Gőzerővel halad az új paksi atomerőmű megvalósítása, csütörtökön tartják a környezetvédelmi engedélyhez szükséges közmeghallgatást Pakson. Az érintett helyiek, civil szervezetek és a kormány képviselői ott nyilvánosan is elmondhatják, miért ellenzik vagy támogatják az új atomerőmű megépítését. Az Abcúg elébe ment, alább közüljük a Greenpeace és az Energiaklub szakértőinek véleményét az erőműről. Vajon mit fog tenni a Dunával kétszer annyi hő? És mihez kezd Magyarország a nyakán maradó energiával?
Greenpeace
Paks II: versenyhátrányba betonozva
Az atomenergia drága, veszélyes és környezetszennyező. A nukleáris energetika a Csernobil utáni megtorpanás után mára egyértelműen hanyatlik, és belső problémái – magas költségek, a hulladékkezelés megoldatlansága, a nukleáris balesetek kockázata -, illetve a külső feltételrendszer változása – állami támogatás megszűnése, olcsóbb, fenntartható energiatermelő megoldások elterjedése – miatt olyan helyzetbe került, ahonnan nincs visszaút. Az új atomerőművek egyszerűen nem tudnak versenyezni a villamosenergia-piacokon a többi technológiával, ezért jobbára olyan helyeken épülnek, ahol nincs valódi piac, és a központi költségvetés finanszírozza őket (mint például Kínában, Indiában, vagy Oroszországban).
Mindez igaz Magyarországra is, ahol a kormányzat máig nem magyarázta meg, miért döntött tavaly januárban Paks II megépítése mellett. Pedig egy új atomerőműre energetikailag sincs szüksége az országnak. Hiszen ha valóban úgy van, ahogy a kormány állítja, hogy a beruházás célja a régi négy paksi reaktor kapacitásának pótlása lenne, akkor a döntéssel legalább 2020-ig várni lehetett volna. Paks II azonban túl hamar épülne meg: a 2020-as évek közepére beindítani tervezett két új reaktor még vagy 10 évig fog együtt termelni a régiekkel. Ennyi nukleáris alapon termelt villamos energiát azonban nem tud felhasználni az ország, az exportálás lehetősége pedig több mint kérdéses.
Drága és versenyképtelen áram
Paks II ugyanis egyértelműen drágán fog termelni – drágábban, mint a szóba jöhető alternatívák, és várhatóan drágábban, mint amennyibe a régióban most is elérhető import kerül. Ezen felül a hagyományos és az új rendszerek közötti, egyszerre fizikai és piaci természetű konfliktus is gondot fog okozni.
Németország az atomerőművei bezárásával és a megújulókra való áttéréssel gyökeresen megváltoztatja a villamosenergia-termelést: a kevés nagyerőműben történő előállítás helyett szétszórtan elhelyezett, kisméretű erőművek fogják termelni az áramot, és a folyamatokat tervező és irányító központ helyét az időjárásfüggő erőforrások veszik át. A rendszer a központi utasítások helyett a szél fújásához és a nap járásához igazodik.
Az ilyen rendszerekkel a robosztus, rugalmatlan, nagyméretű atomerőművek nem tudnak együttműködni. A magyar kormány a Paks II-ről szóló döntéssel a jelenlegi rendszer fenntartása mellett teszi le a voksát, csakhogy a Németországból és a szomszédos országokból jövő hatásokat nem fogja tudni megállítani a határon. Hiába igyekszik a kormány ellehetetleníteni a megújulók itthoni terjedését olyan – nemcsak tőlünk nyugatabbra, de már a régióban is – észbontónak számító intézkedésekkel, mint a napelemadó, vagy a szeles beruházások adminisztratív korlátozása, könnyen belátható, hogy az energiarendszerek fizikai összekapcsolása, és az uniós piaci szabályok miatt Paks II megnyerhetetlen versenyre fog kényszerülni.
