Magyarország legnagyobb cigánytelepén, a miskolci Lyukóvölgyben gyakran már napokkal december hatodika előtt megérkezik a Télapó. Az éhes gyerekek nem bírnak többet várni az édességre. A szülők mindent megtesznek, hogy örömet okozzanak: kuporgatnak, és akár az árvaházba, börtönbe is a gyerekük után küldik az ajándékcsomagot.
“Kell itt súrolni a cipőt, csizmát. De azt nemcsak Mikulás előtt, hanem minden este, olyan sáros itt az út. Az ember cipőjéről egyből megmondani, hogy a Lyukóban lakik” – mondja Melinda december ötödikén, kicsivel sötétedés előtt, az ország legnagyobb nyomortelepén, a miskolci Lyukóvölgyben. Férjével és négy gyerekével este öt után már inkább a pár négyzetméteres házban maradnak, hiszen veszélyes kimenni az utcára: közvilágítás nincs a csatornázatlan utcákon, a koromsötétben még a nyakukat törik a gyerekek, ahogy a sártengeren csúszkálnak.
Az ablakukban már sorakoznak a Mikulás csomagok. Igaz, már egy hiányzik belőlük, a legkisebb, nyolc éves kislány rögtön megevett mindent: egy csomag ropit, egy csomag rágót, és néhány csokit. Idén gazdag volt a Mikulás, még műanyag, Toy Story-s kisautót is kaptak a gyerekek ajándékba. A családban most mindkét szülő dolgozik, így az egy főre jutó havi 35 ezer forintos jövedelmükkel kifejezetten jómódúaknak számítanak a telepen. ‘“A családsegítő is örül, amikor az ellenőrzésekkor leeültetjük, egy kis kólával kínáljuk – ezt kevesen engedhetik meg maguknak a völgyben.”
Egy 17 éves fiú ajándékot visz nyolc testvérének, december hatodikán | Fotó: Hajdú D. András
A Lyukóban viszont a szegényebbeknél is fontos nap december hatodika. Még ha nagyon nehéz is kigazdálkodniuk, a szülők azt szeretnék, ha az ünnepek a gyerekekről szólnának, és legalább ilyenkor nem kellene érezniük a nélkülözést. “Öt gyereket látunk el havi hetvenezerből, ilyenkor decemberben el is megy szinte az összes fizetés az ünnepekre” – mondja egy fiatal férfi, aki anyósával és feleségével cipeli hazafelé az édességekkel teli bevásárolószatyrokat. Ez már a hetedik év, hogy az apuka még Télapónak is beöltözik, a Tescóban annak idején olcsón lehetett jelmezt kapni. “Jönnek haza a gyerekek az óvodából, és már ülnek is be a szobába, várják a Mikulást. Mindig kitalálunk valamit, például, hogy most apa elmegy fát vágni, addig meg átöltözöm az udvaron.” A gyerekek mindig felismerik az apjuk hangját, de azért mindig úgy tesznek, mintha meglepődnének. “Nagyon kell nekik az a csoki, még mikulásos dalokat is énekelnek'” – mondja az anyuka.
A szülők azt szeretnék, hogy legalább Mikuláskor felejtsék el a gyerekek a nélkülözést | Fotó: Hajdú D. András
“Meg lehet nézni már december 5-én, a reggeli iskolabuszon, ott majszolják a gyerekek a nagy Mikulás csokit, persze a legolcsóbbat, azt, amelyik tortabevonóból van. A városban a piacon lehetett kapni narancsot és mandarint akciósan, néhányan azt is kihasználták” – mondja egy nő, aki gyermekkora óta a völgyben él, a mostanra már kétrét görnyedt idős szüleivel. Ők még emlékeznek rá, amikor a Lyukóvölgy egy gyönyörű ékszerdoboz volt, a bányászok kedvelt üdülőhelye. Az elmúlt egy évtizedben lett belőle olyan leromlott kültelek, ahol se bolt, se óvoda, se iskola, se orvos nincs, az is csak a szerencsén múlik, hogy a mentősök hajlandóak-e kimenni a lakókhoz, ha valami baj van. “Bent Miskolcon csak számolják föl az ottani telepet, a számozott utcákat. Azok az emberek most ide vándorolnak be, a még nagyobb nyomorba és kilátástalanságba” – mondja a nő, miközben a decemberi hidegben mezítláb, műanyag papucsban mossa az udvaron a ruhákat.
Gyakran már két nappal korábban érkezik a Mikulás, annyira várják | Fotó: Hajdú D. András
Hatodikán reggel kilenc órakor már sok tizenéves az utcán lézeng, pacsiznak, sugdolóznak. Járt már náluk a Mikulás előző este (azt mondják, Play Stationt hozott), el is mentek megünnepelni. Egyikük a beszélgetés közben majdnem elalszik, de amikor nekidől az összetákolt kerítésnek, felriad. “Csak másnapos” – mondják a haverjai, aztán végül zavartan vihogva kibökik, hogy tegnap, Mikulás napja alkalmából sikerült kristályt szerezniük. Az a legolcsóbb drog a környéken.
