A rendszerellenesség tolja előre a szélsőjobboldalt Kelet-Európában, ahol egy tanulmány szerint egyetlen politikai rendszer sem érezheti magát biztonságban. Magyarországon 2010 után normalizálódott a helyzet, de két éve ismét romlanak az adatok. Úgy tűnik, a Fidesz eljátszotta a konszolidációs lehetőséget.
A Fidesz kétharmada és az ellenzék gyengesége miatt stabilnak látszik a magyar politikai rendszer, de a valóságban magas a rendszerellenesek aránya, ami a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Bár a Fidesz 2010 után konszolidálhatta volna a helyzetet, eljátszotta a lehetőségét.
Ezek a Political Capital elemzőinek legfontosabb megállapításai, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének online folyóiratában, a socio.hu-n jelentek meg. Juhász Attila, Krekó Péter és Molnár Csaba azt foglalják össze, hogyan alakult az elmúlt tizenkét évben a magyar társadalomban a szélsőjobboldaliság iránti igény. Ennek a mérésére a DEREX indexet dolgozták ki, ami a kétévente végzett European Social Survey (ESS) eredményeit veszi alapul, így nemzetközi összevetésre is alkalmas.
A DEREX-en belül négy további alindexet különítettek el, amelyek a szélsőjobboldaliság alapjait jelentik. A mérőszám azoknak az arányát mutatja meg, akik ebből legalább háromnak megfelelnek:
- Előítéletesség és jóléti sovinizmus. Ebbe a kategóriába tartozik a bevándorlás-ellenesség és a homofóbia. A kirekesztő hajlamnak lehet az alapja faji, vallási, nemzetiségi, vagy szexuális orientációs különbség, mindez pedig sokszor tekintélyelvűséggel párosul.
- Rendszerellenesség. Ez a pártellenességtől a nyílt rendszerellenességig terjedhet, ami elitellenességet és populizmust takar. Az intézményellenesség gyakran a nemzetközi intézmények ellen irányul.
- Jobboldali értékorientáció. Ide tartozik a vallásosság és más hagyománykövetés, a rendpártiság, a tekintélynek való alárendelődés, a konvenciók követése, illetve a szélsőjobboldali öndefiníció.
- Félelem, bizalmatlanság és pesszimizmus. Ez az alindex tartalmazza azokat az érzelmi tényezőket, amelyek az előző három kategória alapjai lehetnek. Az élettel való elégedetlenség, a gazdasági bizonytalanság, a közbiztonsági félelmek és a gyanakvás erősíthetik az előítéletességet, és ronthatják az intézményi bizalmat.
2002 és 2009 között Magyarországon rohamosan, 10-ről 21 százalékra nőtt a szélsőjobboldali üzenetekre fogékonyak aránya, amivel 34 országból az ötödikek lettünk. Ez az emelkedés mind a négy kategóriára érvényes, de különösen a rendszerellenességre, ami 12-ről 46 százalékra ugrott. Ezen belül radikálisan megnőtt a demokráciaellenesség, a politikai elittel, illetve a nemzetközi intézményekkel szembeni bizalmatlanság is. A 2008-2009-es csúcs Gyurcsány Ferenc lemondásának idejére tehető, ami jelentősen hozzájárult az összesített DEREX megugrásához is.
2009 után valamelyest konszolidálódott a helyzet, így 2012-ben a felnőtt lakosságnak ismét 12 százaléka volt fogékony a szélsőjobboldali ideológiákra. Ezzel 29 országból a tizedik helyen álltunk, megelőzve a nyolc százalékos Lengyelországot és Csehországot is. A grafikon és a táblázat a négy alindex és az összesített DEREX index változását mutatja 2002 és 2013 közt.
Bár a DEREX index csökkenése pozitívumnak mondható, ez még mindig kétszerese a hat százalékos európai átlagnak, ráadásul nálunk ez nagyon hektikusan változik, ami főleg az olyan instabil országokra jellemző, mint Ukrajna. Magyarországon a Fideszbe vetett bizalom a felére csökkentette a rendszerellenesek arányát, ami azonban 2012/2013-ban ismét növekedésnek indult, főleg a kormánnyal való elégedetlenség és az Európai Parlamentbe vetett bizalom csökkenése miatt. Egyre többen látták úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok, így romlott az intézményekbe vetett bizalom is, ami majdnem a 2006-os szintre kúszott fel.
A másik három kategóriában a normalizálódás ellenére is viszonylag magas értékeket értünk el más országokhoz képest. 2012/2013-ban az előítéletesség és jóléti sovinizmus kategóriájában hetedikek, jobboldali orientációban, illetve rendszerellenességben a tizenötödikek, a félelem, pesszimizmus és bizalmatlanság kategóriájában pedig a kilencedikek lettünk a 29 országból.
Nyugaton a bevándorlókat utálják, keleten az egész rendszert
A két fő európai törésvonal nyugat és kelet, illetve észak és dél között húzódik: minél keletebbre megyünk, annál magasabb DEREX indexeket találunk, az EU-n belül pedig főleg a déli államokban magasabbak az értékek. Vagyis azokban az országokban fogékonyabbak a szélsőjobboldalra, ahol a huszadik században autoriter, vagy diktatórikus rezsimek működtek.
Nyugat-Európában főleg az előítéletesség és a jóléti sovinizmus magas, a slágertéma pedig a bevándorló-ellenesség, de ez nem veszélyezteti a politikai rendszer stabilitását. A kelet-európai országokban viszont az előítéletesség rendszerellenességgel párosul, ami a szélsőjobboldali pártok stílusán is meglátszik. A félkatonai szervezeteket létrehozó pártok megkérdőjelezik az állami erőszak-monopóliumot, sőt sokszor alternatív államszervezet kiépítését ígérik. Előbbit láttuk itthon is a félkatonai szervezetként működő Magyar Gárda esetében.
A tanulmány szerzői szerint Magyarországon azért különösen veszélyes, ha a rendszerellenesség adja a szélsőjobboldali pártok felhajtóerejét, mert az intézményekbe vetett bizalom nagyon hektikusan alakul, a szélsőséges pártok pedig a hirtelen hangulatváltozásokat szokták meglovagolni.
„A 2010 utáni kormányzatnak kiváló lehetősége lett volna a hazai társadalom mérséklésére, rendszerének megszilárdítására és valódi konszolidációra – ezt a lehetőséget azonban eljátszotta (…) A társadalom mélyrétegeiben ugyanakkor nincs megnyugvás, a szélsőséges rendszerellenesség aktuális mértéken nemzetközi összehasonlításban igen magasnak tekinthető, és aligha teszi biztossá bármely politikai rendszer számára a tartós berendezkedés lehetőségét” – írják.
Megosztás