Pintér Sándor szívesen elnéző az erőszakos rendőrökkel

Furcsa körülmények közt, rendőri intézkedés közben halt meg augusztus 4-én egy 57 éves férfi Újpesten. A szűkszavú rendőrségi közlemény szerint Á. István rosszul lett, és eszméletét vesztette, mire a rendőrök megpróbálták újraéleszteni, és a mentőket is értesítették, de hiába. Az eset körülményeit azóta az ügyészség közreműködésével vizsgálják.

Az Index másnap utolérte az elhunyt egyik közeli hozzátartozóját. Szerinte a férfi épp az autója mellett, egy barátjára várt egy ismerőse társaságában, amikor odaléptek hozzájuk a rendőrök, hogy igazoltassák a férfit. A rendőrök megkérték, hogy tegye a kezét a motorháztetőre, hogy megmotozhassák, de ő csak rákönyökölni tudott a hőségtől felforrósodott autóra. Ekkor a rokon szerint a rendőrök kényszeríteni próbálták, mire a férfi jelezte, hogy rosszul van. Ennek ellenére folytatták az igazoltatást, és kirúgták a férfi lábát, hogy le tudják vinni a földre. Állítólag ekkor verte be a fejét, és vesztette el az eszméletét.

A férfi barátja felhívta a hozzátartozót, aki perceken belül a helyszínre ért, és úgy látta, hogy a rendőrök eleinte nem próbálkoztak újraélesztéssel. A mentők 25 perccel később értek ki, majd a férfi meghalt.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) pár nappal később, kedden válaszolt a zoom.hu kérdéseire az üggyel kapcsolatban. Azt írták, közlekedésrendészeti ellenőrzést végeztek, azonban Á. István végig kivonta magát az ellenőrzés alól, sértegette a rendőrnőt, és nem hagyta, hogy átvizsgálják az autó csomagterét. A BRFK szerint ezért kellett megbilincselni, de azt tagadták, hogy a földre vitték volna, és hogy kirúgták volna a lábát. Szerintük, amint jelezte, hogy rosszul van, levették róla a bilincset, és a földre fektették.

A két történet szinte mindenben eltér egymástól, és nem tudni, mi történt pontosan. A hírek szerint az elhunyt férfi rokona fel fogja jelenteni a rendőröket, de ha valóban bántalmazták a férfit, az jó eséllyel sosem fog kiderülni.

Évente ugyanis nagyjából ezren tesznek feljelentést rendőri bántalmazás, hatósági erőszak miatt, aminek egy-két százaléka jut el a bíróságokig.

A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) egy 2014-es kutatásban foglalkozott ezzel a témával. Ha a 2007 és 2013 közti adatokat nézzük, kiderül, hogy a rendőri bántalmazás miatt tett feljelentések 79 százalékában megszüntették a nyomozást, 16 százalékban pedig már a feljelentést is elutasították. Csak négy százalékuk jutott el vádemelésig, és alig több, mint egy százalékukban szabtak ki büntetést a rendőrökre. Ebben nincsenek benne a kényszervallatás és a jogellenes fogvatartás miatt tett feljelentések: ezekből jóval kevesebb van, de az utóbbi években egyre több.

Nemrég mutattuk be, hogyan hurcolta el tíz rendőr Horváthék legkisebb gyerekét a gyámhivatal határozata alapján, amiről aztán a bíróság kimondta, hogy tele volt szabálytalanságokkal. A szülők szerint az ajtót betörő rendőrök aránytalanul léptek fel, az ügyészség azonban megszüntette a nyomozást ezzel kapcsolatban.

Amikor viszont felmerül, hogy a rendőröket bántják, mindjárt keményebben odalép az igazságszolgáltatás: 2007-től 2013-ig a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett feljelentések majdnem 70 százaléka vádemeléssel végződött. Így volt ez Horváthék esetében is: a rendőrök szerint az apa az akció közben kést rántott, ezért vádat emeltek ellene.

De vajon miért ez a nagy különbség?

Tény, hogy a hatósági erőszakot nehéz bizonyítani, és sokat számít az ügy megítélésében a rendőrök személyes beszámolója. „Ha utólag minden rendőr ugyanazt adja elő, az erős bizonyítéknak számít, akár őket bántották, akár fordítva” – mondta Vig Dávid, az MHB rendészeti programvezetője. Vagyis sokszor akár az is elég, ha a rendőrök egybehangzóan tagadják, hogy bármi szabálytalan történt volna. De legalább ilyen nehéz bizonyítani a hozzátartozó ellen elkövetett testi sértést is, hiszen az is a négy fal között történik. Az ilyen ügyek több mint kétharmadában mégis sikerül vádat emelni.

Sokak szerint a rendőri bántalmazásról szóló feljelentések nagy része csak bosszúvágyból születik, hogy befeketítsék a munkáját végző rendőrt, ezért nem eredményesek a feljelentések. Az MHB-nál ezért fogtak egy másik bűncselekmény-típust is, amire ugyanúgy igaz, hogy nagy szerepe van benne a személyes viszonyoknak: az ügyvédi visszaélést. Kiderült, hogy az ügyészség az ilyen ügyekben ötször nagyobb arányban emel vádat, mint a rendőri bántalmazásos feljelentéseknél.

