Keresés

Pintér Sándor szívesen elnéző az erőszakos rendőrökkel

Ahelyett, hogy a rendőrség kivetné magából az erőszakos tagjait, inkább védi a mundér becsületét. Az évi ezer feljelentésből alig jut el néhány a vádemelésig, de ha el is ítélnek egy rendőrt, belügyminiszteri engedéllyel simán tovább dolgozhat. A rendőrökkel szembeni erőszakot viszont sokkal szigorúbban büntetik, pedig azt is legalább olyan nehéz bizonyítani. 

Furcsa körülmények közt, rendőri intézkedés közben halt meg augusztus 4-én egy 57 éves férfi Újpesten. A szűkszavú rendőrségi közlemény szerint Á. István rosszul lett, és eszméletét vesztette, mire a rendőrök megpróbálták újraéleszteni, és a mentőket is értesítették, de hiába. Az eset körülményeit azóta az ügyészség közreműködésével vizsgálják.

Az Index másnap utolérte az elhunyt egyik közeli hozzátartozóját. Szerinte a férfi épp az autója mellett, egy barátjára várt egy ismerőse társaságában, amikor odaléptek hozzájuk a rendőrök, hogy igazoltassák a férfit. A rendőrök megkérték, hogy tegye a kezét a motorháztetőre, hogy megmotozhassák, de ő csak rákönyökölni tudott a hőségtől felforrósodott autóra. Ekkor a rokon szerint a rendőrök kényszeríteni próbálták, mire a férfi jelezte, hogy rosszul van. Ennek ellenére folytatták az igazoltatást, és kirúgták a férfi lábát, hogy le tudják vinni a földre. Állítólag ekkor verte be a fejét, és vesztette el az eszméletét.

A férfi barátja felhívta a hozzátartozót, aki perceken belül a helyszínre ért, és úgy látta, hogy a rendőrök eleinte nem próbálkoztak újraélesztéssel. A mentők 25 perccel később értek ki, majd a férfi meghalt.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) pár nappal később, kedden válaszolt a zoom.hu kérdéseire az üggyel kapcsolatban. Azt írták, közlekedésrendészeti ellenőrzést végeztek, azonban Á. István végig kivonta magát az ellenőrzés alól, sértegette a rendőrnőt, és nem hagyta, hogy átvizsgálják az autó csomagterét. A BRFK szerint ezért kellett megbilincselni, de azt tagadták, hogy a földre vitték volna, és hogy kirúgták volna a lábát. Szerintük, amint jelezte, hogy rosszul van, levették róla a bilincset, és a földre fektették.

A két történet szinte mindenben eltér egymástól, és nem tudni, mi történt pontosan. A hírek szerint az elhunyt férfi rokona fel fogja jelenteni a rendőröket, de ha valóban bántalmazták a férfit, az jó eséllyel sosem fog kiderülni.

Évente ugyanis nagyjából ezren tesznek feljelentést rendőri bántalmazás, hatósági erőszak miatt, aminek egy-két százaléka jut el a bíróságokig.

A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) egy 2014-es kutatásban foglalkozott ezzel a témával. Ha a 2007 és 2013 közti adatokat nézzük, kiderül, hogy a rendőri bántalmazás miatt tett feljelentések 79 százalékában megszüntették a nyomozást, 16 százalékban pedig már a feljelentést is elutasították. Csak négy százalékuk jutott el vádemelésig, és alig több, mint egy százalékukban szabtak ki büntetést a rendőrökre. Ebben nincsenek benne a kényszervallatás és a jogellenes fogvatartás miatt tett feljelentések: ezekből jóval kevesebb van, de az utóbbi években egyre több.

Nemrég mutattuk be, hogyan hurcolta el tíz rendőr Horváthék legkisebb gyerekét a gyámhivatal határozata alapján, amiről aztán a bíróság kimondta, hogy tele volt szabálytalanságokkal. A szülők szerint az ajtót betörő rendőrök aránytalanul léptek fel, az ügyészség azonban megszüntette a nyomozást ezzel kapcsolatban.