Az ország tehát évtizedekre versenyhátrányba fog kerülni a drága áram miatt, és akkor az adósságcsapdát jelentő hitelről, az Oroszországtól való politikai függésről, a régiós és uniós politikai elszigetelődésről és egyéb problémákról még nem is beszéltünk. Igaz, információ híján nem is nagyon tudunk: a kormányzat nem egyszerűen rejtegetni igyekszik a Paks II-ról szóló adatokat, hanem törvényi erővel titkosítja azokat. Ami meglehetősen abszurd, hiszen a legalább 4000 milliárdos beruházás kockázatait a magyar adófizetők fogják viselni még évtizedekkel azután is, amikor a döntésben részes kormányokra talán már nem is fogunk emlékezni.
Környezeti és biztonsági kockázatok: beszédes hallgatás
Persze, azért nem minden titkos. A Paks II jelenleg folyó környezeti engedélyezéséhez készült környezeti hatásvizsgálati anyag például nyilvános, és tele van izgalmas részletekkel. A nemcsak környezeti, de komoly biztonsági kockázatot is jelentő hűtés témaköréről megtudhatjuk például, hogy a Duna gond nélkül el fogja tudni vezetni a 6 reaktor által termelt, a mostanihoz képest több mint kétszer annyi hőt. Ehhez képest egy néhány évvel ezelőtti tanulmány még határozottan azt állította, hogy a Duna felmelegítésére vonatkozó határértékek nem tarthatók hűtőtornyok nélkül. Mostanra azonban kiderült, hogy az olcsóbb megoldás is elég jó lesz (hogy mennyivel olcsóbb, azt természetesen nem tudhatjuk meg).
Sok minden persze nincs is benne a tanulmányban. A fentebb vázolt problémákra, kockázatokra egyetlen szót sem veszteget az anyag, ahogy a további környezeti problémákról, és azok kezeléséről sem tudunk meg sok érdemit. A legszembetűnőbb, hogy a radioaktív hulladékok kérdéséről csak általánosságokban beszél, a lényeg hiányzik: az akár több százezer évig veszélyes hulladékok potenciális környezeti hatásait meg sem említi, és mélyen hallgat a kezelésük finanszírozásához szükséges garanciákról is.
A dokumentum továbbá nem tárgyalja érdemben a biztonsági kérdéseket sem, például az abból fakadó ellátásbiztonsági kockázat kérdését, hogy egyetlen telephelyre sűrítik a hazai termelőkapacitások mintegy felét. Nem említi a szükséges járulékos beruházásokat sem, mint ahogy azt sem tudhatjuk meg még mindig, hogy vajon mennyibe fog kerülni a kormány szerint a paksi áram. Tehát pont a lényeg nem derül ki az anyagból, a válasz az égető kérdésre, amit egy ország vár hónapok óta: hogy miért döntött a kormány Paks II mellett, miközben annak csak olcsóbb, fenntarthatóbb, és biztonságosabb alternatívái vannak.
Perger András
klíma- és energiakampányos
Greenpeace Magyarország
Energiaklub
Kell új Paks?
A paksi kérdéskör tárgyalásakor a nulladik kérdés az, hogy egyáltalán szükség van-e ekkora kapacitás beépítésére a magyar villamosenergia-rendszerbe, és ha igen, azt valóban nukleáris blokkokkal kell-e megoldani. 2008-ban egy Országgyűlési határozat felszólította a Kormányt, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitással kapcsolatos előkészítő munkát, és vizsgálja meg – többek között – a beruházás szükségességét. Ez azonban azóta sem történt meg.