Akkor tehát valami más lehet a háttérben. Vig Dávid szerint nem is elsősorban a jogszabályi környezettel van a baj, hiszen a rendőrök elvileg ugyanúgy felelősségre vonhatók, mint bárki más. Az viszont szerinte problémás, hogy a rendőrök akkor is szolgálatban maradhatnak, ha éppen bántalmazás miatt eljárás folyik velük szemben, vagy el is ítélték őket emiatt.

„Kérdés, hogy a rendőrség vajon kiveti-e magából a bántalmazó tagjait, vagy inkább védi a mundér becsületét? Ez a gyakorlat is jelzi, hogy

a rendőrség szervezeti kultúrája nem ítéli el egyértelműen a bántalmazókat.

Nem mondom, hogy figyelmen kívül kellene hagyni az ártatlanság vélelmét, de amíg zajlik az eljárás, biztosítani kellene, hogy ne dolgozzon olyan munkakörben, ahol a bántalmazás újra előfordulhat, és főleg az elmarasztaló ítélet után ne maradhasson ott” – mondta.

Így aztán, hiába szerepel a rendőrség etikai kódexében, hogy az állampolgárokkal emberségesen kell bánni, Vig szerint ez megfelelő szervezeti kultúra és gyakorlati megvalósítás nélkül nem teljesül. „Ebben a rendőrség anyagi, szakmai megbecsültsége is szerepet játszik. Ha egy vezető beosztású rendőr meg akar válni a hatáskörét túllépő kollégájától, tudnia kell helyette olyat felvenni, aki tisztességesen fogja ellátni a munkáját. Bár csökkenő mértékben, de évtizedes probléma a betöltetlen álláshelyek magas száma a rendőrségnél. A tisztességes rendőri munka presztízsének növekedése hozzájárulhatna ahhoz, valódi iválasztás legyen az új jelentkezőknél”. 

A helsinkis kutatásban idéztek egy ügyészségi felmérést, amely szerint a kényszervallatással vádolt rendőrök kétharmada fiatalabb volt harminc évesnél, és többnyire csak néhány éve dolgoztak rendőrként. A Helsinki szerint ez is mutatja, hogy hiányoznak a tapasztalt, középkorú rendőrök, akiktől tanulni lehetne, ők viszont nagy arányban hagyták ott a rendőrséget a rendszerváltás után.

Vig szerint az is gond, hogy az ügyészség papíron ugyan független a rendőrségtől, de a valóságban van köztük valamiféle kollegiális viszony, ami akadályozhatja a bántalmazókkal szembeni nyomozásokat. A bíróságok már függetlenebbek, de ha az ügyészség nem gyűjti össze megfelelően a bizonyítékokat, hiába jut el akár az ügy egy bíró elé, ő nem tudja pótolni a nyomozás hiányosságait.

Pintér Sándor senkit sem hagy az út szélén

Mivel az esetek többségénél nincs vádemelés, elenyésző az olyan ügyek száma, amelyek egyáltalán eljutnak a bíróságokig, 2013-ban például a 961 feljelentésből 12 zárult a rendőrök megbüntetésével. Ilyenkor többnyire felfüggesztett börtönt vagy pénzbüntetést kapnak, ritka, hogy valakit leültessenek. A hivatalos személy elleni erőszaknál megint más a helyzet, ott körülbelül az esetek negyedében kell börtönbe mennie az elkövetőnek.

Ha börtönbe is küldik a rendőröket, a bíróság szeret minél enyhébb büntetéseket kiszabni. 2013-ban három rendőr rúgdosott meg két embert egy hatvani kukoricaföldön úgy, hogy az egyiknek még a bordája is eltört. Két évvel később elítélték őket: az egyikük 1 év 6 hónap letöltendőt, a másik két rendőr pedig egy év felfüggesztettet kapott. Pedig a törvény ennél súlyosabb büntetéseket ír elő, ráadásul ketten nem is voltak büntetlen előéletűek.

Ha a bíróság felfüggesztettet szab ki, a belügyminiszter még mindig engedélyezheti az erőszakoskodó rendőrnek, hogy tovább szolgáljon. Pintér Sándor szívesen ad ilyen engedélyt, 2012-ben tíz esetből háromszor, 2013-ban négyből kétszer, 2014-ben háromból kétszer, 2015-ben pedig 12-ből kilencszer fordult ez elő, derül ki az MHB egy másik, idén megjelent kötetéből. Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, hogy milyen indokok alapján szokott a miniszter ilyen engedélyeket adni, és hogyan biztosítják, hogy ezek a rendőrök ne kövessenek el újra hasonló bűncselekményt. Ha választ kapunk, frissítjük a cikket.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint összességében javulhatna a helyzet, ha

• jobban szűrnék a rendőröket az erőszakra való hajlam alapján, és javítanának a képzésükön,
• nem szolgálhatna tovább az a rendőr, akit már elítéltek,
• a rendőri eljárásban bántalmazottak független orvoshoz fordulhatnának,
• a rendőröknek kötelező lenne kamerával rögzíteni az intézkedéseket és kihallgatásokat, és az állampolgárok is retorzió nélkül megtehetnék ezt.

A címlapi illusztráción sorfalat álló rendőrök láthatók New Yorkban, 2011 decemberében. Forrása: flickr/Teresa Shen CC-BY