Keresés

Nincs itt Wien meg München, Debrecen van!

Budapesttől Bécsig szerettük volna elkísérni a nyugat felé tartó menedékkérőket, ám elég lett volna mindössze Győrig a vonaton maradni. A rendőrök, a MÁV biztonsági szolgálata és a kalauzok együttműködésével ugyanis még a határ előtt, seperc alatt megtisztította a Münchenig közlekedő Euronight éjszakai vonatot az országot illegálisan elhagyni készülő menedékkérőktől. Bécsig így csak egy maroknyi menedékkérő ért el, nekik valahogy mégis sikerült elrejtőzni a vonatvécében vagy a hálókocsiban.

“Nincs itt Wien meg München, Debrecen van! Ott van a te helyed, nyomás lefelé!” – magyarázta a vonatfülke ajtajában álló rendőr az értetlenül pislogó menedékkérőknek. Épp egy négy gyermekes nagycsaládhoz beszélt, a szülőknek fogalmuk sem volt róla, mi történik éppen. Győrben állt a vonat, ez az osztrák-magyar határ előtti utolsó nagyobb vasútállomás, ahol szerda este 15-2o rendőr várta a Budapest és München között közlekedő Euronight vonat érkezését, hogy megakadályozzák a Magyarországon regisztrált menedékkérők határátlépését.

PB_20150729_nocenzura_13
Fotó: Pivarnyik Balázs

“Nationality? Passport? Identity?” – ez a rövid kérdéssor hangzik el, mielőtt a főként afgán, szír, pakisztáni, bangladesi utasokat leszállítják a szerelvényről. Nem utazhatnak tovább, hiába szeretnének. Itt kell maradniuk addig, amíg menedékkérelmüket elbírálja a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal.

A menekültvonat

“Ideállnál az ajtó elé, hogy eltakarj minket?” – kapom a kérdést a szomszéd fülkéből, egy csapat fiatal sráctól még Budapesten a Keletiben, a vonat indulása előtt. A rendőrök elől kéne takarnom a fiúkat, hogy azok a peronról csak az én hátamat lássák, és ne vegyék észre a pakisztáni, szír és afgán menedékkérőkből álló csapatot.

Mióta a vonat a vágányon áll,  a fel-alá cirkáló rendőrök ugyanis leküldik a kocsikról a ránézésre menedékkérőnek kinéző utasokat, ha nem tudnak útlevelet vagy személyi igazolványt felmutatni. De akiket az érvényes útiokmányok hiánya miatt az egyik ajtón leküldtek, azok a kettővel arrébb lévőn visszaszállnak.

PB_20150729_nocenzura_01
Rendőrök tessékelik le a menedékkérőket a Münchenbe induló vonatról az indulás előtt I Fotó: Pivarnyik Balázs

Az egy szál hátizsákot, vagy nejlonszatyrot cipelő, fáradt tekintetű férfiak, nők – és egyre gyakrabban egész családok kicsi gyerekekkel – jól meghúzzák magukat a vonatfülkékben, sok kabinban villanyt sem kapcsolnak az ott tartózkodók. A félhomályban egy, még az elsötétített kabinban is napszemüvegben, az ablak melletti ülésen egy barna bőrű, őszes hajú férfit lapul, mellette egy fejkendős nő és kislánya, aki, valószínűleg a fáradtságtól, olyan mélyen alszik, mintha ájult volna.

Bár sokan tudják, hogy bármikor leszállíthatják őket, naponta akár 1oo-15o ember is befizet a Bécsig alig három órás, de számukra valószínűleg az örökkévalóságig tartó vonatútra. Főleg a hajnali vagy az éjszakai járatokkal utaznak – amit talán a legtöbben választanak, az az este 9 órakor induló, Bécsen és Salzburgon át Münchenbe tartó Euronight vonat.

