A szülők nem akarnak beteg, idősebb és roma gyereket, de az örökbe adással foglalkozó állami és civil szervezetek sem adják oda akárkinek az árvákat. Az örökbefogadás hátrányos megkülönböztetéstől és negatív előítéletektől hemzseg, és sajnos a rendszer még mindig a szülőknek alkalmas gyerek megtalálására koncentrál, ahelyett, hogy azt néznék: a gyereknek mi lenne igazán jó.
Van egy lista, az örökbe fogadható gyerekekről. Az a lista minden nevelésbe vett gyerekről szól, régen úgy mondtuk, hogy állami neveltek, akit a szülő nem látogatása miatt örökbe fogadhatónak nyilvánítottunk. A vér szerinti családdal nincs kapcsolatuk, a gyámhivatal úgy döntött, hogy örökbe fogadhatóvá van nyilvánítva. És van egy másik országos lista, ahol azok az emberek vannak, akik örökbefogadásra alkalmasnak vannak nyilvánítva. Ennek is vannak feltételei. És ők a határozatuk dátuma szerinti sorrendben vannak. Aki már három évvel ezelőtt kapott ilyen határozatot, annak a lista elején kell lenni, aki tegnap jelentkezett, annak az utolsó helyen. És oda van írva, hogy mit szeretnének. Mert ez emberpiac. És akkor azt mondja, hogy ő csak újszülöttet, a másik azt mondja, hogy négy éveset, vagy azt, hogy csak fehéret, hogy ikerpárt, hogy csak egészségeset” – (egy állami szférában dolgozó gyámügyes).
Ma Magyarországon az örökbefogadás szinte minden szereplőjét éri valamilyen diszkrimináció. A gyerekeket és sokszor az örökbefogadásra váró szülőket is. Két kutató, Neményi Mária és Takács Judit átfogó tanulmányt írtak a témáról, “Örökbefogadás és diszkrimináció Magyarországon” címmel.
Diszkrimináció az örökbefogadáskor több szinten megjelenhet, már maga a törvény is kirekeszt bizonyos családformákat. De diszkriminálnak az adoptálásra készülő szülők is, akik elutasítják az idősebb, egészségkárosodott, illetve roma gyerekeket. Hátrányos megkülönböztetéssel élhet az a hivatalos személy is, aki eldönti, hogy alkalmas-e valaki örökbefogadónak, és a szerzők szerint
végső soron osztályalapú diszkrimináció figyelhető meg abban, ahogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok gyermekei a jobb módú, akár a hagyományostól eltérő családformában élőkhöz kerülnek”.
A két kutató 2012 és 2014 között Magyarországon, elsősorban Budapesten gyűjtött adatokat arról, hogyan is működik az örökbefogadás folyamata, és, hogy milyen gyakran fordul elő eközben rejtett vagy nyílt diszkrimináció.
A kutatók nőkkel, romákkal, fogyatékos és homoszexuális, leszbikus emberekkel készítettek interjúkat. Így derült ki például az is, hogy a meleg férfiaknak különösen nehéz lehet a helyzetük, ami már a pszichológiai alkalmassági vizsgálattal elkezdődik. Mind a leszbikus, mind a meleg férfi válaszadók egyet értettek abban, hogy a melegek és leszbikusok örökbefogadásának aktuális helyzetére a kiskapus megoldások a jellemzőek.
Csak olyan módok lehetségesek, amik nem törvényesek. Ma Magyarországon nem lehet leszbikus párnak vagy meleg párnak közösen gyereket örökbe fogadni”.
Egy 36 éves meleg férfi a TEGYESZ pszichológusával való beszélgetésére emlékezett vissza így: “kicsit sokat beszéltünk az én szexuális orientációm megerősödéséről, mint indokolt lett volna. Nem tudom elképzelni, hogy a heteroszexuális egyedülállókkal ilyen hosszan beszélget arról, hogy mikor jöttek rá arra, hogy heteroszexuálisak. Itt nem feltétlenül homofóbiáról van szó, hanem arról, hogy azt gondolja, tehát, hogy vannak a fejükben ilyen sémák, hogy mi az, ami társadalmilag nem túl elfogadott, helyes, hasznos, nem tudom. És hogy nyilván homoszexuálisnak lenni vagy homoszexuális párkapcsolatban élni, az nem annyira fér bele ebbe a kategóriába, azért érezni is lehetett a feladatokon például, hogy nem voltak optimalizálva egyedülállóságra, de egyedülálló férfiségre meg abszolút nem”.
