását támogatja ugyan a kormány, de még így is sokkal kevesebben találnak munkát Magyarországon, mint úgy általában az EU-ban. Szinte minden harmadik magyar ember elképzelt már homoszexuális nemi aktust, a melegeknek mégis rejtőzködniük kell még a családjuk előtt is. Hogy élnek közöttünk a hátrányos helyzetű emberek?

Tudta, hogy a romák egy része nem meri magáról bevallani, hogy roma? Vagy hogy a többgyermekes szülőket nagyobb arányban nézik romáknak? És hogy a fogyatékos emberek 24 százaléka tud csak dolgozni Magyarországon?

A BME kommunikációs szakkollégiuma konferenciát rendezett Esély, egyenlőség címmel. Volt szó az Egyenlő Bánásmód Hatóságról, integrációs programokról, de a legérdekesebb részek egyértelműen azok voltak, amikor konkrét, hátrányos helyzetű csoportok lehetőségeiről beszéltek a szakértők. Infografikákon mutatjuk be, mi a helyzet ma Magyarországon a romákkal, fogyatékosokkal, az LMBTQ közösség tagjaival.

Azt, hogy ki számít romának, nem is olyan könnyű eldönteni – derült ki a Tárki kutatójának, Bernát Ildikónak az előadásából. Emiatt van az, hogy a 2011-es népszámlálás adatai szinte a duplájára teszik a Magyarországon élő roma közösség számát, mint a 2001-es népszámlálás, a Tárki kutatása pedig még ennél is többre becsüli a számukat. 2001-ben ugyanis még csak önbesorolás alapján mérték fel a romák számát, azaz azt számolták romaként, aki annak mondta magát. Ez azonban hiányos, mert a romák egy része egyszerűen nem akarja vagy nem meri bevallani a kérdezőbiztosnak, hogy ő roma, ezért manapság már vegyes módszerrel dolgoznak a népszámlálók: egyszerre kérdezik magát az alanyt és a környezetében élőket is, hogy romaként látják-e. Ez azonban ismételten érdekes eredményeket produkál. A Tárki 2012-es kutatásának eredményén az látszik, hogy jóval kevesebben mondják magukat romának, mint amennyire a környezetükben élők teszik a romát számát. Azaz sok olyan eset van, amikor valaki magáról nem mondja azt, hogy roma, viszont a szomszédja ezt állítja róla. Ez Bernát szerint azt jelenti, hogy mások megkérdezése sokszor félrevezető lehet, mert az előíteletek miatt sokkal több embert neveznek romának, mint amennyi a tényleges szám lehet. Sőt, vannak bizonyos élethelyzetek, amelyeknél még jobban eltér a magukat romának vallók és a másokat romának vallók véleménye:

A romák a konferencia több előadója szerint is egyfajta ördögi körben vannak ma Magyarországon. Rossz lakhatási, egészségügyi és anyagi helyzetük miatt kirekesztődnek, éppen ezért rossz minőségű iskolai oktatást kapnak, hamar lemorzsolódnak, és a végzettség hiánya miatt munkahelyük sem lesz, ezért kezdődik minden elölről. Ez pedig azt eredményezi, hogy ilyen különbségek vannak a romák és a nem romák között:

Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman ennél továbbment, szerinte az etnikai konfliktusok és a kisebbségek leszakadása újra és újra előfordul a történelemben, Magyarországon pedig jelenleg is egy ilyen válság van. Ez a rendszerváltással indult, amikor a roma közösség hirtelen és tömegesen maradt megélhetés nélkül. A romák egyre inkább rászorultak a társadalmi segítségre, de közben felerősödött a deviáns viselkedés is, ami magával hozta a szélsőséges mozgalmak megerősödését is. Az állam ugyan próbál beavatkozni, ez azonban nem működik. A politika reakcója erre, hogy nem a programokkal van baj, sokkal inkább a segítségre szorulókkal, akiknek muszáj lenne asszimilálódniuk. Kállai szerint azonban ezzel fel kéne adniuk az identitásukat.  Mindennek a következménye az, hogy bár a cigányok nem szűnnek meg cigánynak lenni, mégis megrekednek valahol félúton a saját kultúrájuk és a többségi társadalomba való teljes beilleszkedés között. Ráadásul az a nyomás, ami a többségi társadalom felől érkezik arra, hogy a romák asszmillálódjanak, nem jár együtt igazi befogadással, azaz az indulatok megmaradnak. Kállai szerint mindez odáig vezetett, hogy a kormányzati politika büntető jellegűvá változott: aki például nem dolgozik, vagy épp nem hajlandó közmunkásként dolgozni, nem kap segélyt. Az oktatási különbségek szépen lassan állandósulnak. Eközben pedig a politikai pártok egyre keményebb hangot ütnek meg, amikor a kisebbségekről beszélnek, sőt, a Jobbik képében egy cigányellenes nézteket valló párt is bejutott a parlamentbe. Kállai szerint mindez feloldotta a társadalom gátlásait, amely végül a romagyilkosságokban csúcsosodott ki, amely már a cigányság fizikai megsemmisítését jelentette. Kállai serint azonban még az sem okozott nagyobb ellenállást a társadalom részéről, amikor a gyilkosok puskákkal lőtek agyon cigány gyerekeket.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!