PB_20150729_nocenzura_11
Útitárasink Győrig pakisztáni, szír és afgán menedékkérők I Fotó: Pivarnyik Balázs

Csak a határőrséggel van a baj

“Mindegyikünk Bécsbe tart, de aztán megyünk onnan is tovább” – mondja a egy pakisztáni fiú, aki a már említett  fiatal fiúkból álló csapat egyik tagja, és az utasfülkéjükben hellyel kínál minket. Vele, és egy másik pakisztáni sráccal tudunk a legkönnyebben kommunikálni angolul. Abdul és Haszan 2o és 23 évesek, a debreceni menekülttáborban ismerkedtek meg. Egyikük négy, másikuk két napja érkezett Budapestre – azóta a Keleti pályaudvar környékén töltötték a nappalokat és az éjszakákat.

“Nem igazán tudtam aludni” – felelte egyikük a kérdésemre, hogy bírták a szabad ég alatti éjszakázást. Majd magyarázatként hozzátette: noha fáradtak voltak, nem érezték eléggé biztonságban magukat ahhoz, hogy nyugodtan pihenhessenek.  “Inkább beszélgettünk esténként” – mondta Abdul.

PB_20150729_nocenzura_06
Két napi várakozás után most elindultak I Fotó: Pivarnyik Balázs

“A magyarok nagyon emberségesek” – jelenti ki a társa, Haszan. A debreceni táborban és Budapesten a Keletinél is kedvesek és segítőkészek voltak vele – mondta, majd hozzátette: egyedül a határrendészettel voltak rossz tapasztalatai. Igaz, nekik biztosan hivatalból kell bekeményíteniük – vélekedett.

Hamarosan Győr állomás következik

“Most is olyan sokat fogunk majd Győrnél állni?” – kérdezi az egyik magyar utas a kalauzt a folyosón, röviddel miután a vonat elhagyta Tatabánya állomást. “Nálam nem lesz olyan, mint a múltkor, hogy egy órát késett emiatt a vonat. Megvan a stratégiám” – válaszolta büszkén a jegyvizsgáló.

“A hálókocsikat a vonat két végén lezárjuk, míg Győrben leszállítják őket a rendőrök, és csak az alvóhely-foglalással rendelkező utasokat engedik fel a kollégáim oda, kivéve persze, ha migránsok” – kezdi magyarázni a tervet a kalauz. Erre azért van szükség – tette hozzá -, hogy oda már ne tudjanak visszaugrálni a menedékkérők, miután leszállították őket.

PB_20150729_nocenzura_16
A kalauzok már jegykezelés közben tudták, hogy Győrben a rendőrök várják a migránsokat I Fotó: Pivarnyik Balázs

“Ezután szállnak fel a rendőrök, akik a győri állomáson már készenlétben állnak, és egytől egyig végigjárják a középső ülőhelyes kocsikat” – folytatta. Mindig csak egy ajtót hagyunk majd nyitva – ezen tereljük majd le az útlevél vagy személyi nélkülieket – mondta. Közben megérkezett a kollégája, és egyeztettek, ki hány menedékkérőt számolt a vonaton, jegykezelés közben.

A MÁV Budapest-Hegyeshalom vonalán dolgozók számára már rutin lett, hogy az utazás során mindig van egy hosszabb-rövidebb kényszerszünet, amíg a rendőrség megszállja a vonatot és intézkedik. A fenti jelenetből úgy tűnik, a törzsutasok is kalkulálnak már ezzel – legalábbis tudják, hogy mire kell számítani. “A múltkor emiatt késtem le egy buszt, amire át kellett volna szállnom” – mondta egyikük. “A vonatok viszont késés esetén szerencsére bevárják egymást” – tette hozzá.

Képlékeny tervek

“Németországba szeretnék eljutni” – mondta Abdul, mikor a kabinba visszatérve további terveikről faggatom a fiúkat. “Én Velencébe megyek, gondolom mindketten próbálunk majd valami munkát szerezni” – így Haszan. Abdul elmesélte, hogy Pakisztánban kerékpárszerelőként dolgozott, valami hasonlót Németországban is szívesen csinálna. Haszánnak viszont semmilyen muknatapasztalata nincs, mert az óriási munkanélküliség miatt hiába próbálta, sosem talált állást otthon.