Amikor viszont felmerül, hogy a rendőröket bántják, mindjárt keményebben odalép az igazságszolgáltatás: 2007-től 2013-ig a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett feljelentések majdnem 70 százaléka vádemeléssel végződött. Így volt ez Horváthék esetében is: a rendőrök szerint az apa az akció közben kést rántott, ezért vádat emeltek ellene.

De vajon miért ez a nagy különbség?

Tény, hogy a hatósági erőszakot nehéz bizonyítani, és sokat számít az ügy megítélésében a rendőrök személyes beszámolója. “Ha utólag minden rendőr ugyanazt adja elő, az erős bizonyítéknak számít, akár őket bántották, akár fordítva” – mondta Vig Dávid, az MHB rendészeti programvezetője. Vagyis sokszor akár az is elég, ha a rendőrök egybehangzóan tagadják, hogy bármi szabálytalan történt volna. De legalább ilyen nehéz bizonyítani a hozzátartozó ellen elkövetett testi sértést is, hiszen az is a négy fal között történik. Az ilyen ügyek több mint kétharmadában mégis sikerül vádat emelni.

Pintér Sándor szívesen elnéző az erőszakos rendőrökkel
Büntetőeljárások hivatalos személy elleni erőszak és hivatalos eljárásban történt bántalmazás esetén (2009-2014).
Kék: feljelentés elutasítása. Bordó: Nyomozás megszüntetése. Zöld: Vádemelés.
Forrás: Magyar Helsinki Bizottság

Sokak szerint a rendőri bántalmazásról szóló feljelentések nagy része csak bosszúvágyból születik, hogy befeketítsék a munkáját végző rendőrt, ezért nem eredményesek a feljelentések. Az MHB-nál ezért fogtak egy másik bűncselekmény-típust is, amire ugyanúgy igaz, hogy nagy szerepe van benne a személyes viszonyoknak: az ügyvédi visszaélést. Kiderült, hogy az ügyészség az ilyen ügyekben ötször nagyobb arányban emel vádat, mint a rendőri bántalmazásos feljelentéseknél.

Pintér Sándor szívesen elnéző az erőszakos rendőrökkel 1
Büntetőeljárások hozzátartozó sérelmére elkövetett testi sértés és ügyvédi visszaélés esetén (2009-2014).
Kék: feljelentés elutasítása. Bordó: Nyomozás megszüntetése. Zöld: Vádemelés.
Forrás: Magyar Helsinki Bizottság

Akkor tehát valami más lehet a háttérben. Vig Dávid szerint nem is elsősorban a jogszabályi környezettel van a baj, hiszen a rendőrök elvileg ugyanúgy felelősségre vonhatók, mint bárki más. Az viszont szerinte problémás, hogy a rendőrök akkor is szolgálatban maradhatnak, ha éppen bántalmazás miatt eljárás folyik velük szemben, vagy el is ítélték őket emiatt.

“Kérdés, hogy a rendőrség vajon kiveti-e magából a bántalmazó tagjait, vagy inkább védi a mundér becsületét? Ez a gyakorlat is jelzi, hogy

a rendőrség szervezeti kultúrája nem ítéli el egyértelműen a bántalmazókat.

Nem mondom, hogy figyelmen kívül kellene hagyni az ártatlanság vélelmét, de amíg zajlik az eljárás, biztosítani kellene, hogy ne dolgozzon olyan munkakörben, ahol a bántalmazás újra előfordulhat, és főleg az elmarasztaló ítélet után ne maradhasson ott” – mondta.

