Keresés

Óriási árat fizettetnek a nőkkel egy részmunkaidős állásért

Egy tanulmány arra a kérdésre kereste a választ, hogy a részmunkaidő milyen szerepet tölt be a magasan képzett nők karrierjében, miután a gyermekvállalás után visszatérnek a munkahelyükre. Magyarországon elvileg a magasabb pozíciókban lévő nők a részmunkaidős állások nyertesei, a valóság ezzel szemben az, hogy a túlórák miatt ugyanúgy ledolgozzák a teljes munkaidőt, csak néha eljutnak a gyerekükért az óvodába. A rengeteg túlóra miatt sokszor fáradtak, illetve a részmunkaidős pozíció nem segíti a felsővezetői ambíciók kibontakozását sem. Annyi kiváltságuk van, hogy a gyerekvállalás után nem sokkal az igényeiknek és addigi munkatapasztalataiknak nagy eséllyel megfelelő részmunkaidős állást tudnak találni, később pedig teljes állásban tudnak visszatérni a munkaerőpiacra. 

„Akkor volt másfél éves a kislányom, mikor visszajöttem. Mondjuk még maradhattam volna, de korábban már több ajánlatot is kaptam, amik nem voltak annyira testhez állóak, és akkor a vezetőm keresett meg azzal, hogy náluk a csapatban van egy pozíció, ahol lehet hat órában is dolgozni”

– meséli egy HR-szakember.

A tanulmány egyik interjúalanya egy gyermek édesanyja, a gyermekvállalás után részmunkaidőben ment vissza egy, Budapesten található pénzügyi céghez, ahol jelenleg napi hat órában dolgozik. Esetében érezhető volt egyfajta nyomás a vezetőség részéről, így hamarabb állt munkába, mint ahogy tervezte. A cégnél dolgozó többi anyára is az a jellemző, hogy a visszatérés idejét nem ők, hanem a vezetők kezdeményezték. A szakember azt még nem tudja, hogy mikor megy vissza teljes nyolc órában dolgozni, de az biztos, hogy az ő helyzete egyfajta kiváltságnak számít a vállalatnál. Hiszen a cégnél a hivatalos szervezeti állásponttal ellentétben ezt a munkaformát nem veheti nemtől, gyerektől függetlenül bárki igénybe.

Oborni Katalin, a BCE Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje egy friss tanulmányában épp ezeket a kiváltságnak számító eseteket vizsgálta. A kutató arra a kérdésre kereste a választ,  hogy a részmunkaidő milyen szerepet tölt be a magasan képzett nők karrierjében, miután a gyermekvállalás után visszatérnek a munkahelyükre. A tanulmány a Szociológiai Szemle legújabb számában jelent meg. A részmunkaidős nőket nagyvállalati környezetben vizsgálta, ahol jellemzően hosszú a munkaidő, és gőzerővel dolgoznak, ez egy olyan közeg, ahol nem ritka, hogy a dolgozók 120 százalékon pörögnek.

A kutató interjút készített nyolc, részmunkaidőben dolgozó nővel, akik két felsővezető kivételével középvezetői szinten dolgoznak. A megkérdezett interjúalanyokban többnyire közös, hogy a gyerekük megszületése után tértek vissza dolgozni részmunkaidőben, ez az időszak többnyire csak rövid, átmeneti ideig tartott, ami után újra teljes munkaidőben alkalmazták őket. Oborni Katalin a gyerekes munkavállalók kollégáit is megkérdezte, hogy milyen a részmunkaidős alkalmazottakkal együtt dolgozni. Bár a kutatás kis létszámú interjúkra és beszélgetésekre épül, de az elmesélt történetek beilleszkednek a magasan képzett nőkről szóló korábbi kutatásokba.

Magasan képzett nők, mint a részmunkaidő nyertesei?

A részmunkaidő itthon nem egy elterjedt foglalkoztatási forma: az összes foglalkoztatott alig négy százaléka dolgozik részmunkaidőben, ellentétben a nyugat-európai országok 30-40 százalékos arányával. Ennek a munkaformának megvannak az előnyei, a foglalkoztatáspolitika főként egy olyan eszközként tekint rá, ami a kisgyereket nevelő nők munkaerőpiaci visszatérését segíti elő, hiszen miközben könnyebben vissza tudnak menni dolgozni, a családanyai tevékenységeiket is el tudják látni.

A pozitív hozadékok mellett azonban ez a munkaforma számos hátrányt is tartogat, főleg akkor, ha sokáig áll fenn ez az állapot. A részmunkaidő negatív következményeiről már írtunk egy korábbi cikkünkben: az állások gyakran rosszul fizetnek, bizonytalanok, és még inkább a nőkre tolják a házimunka terheit. Kiszolgáltatottsághoz is vezethet, továbbá megerősíti a hagyományos nemi szerepeket, hiszen a nőkre hárítja elsődlegesen a gyermekgondozást, a munka és a magánélet összeegyeztetését. A részmunkaidőnek elvileg a magas beosztású, jól kereső nők a nyertesei, akiket a szaktudásuk miatt szívesen vesznek vissza rövid kihagyás után egy időre ilyen formában dolgozni. Velük a vállalat mindenképp jól jár, hiszen így a szervezet megtarthatja a munkaerőpiacon értékes női munkaerőt a gyermekvállalást követő időszak után is. Ezek a nők “kiváltságosok”, hiszen elmondhatják magukról, hogy ők azok, akik az igényeiknek és addigi munka tapasztalataiknak megfelelő részmunkaidős állást tudnak találni. Azonban a tanulmány rávilágít, hogy az ő életük sem csupa móka és kacagás ebben az időszakban. Igaz, papíron kevesebb munkaórát kell dolgozniuk, de valójában rengeteget túlóráznak, felmerül a kérdés, hogy egyáltalán nyernek-e valamit?