Milyen kockázatai és hatásai lehetnek a beruházásnak? Bár a magyar kormány mindmáig nem foglalt állást egyértelműen, mikorra tervezik a két blokk üzembe helyezését, egyes körülményekből – pl. a hitelmegállapodás azon kitételéből, mi szerint a hitel törlesztését 2026-ban meg kell kezdeni – az valószínűsíthető, hogy a 2020-as évek közepén lehet a kijelölt céldátum. Magyarországnak azonban akkor nem lesz szüksége egy új atomerőmű termelte áramra. A négy működő blokk kiváltása csak a 30-as évek közepén válik esedékessé, és ha a 2020-as évek közepétől 6 blokk működne egyszerre, a többlet nukleáris forrásból származó villamosenergia-termelés indokolatlan többletköltséggel járó beruházási igényt jelentene, egyelőre felméretlen környezeti kockázatokkal járna, továbbá, a villamosenergia-piacra is korlátozó hatást fejtene ki.
Mind a telephelyen, mind a villamosenergia-hálózatban jelentős fejlesztéseket kellene végrehajtani, amelyekre csak azért lenne szükség, hogy jelenlegihez képest több, mint duplájára növekedő hűtési igényt kielégíthessék, illetve, hogy a több mint kétszer annyi megtermelt villamos energiát elszállíthassák. Mindezen beruházásokat csak a hat blokk mindössze 6-8 évig tartó együttes üzemének idejére kellene megvalósítani.
A nukleáris kapacitások olyan mértékűvé válnának a rendszerben, ami egyfelől a jelenlegi villamosenergia-igények mellett folyamatos exportkényszert jelentene (éjszakai órákban a nem nukleáris termelők leszabályozása, leállítása mellett is!), továbbá akadályát képezné a többi technológia fejlődésének. A rugalmatlan nukleáris kapacitások az igen alacsony változó költségű szél- és napenergiával versenyeznek a hálózathoz való hozzáférésért. Ez a – Németországban megvalósuló megújulós fejlesztések generálta – verseny olyan mértékűvé válhat az európai villamosenergia-piacon, hogy az a két új blokk számára önmagában, a régiek nélkül is kihívást jelenthet.
Azzal, hogy idő előtt, sürgetve és kapkodva tettük le voksunkat új atomerőművi kapacitások építése mellett, évtizedekre bebetonoztuk Magyarország energiaellátását, konzerválva egy olyan energiarendszert, ami mind műszaki, mind piaci értelemben várhatóan egyre kevésbé lesz képes együttműködni a teljesen más irányba fejlődő európai hálózatokkal.
Gazdasági következmények
Az új paksi atomerőmű megépítése a járulékos beruházásokkal együtt 4-5000 milliárd forint közpénz elköltését jelentené. Ehhez 10 milliárd euró hitelt nyújt Oroszország, a többit Magyarországnak kell előteremtenie. A paksi atomerőmű új reaktorai várhatóan drágán, kWh-nként legalább 30 forintért termelnének. Ez azt jelenti, hogy a lakossági áramár a jelenleginek mintegy másfélszeresére nőne. Egy aktuális példa, a Nagy-Britanniába tervezett Hinkley Point C atomerőmű esete azt mutatja, hogy a jelenleg kalkulált, atomerőmű által megtermelt áram ára nagyjából dupla annyi, mint amennyi az áram nagykereskedelmi ára napjainkban, és drágább a legtöbb megújulóenergia-technológia által termelt villamos energiánál. Ezért kérdéses, hogy eladható lesz-e az új paksi blokkok által termelt áram.
Ha a hitelek költségeit az állam fogja állni, akkor az évi legalább 400 milliárd forint többletterhet fog jelenteni a költségvetésnek. Tehát vagy ennyivel többet kell beszedni az adófizetőktől, vagy más kiadásokat kell majd csökkenteni (pl. még kevesebb jut majd egészségügyre, oktatásra). Bárhogy is lesz, a gigaberuházás következtében csökkenne országunk versenyképessége, hiszen végső soron a magyar gazdaságnak kell majd kitermelnie a pénzt.