Egy kétéves, asztmás, roma gyereket egyébként a kutya nem akar örökbe fogadni Magyarországon. Az a katasztrófa, hogy tény, hogy az országban mi vagyunk kábé így az utolsók, akik örökbe fogadhattuk, ha nem mi, akkor megy külföldre a gyerek” – mondta egy másik homoszexuális interjúalany.
A területi gyermekvédelmi szakszolgálatoknál nyilvántartott örökbe fogadható gyerekek sok esetben fogyatékossággal, tartós betegséggel élnek vagy egyszerűen csak túlkorosak az örökbefogadásra vágyók szemében, hiszen közülük minden második gyerek már betöltötte a tizedik évét – írja a tanulmány a TEGYESZ-től (Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálata) kapott adatokra hivatkozva. A gyerekek örökbefogadási esélyei nagyban függnek attól, hogy hároméves korukig találnak-e számukra megfelelő családot. Az örökbefogadásra jelentkezők negyven százaléka hároméves korig vállalt volna gyereket. A kérelmezők közel háromnegyede pedig kizárólag teljesen egészséges gyereket szeretett volna.
Az etnikai háttérre vonatkozó adatok nem gyűjthetők és nem rögzíthetők, ezért csak az úgynevezett egyéb kívánság kategóriában jelenhet meg, hogy ha valaki nem szeretne roma gyereket örökbe fogadni. És a kérelmezők 66 százaléka nem szeretne. A hazai gyakorlatban az a felfogás uralkodik, hogy alkalmasnak talált szülőknek akarnak gyermeket közvetíteni, ahelyett, hogy az örökbe fogadható gyerekek érdekei lennének elsődlegesek. A gyermekvédelmi szakszolgálatban megrekedt számtalan gyerek az örökbefogadásra jelentkezők többségének nem felel meg életkora, származása, testi állapota miatt.
Az állami rendszer mellett a másik lehetőség a nyílt örökbefogadás, amivel jópár civil szervezet foglalkozik ma Magyarországon. Ezek többsége azonban a tanulmány szerint egyenesen kizárja a nem házas jelentkezőket.
Az egyedülállókat azért nem fogadjuk, mert ezek az anyák is egyedül vannak, és ők nem akarják csöbörből vödörbe. Ők szeretnék megadni nekik az apát, akit ők nem tudnak. Fontos, hogy legyen anyja és apja a gyereknek. Egy kisfiúnak egy apa nagyon fontos, de a lánynak is. Lehet egyedül örökbe fogadni, élettársaknak is, de az állami rendszerből. Van előttük lehetőség, nincs elzárva”.
Az örökbefogadási törvény a dolgozó nők szempontjából is hátrányosan szabályoz. Egy harmadik éve a gyermekre váró, több meddőségi programot végigjárt 38 éves nő például a következőket mondta: “Én azzal, hogy megmondtam a munkahelyemen, hogy örökbefogadásra várok, teljesen kiszolgáltatottá váltam. A következő leépítésnél nem kétséges, hogy ha a munkaadónak mérlegelni kell, hogy olyan munkaerőt tartson meg, aki ott fog maradni, vagy olyat, akiről előre tudja, hogy bár nem terhes, mégis bármikor eltűnhet. Engem még nem tettek emiatt lapátra, de olyan már volt, visszahallottam, hogy a főnök titkárságvezetője, amikor volt egy olyan munkakör, amit senki nem akart elvállalni, mert olyan körülmények között kellett dolgozni egy sufniban levő irodában, ahol se ablak, se semmi, és a munka is olyan, és akkor mondta a nő, hogy ültessen oda engem, mert én úgysem fogok felmondani, mert nem engedhetem meg, mert örökbefogadásra várok. Nekem hat-hét éve arról szól az életem. Az előző munkahelyemen is azért maradtam, mert kvázi ott is az ember egy idő után a lombikok miatt megtűrt emberré válik”.
Civilek szerint a rendszer önérdeke, hogy a gyerekek sokszor túl sokáig maradnak a rendszerben:
Azért érdekük ott tartani a gyereket, mert ez a húsz ezer gyerek Magyarországon rabszolga, pénztermelő rabszolga, rengeteg embert tartanak el. Bért fizetnek, hálózatok működnek, gyámhivatalok, ezekkel törődni kell. Évente ez egy akta, amit időnként elővesznek, belenéznek, nem történik a gyerekkel semmi. Ha húsz ezer kiskorú családba kerül, akkor húsz ezer akta szűnik meg, és egy csomó gyámhivatalosnak, pszichológusnak nem lenne munkája”.
Megosztás