A nyári szünetben tele vannak a nagyvárosi plázák lézengő tizenévesekkel, pedig nem ők a legvonzóbb tömeg, amit a bevásárlóközpontok és a bennük működő boltok látni szeretnének. Nincs pénzük arra, amit birtokolni szeretnének, de már egy párszáz forintos kávé mellett szelfizgetve is megvan az az élmény, amiért jöttek. Baj akkor van, amikor a pénztelenséget lopással próbálják orvosolni.
Iskolaszünetben, egy júniusi hétköznap kora délutánján egy budapesti pláza korzóin sétálgatva kis túlzással minden ötödik méteren egy kamasz csapat jön szembe. Általában kettes-hármas csoportokban járnak, a leggyakoribb, hogy két barátnő nézegeti a kirakatokat papírpohárból üdítőt vagy kávét szürcsölgetve.
“Nekünk a Westi találkozóhely” – mondja Luca, egy általános iskolából frissen ballagott lány, mikor arról kérdezzük őt és barátnőjét, miért járnak rendszeresen a budapesti plázába. Ők ketten épp egy harmadik társukat várják, hogy a plázában lévő McDonalds étterembe menjenek tovább harapni valamit.
Luca szüleivel épp most költözött új lakásba, ezért idén nem volt keret arra, hogy a fiatal lány sporttáborba mehessen, de egyébként is ez az egyetlen tábor, ahová még hajlandó elmenni 15 évesen. A nyár többi részét – leszámítva az egyhetes családi nyaralást – otthon a szobájában internetezve, vagy ami jellemzőbb, barátaival a városban tölti. Plázába szinte minden nap jár, napi 2-3 órát tölt el a Westendben, szinte kivétel nélkül osztálytársakkal, iskolatársakkal.
Az egyik elektronikai cikkeket áruló üzletben a bemutatásra szánt hűtők ajtajait nyitogatja épp a középiskola első osztályát frissen elvégzett Máté és Enikő, mikor megszólítjuk őket. Ők egy pár, mindketten ugyanabba az osztályba járnak, és nekik is a pláza a nyári szünet egyik fő színtere: a tetőteraszon szeretnek leginkább időzni, vagy csak a klimatizált folyosókon sétálgatni.
Lucának, Máténak és Enikőnek is megvan a kialakult plázás társasága, új emberekkel ismerkedni szinte soha nem szoktak a bevásárlóközpontokban, és igaz ez a többi fiatalra is, akit megkérdezünk. Nagyobb dolgokat vásárolni csak ritkán szoktak, inkább csak nézelődnek, és ha van épp zsebpénzük, beülnek a felső emeleten lévő multiplex moziba.
Hiába közösségi tér, azért az első a fogyasztás
Egyáltalán nem új keletű jelenség, hogy tizenéves fiatalok közösségi- és találkozóhelyként használják a fedett és klimatizált, de végső soron az utcai terekhez hasonlatos köztérként működő plázákat.
“Kevés az olyan hely, ahol a felnőttek nevelő-ellenőrző felügyelete nélkül, de viszonylag biztonságos keretek között találkozhatnak tizenévesek. A városi pláza ilyen hely – ide egy kiskamaszt is elengednek a szülei, mert egy zárt, biztonsági őrök által ellenőrzött tér. Mégis úgy tudnak együtt lógni ott a gyerekek, hogy nincs ott a szülő, nincs ott a pedagógus”
– magyarázta Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője, miért lehet szülőnek és a barátaival felnőtt felügyelet nélküli időtöltésre vágyó gyerekének egyaránt ideális megoldás a plázázás.
Azonban ezek reklámokkal erősen átitatott terek, amik hatással vannak a plázán belül mozgó kamaszokra is.
Márpedig fontos nekik a fogyasztás
Fogyasztás és divat szempontjából a korai tizenévesek már részben önálló gazdasági tényezőnek számítanak, ugyanis a számukra fontossá vált szolgáltatásokat és árukat a szüleiken keresztül megszerzik maguknak.
Neulinger Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságtudományi Karának fogyasztói magatartást kutató egyetemi docense szerint a mostani kiskamaszok – bár a 10-18 év közötti korosztályt is bőven lehetne még tagolni – az úgynevezett “z generációhoz” tartoznak.
Erre a generációra jellemző, hogy fontos számukra az élmény, a fogyasztás – identitásukban nagy szerepet kaphat, hogy milyen minőségű vagy márkájú tárgyakat, ruhákat birtokolnak. Emellett sokkal intenzívebben vannak jelen az internetes közösségi felületeken, az ott kialakított virtuális személyiségüknek pedig fontos elemei ezek a birtokolt javak.
A pláza pedig egy olyan tér, ahol a fogyasztásról szól minden, a reklámok és a vásárló emberek – főleg a kortársak – látványa vágyat ébreszt a fogyasztásra bárkiben, a tizenévesekben is. A különbség viszont az – magyarázta Neulinger Ágnes -, hogy a tizenéveseknek, főleg a kiskamaszoknak, még nincs meg erre a pénzük.