A paksi telephelyen kívül a már említetteken felül további beruházásokat kell végrehajtani, pusztán az oroszok által szállított blokkok mérete (1200 MW) miatt. Ez a jelenlegi 500 MW-nyi tartalékkapacitást (amiket minden villamosenergia-rendszerben a legnagyobb méretű termelő egységhez kell méretezni, ez Magyarországon ma az egyenként 500 MW-os paksi blokkokat jelenti) 700 MW-tal növelni kell, azaz ennyi új erőművet kell építeni az országban. Ezek a beruházások több száz milliárdos beruházási igénnyel növelnék a projekt teljes költségét, amit, az erőművek fenntartásának költségeivel együtt, a lakosságnak szintén az áramárban és/vagy adók formájában kell majd megfizetnie, tovább rontva a beruházás megtérülését a nemzetgazdaság szintjén.
Energiafüggőség, ellátásbiztonság
A két újabb blokk megépítése a hazai villamosenergia-termelés döntő részét egyetlen energiahordozóra és technológiára állítaná át, fizikailag egyetlen telephelyen koncentrálódva. Ennek számos ellátásbiztonsági kockázata van. Amennyiben a telephelyen bármilyen (pl. műszaki, környezeti) okból ellehetetlenülne a villamosenergia-termelés, az mind rövid, mind hosszú távú kiesés esetén veszélyeztethetné az ország ellátását. Mindezek miatt az ország erősen függne a technológiától és az üzemanyag beszállítójától, még akkor is, ha a törvényben előírt kétévi üzemanyag-készlettel rendelkezik. Mivel Paks négy működő reaktorán felül az újakat is orosz beszállító látná el üzemanyaggal, így az orosz forrás esetleges kiesése súlyos helyzet elé állítaná a döntéshozókat. Elvi lehetőség ugyan van arra, hogy nem orosz forrásból szerezzen be Magyarország üzemanyagot, de ennek gyakorlati megvalósítása nehézségekbe ütközhet. A rendelkezésre álló idő alatt nem garantált, hogy megfelelő minőségben és mennyiségben tudjanak szállítani a potenciális gyártók, valamint az újfajta üzemanyag engedélyezésének időtartama is növeli a kockázatokat.
A 2014. januári keretszerződés a kiégett fűtőelemek kérdésében egyébként nem fogalmaz egyértelműen. A szöveg szerint a Felek megállapodást kötnek a kiégett fűtőelemek elszállításáról, annyi ideig, ameddig az üzemanyagot Oroszországtól szerezzük be. A kint feldolgozott fűtőelemekből származó hulladékot pedig visszaszállítják Magyarországra. De hogy ezt a megállapodást kötelező-e megkötni, az nem világos. Így nem világos az sem, hogy szükséges-e a fűtőelemek hazai elhelyezésével számolni, vagy sem, azaz, hogy függővé válunk-e a nukleáris hulladékok tekintetében is az oroszoktól vagy sem.
Mindezeken felül, a tervezett beruházásnak további függőségi kockázatai is vannak: az erőmű építésére felveendő orosz hitel, tekintettel annak előnytelen feltételeire is, több évtizedig kötné le Magyarországot Oroszország mellett. Ez a helyzet az amúgy is fennálló energetikai függőségi viszonyt tovább torzíthatja, Magyarország hátrányára.
Az Energiaklub Paks II: a XXI. század beruházása – de milyen áron? című tanulmányának szerkesztett változata. Az eredeti tanulmányt Koritár Zsuzsanna és Perger András készítette.
Miért akar a kormány új atomerőművet?
A paksi beruházásáért felelős MVM Paks II. Zrt a honlapján szedte össze, hogy szerintük miért kell Magyarországon új atomerőművet építeni.
A Paksi Atomerőmű kapacitás-fenntartása, a működő blokkok pótlása.
2013-ban a Paksi Atomerőmű adta a hazai villamosenergia-termelés felét, ám a működő blokkokat 2032-2037 között le kell állítani. Ezt a termelőkapacitást feltétlenül pótolni kell.
A kiöregedett régi, szén- és olajtüzelésű blokkok kiváltása, a rendszerből történő kivételük lehetőségének megteremtése.