Így aztán, hiába szerepel a rendőrség etikai kódexében, hogy az állampolgárokkal emberségesen kell bánni, Vig szerint ez megfelelő szervezeti kultúra és gyakorlati megvalósítás nélkül nem teljesül. “Ebben a rendőrség anyagi, szakmai megbecsültsége is szerepet játszik. Ha egy vezető beosztású rendőr meg akar válni a hatáskörét túllépő kollégájától, tudnia kell helyette olyat felvenni, aki tisztességesen fogja ellátni a munkáját. Bár csökkenő mértékben, de évtizedes probléma a betöltetlen álláshelyek magas száma a rendőrségnél. A tisztességes rendőri munka presztízsének növekedése hozzájárulhatna ahhoz, valódi iválasztás legyen az új jelentkezőknél”. 

A helsinkis kutatásban idéztek egy ügyészségi felmérést, amely szerint a kényszervallatással vádolt rendőrök kétharmada fiatalabb volt harminc évesnél, és többnyire csak néhány éve dolgoztak rendőrként. A Helsinki szerint ez is mutatja, hogy hiányoznak a tapasztalt, középkorú rendőrök, akiktől tanulni lehetne, ők viszont nagy arányban hagyták ott a rendőrséget a rendszerváltás után.

Vig szerint az is gond, hogy az ügyészség papíron ugyan független a rendőrségtől, de a valóságban van köztük valamiféle kollegiális viszony, ami akadályozhatja a bántalmazókkal szembeni nyomozásokat. A bíróságok már függetlenebbek, de ha az ügyészség nem gyűjti össze megfelelően a bizonyítékokat, hiába jut el akár az ügy egy bíró elé, ő nem tudja pótolni a nyomozás hiányosságait.

Pintér Sándor senkit sem hagy az út szélén

Mivel az esetek többségénél nincs vádemelés, elenyésző az olyan ügyek száma, amelyek egyáltalán eljutnak a bíróságokig, 2013-ban például a 961 feljelentésből 12 zárult a rendőrök megbüntetésével. Ilyenkor többnyire felfüggesztett börtönt vagy pénzbüntetést kapnak, ritka, hogy valakit leültessenek. A hivatalos személy elleni erőszaknál megint más a helyzet, ott körülbelül az esetek negyedében kell börtönbe mennie az elkövetőnek.

Ha börtönbe is küldik a rendőröket, a bíróság szeret minél enyhébb büntetéseket kiszabni. 2013-ban három rendőr rúgdosott meg két embert egy hatvani kukoricaföldön úgy, hogy az egyiknek még a bordája is eltört. Két évvel később elítélték őket: az egyikük 1 év 6 hónap letöltendőt, a másik két rendőr pedig egy év felfüggesztettet kapott. Pedig a törvény ennél súlyosabb büntetéseket ír elő, ráadásul ketten nem is voltak büntetlen előéletűek.

Ha a bíróság felfüggesztettet szab ki, a belügyminiszter még mindig engedélyezheti az erőszakoskodó rendőrnek, hogy tovább szolgáljon. Pintér Sándor szívesen ad ilyen engedélyt, 2012-ben tíz esetből háromszor, 2013-ban négyből kétszer, 2014-ben háromból kétszer, 2015-ben pedig 12-ből kilencszer fordult ez elő, derül ki az MHB egy másik, idén megjelent kötetéből. Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, hogy milyen indokok alapján szokott a miniszter ilyen engedélyeket adni, és hogyan biztosítják, hogy ezek a rendőrök ne kövessenek el újra hasonló bűncselekményt. Ha választ kapunk, frissítjük a cikket.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint összességében javulhatna a helyzet, ha

  • jobban szűrnék a rendőröket az erőszakra való hajlam alapján, és javítanának a képzésükön,
  • nem szolgálhatna tovább az a rendőr, akit már elítéltek,
  • a rendőri eljárásban bántalmazottak független orvoshoz fordulhatnának,
  • a rendőröknek kötelező lenne kamerával rögzíteni az intézkedéseket és kihallgatásokat, és az állampolgárok is retorzió nélkül megtehetnék ezt.

A címlapi illusztráción sorfalat álló rendőrök láthatók New Yorkban, 2011 decemberében. Forrása: flickr/Teresa Shen CC-BY

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!