Sok múlik a vezető jóindulatán

„A vezető abszolút érti ezt a helyzetet, ő ebben partner, és én ezért hálás vagyok, egyébként nem tudom, hogy csinálnám”

– mondja a HR-szakember.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a részmunkaidőre nincs kidolgozva egységes szabályozási rend a vállalatnál, ezért azt egy hosszú egyezkedés előzte meg. Az interjúalanyok rendszerint arról meséltek, hogy a döntés a vezető pozitív hozzáállásának köszönhető.

„De ehhez a részmunkaidőhöz szerintem a vezető jóindulata kell, nem maga a terület adja, hanem nekünk olyan főnökünk van, aki ezt így nem csak hallja meg mondja, hanem csinálja is, tehát ez abszolút tőle függ, hogy az otthonról dolgozást, a részmunkaidőt, ezt az egészet így alkalmazzuk”

– mondja egy két kisgyerekes marketingvezető.

Továbbá részmunkaidőt csak azok a munkavállalók kaptak, akik a gyerek megszületése előtt már teljes munkaidőben dolgoztak a vállalatnál. Azok a dolgozók, akik újonnan érkeztek, nem is kérvényezték, mert nem is számoltak azzal, hogy megkaphatnák.

Rengeteg túlóra és állandó fáradtság az ára

Van, hogy az sem derül ki, hogy valaki rész-, vagy teljes munkaidőben dolgozik a munkahelyén, “igen, rá szoktak csodálkozni a vezetők, hogy te 6 órában vagy? – mondta az egyik HR-szakértő. A részmunkaidősök gyakran túlóráznak. A legtöbbjüknél a munkaidő hivatalosan 30 órát jelent egy héten, azonban ez a valóságban lényegesen több volt, mivel a laptopnak és az okos telefonoknak köszönhetően a munkaidőn kívül is szinte bármikor elérhetőek voltak. Tipikus eset, hogy a gyerek lefektetése után még éjszaka elővették a munkát. Van, aki a szabadnapokon és a betegszabadság alatt is dolgozott, a túlórázás szinte észrevétlenül a részmunkaidő részévé vált. Ha akad egy sürgős munka, akkor könnyen elérhetőek, mert úgyis egyfajta készenléti állapotban vannak. Ez a megnyújtott munkaidő is szerepet játszhat abban, hogy a szervezet többi szereplője is pozitívan nyilatkozott róluk, arra vonatkozóan, hogy mindig elérhetőek voltak a feletteseik és kollégáik számára. 

A dolog hátulütője viszont, hogy a részmunkaidőben dolgozók állandóan fáradtak, leginkább a napi szintű túlóra viseli meg őket, és hogy nem tudták megfelelően összeegyeztetni a munkát és a magánéletet. Ezt a helyzetet egyéni módszerekkel próbálták kezelni: priorizálták a munkafolyamatokat, a nagyszülőket, vagy állandó fizetett segítséget vettek igénybe, és igyekeztek a partnerükkel is megosztani a feladatokat

Cserébe nem érzi magát “szaranyának”

“Alapvetően nekem ez az életforma tetszik” – mondja az egyik marketingvezető. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mi a vonzó a részmunkaidőben, hiszen a megkérdezettek a nehézségek ellenére valamiért alapvetően pozitívan értékelték ezt a munkaformát. A megkérdezett nők, igaz sokat dolgoznak, a rugalmasságnak köszönhetően sikerült úgy kialakítani a munkarendjüket, hogy a nap egy viszonylag rövid, de fontos szakaszában együtt tudnak lenni a gyerekükkel. Tehát sikerült elérni, hogy megfeleljenek annak a társadalmi elvárásnak, hogy karrierjét építő nőként is betöltsék az anya szerepüket.

Mire maradt idő a részmunkaidőnek köszönhetően? Például arra, hogy el tudjanak menni a gyerekért az óvodába. Az egyik dolgozó nőnél bár megoldható volt, hogy más hozza el a gyereket, “ettől függetlenül nekem ez anyaként még nem jó érzés”. Egy másik HR felső-közép vezető interjúalany úgy fogalmazta meg a részmunka előnyeit, hogy lehetővé teszi számára, “hogy legyen olyan napom, amikor anya vagyok.”, és  akkor tud időt szakítani a gyerekeire, amikor az nekik is megfelelő. Azonban úgy tűnik, hogy ez az egyetlen kiváltságuk, ugyanis szinte folyton elérhetőnek kellett lenniük. A kutató nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mire is elég az a bizonyos “minőségi idő”, így felmerül a kérdés, hogy végül is nem csak arról van-e szó, hogy kevesebb pénzért még inkább kifacsarják a munkavállalót. 

Kik tudják megvalósítani a részmunkaidőt?

A rugalmas munkát azoknak a kisgyerekes nőknek teszi lehetővé, akiknek nincsen felsővezetői ambíciójuk, hiszen ez a vezetői szint a vállalati kultúrában már nem volt összeegyeztethető a részmunkaidővel. Az egyik felsővezető nő például így szembesült ezzel az elvárással, a második gyereke születése után “azt mondták, hogy meg se kérdezzem a részmunkaidőt”. 

A felsővezetői pozíciók többnyire a férfiak számára elérhetőek, ezért a megkérdezettek emiatt sem érezték megrekedésnek ezt az időszakot a karrierjük szempontjából.

Forrás: Oborni Katalin (2018): A részmunkaidő karriert támogató szerepéről a magasan képzett nők körében. Szociológiai Szemle 28 (3): 87–113.

 

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!