“Ekkor két lehetőség van: vagy van mögöttük egy fizetőképes szülő, aki pénzt ad az adott termék megvásárlására, vagy nincs – akkor frusztrációvá, stresszforrássá válik a vágyott dolog elérhetetlensége.”
Ennek a stressznek a feloldásáról szól Neulinger szerint, amikor a gyerek pénzt lop a szüleitől, hogy azt a plázában elköltse, vagy megpróbálja ellopni az árut az üzletből. De az alkohol- vagy drogfogyasztás ugyanúgy lehet válasz erre a frusztrációra.
Szülők befolyása
A szülőknek fontos szerepe van abban, hogy milyen fogyasztó lesz a gyerekükből – mondta Neulinger Ágnes. Közös vásárlások, közös tévénézés, vagy csak az utcán sétálás közben ők taníthatják meg a gyereket arra, mi az a reklám, mit jelentenek a márkák, a zsebpénz intézményén keresztül pedig ésszerű pénzgazdálkodásra nevelhetők.
Neulinger Ágnes szerint azonban Magyarországon az átlag állampolgárok pénzügyi kultúrája meglehetősen fejletlen, azaz az emberek pénzügyeiket érintő döntései kevésbé tudatosak, így a gyerekek pénzügyi nevelése sem jellemző sok családban.
Csak látszat, hogy csinálnak valamit
A kormányzati és európai uniós pénzből működő Új Nemzedék Központ felmérése, a 2000 óta négyévente elvégzett Ifjúságkutatás tartalmaz adatokat a fiatalok szabadidő-eltöltési szokásaira vonatkozóan is. A legfrissebb, 2016-os kutatás eredményei szerint a felmérésben részt vevő 15-29 év közötti fiatalok 25 százaléka “csak úgy elvan”, “semmi különöset” nem csinál a szabadidejében. A 15-19 éveseknél ez az arány 28 százalék. Csak úgy ellenni a fővárosi fiatalok körében a legjellemzőbb időtöltés: 30 százalékuk válaszolta ezt.
Neulinger Ágnes úgy látja, a plázázás is ennek a semmittevésnek az egyik formája, Csekeő Borbála pedig úgy fogalmazott: a plázázással legtöbbször valamilyen űrt töltenek ki a fiatalok, az őket lelkesítő programok, lehetőségek híján választják időtöltésként.
Csekeő szerint éppen ezért leginkább azokra a fiatalokra jellemző a bevásárlóközpontokban lófrálás, mint legfőbb szabadidős tevékenység, akiknek nincs lehetőségük érdeklődésüknek megfelelően sporttáborokon vagy éppen nyelvtanulós diákcsereprogramokon részt venni, és nincs is a közelükben olyan közösségi tér, ahol valóban vonzó programokat szerveznének nekik.
“Unalmukban hívnak fel minket”
Erre a hiányra válaszul nyitotta meg 2011-ben, illetve 2012-ben a Kék-Vonal Alapítvány két számítógépes tevékenységeket kínáló klubházát Miskolcon és Kecskeméten, mindkét helyszínen lakótelepi környezetben. Csekeő Borbála úgy emlékezett, a klubházak olyan helyekre kerültek, ahol nagy volt a hiány olyan terekben, “ahol biztonságosan, de mégis programokkal megkínálva” lehet a fiataloknak időt tölteni.
“A vidéki városokban tényleg csak a főtér, kánikulában pedig tényleg csak a klimatizált pláza az a hely, ahová járni lehet, ahol pénzköltés nélkül lehet időt tölteni a kortársakkal. Nagyon sok az olyan tizenéves, akinek a nyár ingerszegényen telik el” – mondta Csekeő Borbála, hozzátéve: a Kék-Vonal anonim lelkisegély telefonvonalát gyakran azzal keresik fel tizenévesek, hogy rettenetesen unatkoznak.
A klubházak úgy próbálták felvenni a versenyt a plázákkal, hogy olyan lehetőségeket kínáltak, amikről tudták: biztosan érdekli a kamasz srácokat, mégsem elérhetők sehol máshol számukra. Így egy nemzetközi számítástechnikai cég támogatásával szoftverek, vágóprogramok, hangstúdió használatát tanították meg és tették lehetővé a lakótelepi tizenéveseknek.
A klubházakat a Kék-Vonal csak a pályázati források elfogytáig tudta működtetni, de szerencsére egyik helyen sem szűnt meg ezután a közösségi tér. Miskolcon a református egyház, Kecskeméten a HELPI Kecskeméti Ifjúsági Iroda működteti tovább őket.
A tizenéveseknek lényegében nem más a fogyasztási motivációja, mint a húszas-harmincas felnőtteknek, csak mindezt kevesebb sokkal szerényebb anyagi lehetőségekkel szeretnék utánozni – mondta Csekeő Borbála. A plázázás élménye már minimális pénzösszegből is elérhető: elég csak egy kávét vásárolni és amellett egy-két óráig üldögélni, egy-két szelfit készíteni és megosztani, beszélgetni.
Megosztás