A közelben lakó Julianna azt mondja, ő a négy gyereke közül egynek sem engedi, hogy ezekkel az utcai suhancokkal barátkozzanak. Intő példa van előttük: az apjuk lopás miatt ül három éve börtönben, áprilisban szabadul. Mióta elvitték őt, Julianna pánikbeteg lett a sok nehézség miatt – a kezei között halt meg a rákos édesapja, amikor pedig új rezsót vettek, lángra kapott a függöny, és porig égett a házuk. Az apa távollétében a két nagyobbik, akkor 15 és 16 éves fiú tákolt egy új otthont a családnak- szégyellik, ahogy élnek, de legalább van tető a fejük fölött. A legnagyobb fiúnak azóta gyereke is született, és az édesanyja helyett most már ő vesz ajándékot három testvérének. “Cukorkát kaptak, egy ivólevet és szaloncukrot. Már két nappal Mikulás előtt oda kellett nekik adni mindent, annyira várták” – mondja Julianna. Más napokon a gyerekek nem ehetnek akármit. A lakás egyetlen szekrényének felső polcán van az éléskamra, két heti élelemmel feltöltve: csak olaj, liszt, cukor és tészta van benne, meg néhány fűszer. A szekrény mellett egy kupac tűzifa áll, két és fél zsák krumplival. “Lakatot kellett tennem a szekrényre, mert pocsékoltak a gyerekek. Például kiszedik a cukrot, és csak úgy öntik a teába” – mondja Julianna, aki abban reménykedik, hogy talán karácsonykor majd tudnak egy kis gyümölcsöt és húst is venni. Most heten élnek havi 104 ezer forintból. Miután megveszik a tűzifát és a gyerekek bérletét, amivel az iskolába tudnak menni, alig marad pénzük – naponta körülbelül 250 forint jut egy emberre.
Mindenből csak a legolcsóbb kerülhet a Mikulás-csomagba | Fotó: Hajdú D. András
Pár méterre Juliannáék otthonától áll egy romos, elhagyatottnak tűnő viskó, amiben három matracon kívül csak néhány koszos ruha van, a földön üres gyógyszeres papírok – ebben a fűtés nélküli házban lakik Julianna 36 éves húga. “Nem zárom az ajtót, mert nincs benn semmi, amit ellophatnának. A bútoraimat, amik voltak, már eltüzeltem, hogy egy kis meleget adjanak. Bevételem nincs semmi, kukázni tudok csak” – mondja a nő, aki kóbor kutyákkal a sarkában ér haza. A férje börtönben van, a hét gyereke pedig “szanaszéjjel”: hatan állami gondozásban, a legidősebb pedig egy mobiltelefon lopás miatt előzetes letartóztatásban. “Eljárok takarítani ide, a szomszédba, 600 forintot adnak érte. Ebből legalább tudok küldeni egy csokit a fiamnak a börtönbe, ő 22 éves, de kell ez most neki” – mondja a nő. A rokonok segítettek abban, hogy a legkisebb, nyolc éves lányának tudjon Mikulás csomagot küldeni: „Mindenből a legolcsóbbat: egy narancs, egy banán, egy szaloncukos és egy csoki. A kicsi még hisz a Mikulásban, tisztogatja a csizmáját is” – mondja szomorú mosollyal a nő, majd eltűnik a viskóban.
A nyomortelepen nehezebb összekuporgatni a csizmába valót, viszont van, amiben egyáltalán nem különbözik az ország többi részétől: a szülők előbb-utóbb itt is lebuknak. Volt, ahol téli cipő kellett a gyereknek (azt márpedig muszáj felpróbálni), másoknál a nagyobbik testvér matatott túl feltűnően az ablakban. A szülők azt mondják, kevés energiájuk marad arra, hogy trükközzenek, hogy színes történeteket, meséket találjanak ki, amikor a mindennapi problémák foglalják le minden percüket. “Nagyon félünk a karácsonyi szünettől, azt számolom, hogyan lesz étel minden nap. Havi nyolcvanezer forintból kell kijönni hatunknak” – mondja Marika. A férjével 19 évnyi spórolással gyűjtöttek össze annyi pénzt, hogy ma már egy gyönyörűen rendezett telken élnek 4 gyerekükkel, állatokat is tartanak. Tudtak tévét, számítógépet is venni. “Odaülnek a gyerekek, ott néznek rajzfilmeket, vagy egymásnak mondanak meséket. Abból azért fejlődik a fantáziájuk.”
Ritkán esznek francia drazsét | Fotó: Hajdú D. András
Úgy tűnik viszont, a gyerekek mégsem merik hagyni, hogy teljesen szabadon szárnyaljon a képzelőerejüket. A nyolc éves Niki, ha a világon bármit beletehetne egy Mikulás zacskóba, így állítaná össze a tökéletes ajándékcsomagot:
öt szem dió
kettő darab csoki
egy nyalóka
egy csomag chips
egy szívecske alakú bonbon
három cukorka
egy muffin
Egy kis gondolkodás után azt is hozzáteszi, hogy mindez valószínűleg túl sokba kerülne. Végül arra jut, megelégedne egy zacskó érett csipkebogyóval is.
A nyolc éves Niki sorolja vágyait | Fotó: Hajdú D. András
Megosztás