A hozzávetőlegesen 10000 MW magyar villamosenergia-termelő kapacitás számos elöregedett, kiváltásra szoruló blokkot tartalmaz. Ezek ütemezett kiváltása, egy bizonyos arány felett, kizárólag folyamatos energiatermelésre alkalmas és a kívánt mértékben szabályozható erőművekkel lehetséges.
Az energiaellátás-biztonság folyamatos fenntartása.
Magyarország kevés saját energiahordozóval (szénnel, kőolajjal, földgázzal) rendelkezik, emiatt energiaszükségletünk nagy részét, mintegy 70 százalékát importból fedezzük. Az import mennyisége és ára bizonytalansági tényező, még élő, hosszú távú szerződések mellett is.
Az atomerőművi blokkok üzemanyaga viszonylag stabil áron, előre, hosszú időre beszerezhető és kis helyen tárolható, így szavatolhatjuk a folyamatos termelést. Az atomerőművek üzemanyaga a blokk szállítójától függetlenül különböző szállítóktól is beszerezhető, az aktuális gazdasági szempontok figyelembe vételével.
Az importból származó villamosenergia pótlása.
2013-ban a magyar villamosenergia-fogyasztás jelentős részét, mintegy 30%-át import villamosenergia vásárlásával biztosították. Egy villamos rendszer üzemzavar – pl. extrém hideg tél esetén – akár valamelyik szomszédos ország rendszerének komoly zavarához is vezethet. Egy ilyen helyzetben minden exportáló ország a saját fogyasztóiról gondoskodik először, Magyarország, mint az exportot fogadó ország érdekei háttérbe szorulnának.
A primer energiahordozók (szén, földgáz, kőolaj) áringadozásának kiküszöbölése.
Az atomerőművek működési költségében az üzemanyag, az urán ára alacsony hányadot képvisel. Emiatt az urán világpiaci árának változása csak kismértékben befolyásolja az atomerőműben termelt villamos energia árát – ellentétben a hagyományos szén-, olaj- vagy földgáztüzelésű erőművekkel.
A villamosenergia-rendszer szabályozhatóságának biztosítása.
A villamosenergia-termelő kapacitás megléte nem elegendő: a villamos energiát akkor kell biztosítani, amikor a fogyasztóknak arra szükségük van. Ez komoly összehangolást igényel a rendszerirányító részéről, ugyanakkor az erőművi blokkok teljesítményének jól szabályozhatónak kell lenniük. Az atomerőművek új generációinak teljesítménye kiválóan tervezhető és széles tartományban szabályozható – igény szerint csökkenthető vagy növelhető.
Tartalék kapacitás beépítése a villamosenergia-rendszerbe a középtávon várható fogyasztásnövekedés fedezésére.
Hazánk villamosenergia-felhasználása az elmúlt években stagnált, illetve kismértékben csökkent. Az Európai Unió és hazánk gazdasági teljesítménye a globális gazdasági visszaesés végeztével ismét emelkedő pályára áll majd. Egy ilyen időszakban az energiafelhasználás is növekedni fog. Erre előre fel kell készülni, plusz kapacitást kell kiépíteni.
A nagyberuházások gazdaságélénkítő hatásának igénye.
A magyar gazdaság működését jelentősen serkentik a nagy volumenű beruházások. Az ilyen nagy termelési folyamatok, nagy gyárak létesítése jelentős húzóerőt képvisel a gazdaság minden területén. A nagyberuházások egyik legfontosabb előfeltétele az elegendő, kedvező árú villamosenergia rendelkezésre állása.
A környezet és klímavédelmi célok teljesítése.
Magyarország is kötelezettséget vállalt az üvegházhatást, így a globális felmelegedést és klímaváltozást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, a szén-dioxid-mentes technológiák arányának növelésére. Ezen az úton az atomenergetika megkerülhetetlen tényező, mert Magyarországon a szükséges mennyiségű villamos energiát megújuló energiatermelő egységekkel csak a mezőgazdasági területek csökkentésével, az ország élhetőségének csökkenésével lehetne előállítani.
Megosztás