Egy hónap, ötezer euró. Ennyi időbe és ennyi pénzbe került az utazása egyiküknek. A busszal, vonattal, autóval, gyalogosan, konténerben megtett út nem jött volna össze embercsempész nélkül – mondta egyikük. Ez olyan költség, amit nem lehet megspórolni.

PB_20150729_19
Fotó: Pivarnyik Balázs

“Higgye el nekem, ez még csak a jéghegy csúcsa”

“Gyertek, ide erősítést kérek, sokan vannak, és nem akarnak megmozdulni” – kiáltotta az egyik rendőr a kollégáinak pár perccel azután, hogy a vonat megérkezett Győrbe, és megkezdődött az akció. Míg a folyosókon lecövekelt, az utolsóként a vonaton maradt menedékkérőket is próbálták leimádkozni a rendőrök, az egybeterelt tömeg a peronon várakozott.

Azért is elhúzódott az akció, mert a vonaton sok volt a kisgyerek, akik a fáradtságtól úgy elaludtak, hogy alig lehetett felébreszteni őket.

Abban a kocsiban is volt egy ilyen család, amelyikben ültem. Közös nyelv híján a szülők sem értették, miért kell leszállniuk a vonatról, ráadásul a gyerekek is rendre visszaaludtak, hiába rázogatták, csiszálgatták a hátukat az összezavarodott szüleik. A rendőrök már arra készültek, hogy a karjaikban kell levinniük a vonatról a kicsiket, akiknek végül sikerült félálomban, de saját lábukon elhagyniuk a szerelvényt.

“Ennek az egésznek nem lehet látni a végét” – jegyezte meg a rendőr távoztában, mikor a körülbelül 2o perces akció után a folyosón elhaladt mellettem. “Higgye el, ez még csak a jéghegy csúcsa” – tette hozzá, majd utolsóként leszállt a továbbinduló vonatról.

PB_20150729_17
Fotó: Pivarnyik Balázs

“Lehettek vagy 1oo-15o-en” – mondta az egyik kalauz, mikor az akció után megkérdeztem, szerinte hány menedékkérőt hagytunk Győrben. Ezeknek az utasoknak a jegye az utazás megszakításával elveszett – tudjuk meg. Aki Bécsig vett jegyet, az 29 eurót, de aki egészen Münchenig utazott volna, az ennek a többszörösét bánhatja.

Maroknyian a bécsi pályaudvaron

Győrben kétségkívül sikeres volt az a leszállítási akció, aminek szemtanúi voltunk. Bécsben, a szerelvényről leszállva ugyanis alig pár migránssal találkoztunk a peronon, akinek sikerült valamilyen szerencse folytán a vonaton maradnia. Egy srác után futottam a mozgólépcsőn, hogy megkérdezzem, hogy sikerült neki a manőver, de odáig jutottunk, hogy Afganisztánból jött, és nem beszél angolul. Semmi holmija nem volt, az éjszaka folyamán többször láttuk az állomáson sétálgatni – hol más menedékkérők társaságában, hol egyedül – vagy maga elé bámulva ücsörögni a váróteremben.

A bécsi főpályaudvaron tehát keresve se találtunk olyan tömeget és kaotikus állapotokat, mint ami a budapesti pályaudvarokon jellemző az utóbbi hetekben. Bár grasszált pár törölközős-strandpapucsos ember a mosdók környékén, és a váróteremben a székeken ülve az állomáson éjszakázó turisták között aludt néhány menedékkérőnek látszó férfi, a pályaudvaron nyugodt volt az éjszaka.

PB_20150729_22
Fotó: Pivarnyik Balázs

Az ÖBB, az osztrák vasúttársaság Wien Hauptbahnhof-on dolgozó munkatársai azt mondták, azért az utóbbi hetekben a bécsi állomásokon is nagy számban megjelentek a migránsok – főleg a Budapest felől érkező hajnali és éjszakai vonatok beérkezése után. Csak éppen nem maradnak itt huzamosabb ideig – mondta egyikük. A hatóságok ugyanis állítólag rendszeresen megjelennek az állomáson, és egy, a városban kijelölt átmeneti szálláshelyre kísérik őket. Mint ahogy tették azt elvileg fél órával az érkezésünk előtt.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!