Keresés

Nincs B-tervünk – az utolsó szabad éjszaka Röszkénél

Menekülthelyzet Röszke térségében
A nyitott határ utolsó napját bemutató galériánkhoz kattintson ide. | Fotó: Magócsi Márton

Százak torlódtak fel hétfő este a régi röszkei határátkelőnél, ahol a hivatalos határzár előtt még utoljára átengedték a menekülteket Magyarországra. Az aleppói aranyművesnek még épphogy sikerült, a damaszkuszi családapa viszont teljesen tanácstalanul az EU-n kívül rekedt.

Hétfőn koraeste a magyar hatóságok végleg eltorlaszolták a szerb Horgast Röszkével összekötő vasútvonalat, amelyet már hetek óta használtak a Közel-Keletről jövő menekültek, hogy Magyarországra jussanak. Hiába hirdette a határ szerb oldalán tábla az utolsó pillanatig is, hogy a határ éjfélig még nyitva áll, nem sokkal hat után egy szögesdróttal felszerelt tehervonatot toltak a magyar rendőrök a sínekre, az érkező menekülteket pedig a röszkei határátkelőhöz irányították.

A szerb-magyar határ a hétfőn pár órára olyan hellyé változott, amelyet minden menekült kívánna magának: buszok szállították őket, a rászorulók úton-útfélen élelmet kaptak, de mindenek előtt, tudták: hogyha megindulnak az elhagyatott vasútvonalon, akkor akadály nélkül az Európai Unióba juthatnak.

Az 5-ös út végén álló, jelenleg felújítás miatt zárva tartó határátkelő ennek mindenben az ellentétévé vált. A menekültek, akik abban a tudatban voltak, hogy a határ éjfélig nyitva áll, egyszer csak azt vették észre, hogy egy rendőrsorfallal védett kapuhoz irányítják őket, amelyet kerítés vesz körbe, egyetlen segélyszervezetnek sincs sátra, és senki sem szól hozzájuk egy szót sem.

Menekülthelyzet Röszke térségében
A nyitott határ utolsó napját bemutató galériánkhoz kattintson ide. | Fotó: Magócsi Márton

A határátkelőnél egyre többen és többen torlódtak fel, a későn érkezők a szűk helyen nekinyomták a kerítésnek a korábban érkezőket, köztük gyerekeket is. A rendőrök kisebb csoportokban akkor még átengedték a menekülteket a határon, sokuknak azonban egyszerűen fogalma nem volt arról, mi lesz velük ha átmennek, és hová viszik őket.

A legtöbben azt akarták megtudni, hogy ha átlépik a határt, kell-e regisztrálniuk. Ezt kivétel nélkül minden menekült el akarta kerülni. Ahogy egyikük mondta, a dublini rendelet miatt visszakerülnének Magyarországra, márpedig ők nem akarnak egy olyan országban élni, amelyik nem látja őket szívesen. Finnországba és Németországba akarnak utazni, és ott dolgozni.

“Nem azért jöttünk ide, hogy széttárjuk a kezünket, és várjuk, hogy kapjunk valamit” – mondta egy elcsigázott arcú, 42 éves aleppói aranyműves tökéletes angolsággal. Szeptember 5-én indult el néhány barátjával Libanonból, mert ott már nem bírták elviselni a rossz körülményeket. Mindannyian keresztények, egyikük 5 éves lányát és feleségét hagyta hátra, és abban bízik, hogy munkát talál Németországban, és maga után tudja hozni őket. “A keresztények hegyén élnek most” – mondta róluk. Szerinte ez biztonságos hely, majd rögtön hozzátette: egyelőre.

Keveset mondanak nekik

Késő estére már több százan gyűltek össze a határátkelő szerb oldalán, akiket maroknyi önkéntes próbált meg irányítani. A magyar oldalon volt ugyan tolmács, de semmilyen kérdésre nem válaszolt, a dolga annyi volt, hogy lefordítsa a rendőrök által kiáltott vezényszavakat, amelyek kimerültek abban, hogy induljanak, ötös csoportokba rendeződjenek vagy álljanak meg.

Menekülthelyzet Röszke térségében
A nyitott határ utolsó napját bemutató galériánkhoz kattintson ide. | Fotó: Magócsi Márton


Az, hogy a talpig tömegoszlató felszerelésbe öltözött készenléti rendőrök se közömbösek a menekültek testi épsége iránt, abban nyilvánult meg, hogy néha külön hangsúlyozták: szépen, nyugodtan sétáljanak át a résnyire nyitott kapun, nehogy eltapossák egymást.

Az embereket aztán a túloldalon buszokra szállították, majd a röszkei vasútállomásra vitték őket, ahol a tervek szerint vonattal utaztak tovább Hegyeshalomra, az osztrák határra. Éjfél előtt nem sokkal körülbelül 500 ember várta a röszkei vasútállomáson, hogy begördüljön egy vonat. Az utolsó szerelvény jó 3 órával korábban ment el, arra nem fértek fel mindannyian. A türelmetlenségnek vagy feszültségnek semmi jele sem volt. Néha egy-egy síró kisgyerek törte meg a férfiak fojtott, monoton duruzsolását, amikor pedig végül éjfél után nem sokkal begurult a 16 kocsiból álló szerelvény, akkor minden fennakadás nélkül követték az emberek a rendőrök utasításait, felálltak két soros oszlopba, és kivárták, amíg a vonat minden ajtaját bezárják a rendőrök.

Swing á la Django  @ Szimpla
A nyitott határ utolsó napját bemutató galériánkhoz kattintson ide. | Fotó: Magócsi Márton

A információ hiánya ezért is volt annyira fájó a határátkelőnél, mert értő irányítás mellett a menekültek nemhogy nem nyomták fel egymást az előttük bezárt kerítésre, de saját maguk próbálták meg sorba állítani magukat. Amikor az egyik önkéntes elmagyarázta a határátkelő előtt álló több száz emberből néhánynak, hogy átengedik őket a határon, ha rendezetten sorba állnak, kát-három hangadó pikk-pakk egy sorba rendezte az egész tömeget, hogy aztán egymás után haladhassanak át a résnyire nyitott kis kapun.

Majdnem meglett

Az utolsó menekült negyed 1-kor ért át a határon. Fél órával azután, hogy Kovács Zoltán kormányszóvivő a magyar oldalon bejelentette, új időszámítás kezdődik, lezárták a zöldhatárokat, és megnövelték a határ védelmében résztvevő emberek számát.

Swing á la Django  @ Szimpla
A nyitott határ utolsó napját bemutató galériánkhoz kattintson ide. | Fotó: Magócsi Márton

Hajnali fél 1-kor már hiába vitt az egyik önkéntes kézen fogva egy fáradt arcú menekült nőt a kapuhoz, a rendőrök már nem nyitották ki. Az emberek áramlása viszont nem állt le, és csakhamar ugyanannyian várakoztak a kapu előtt, mint korábban.

“Majdnem meglett” – mondta szomorúan Caldem. A szíriai férfi feleségével és párhónapos kislányával vasárnap reggel 9 órakor indult el Athénból, és azóta megállás nélkül utaztak, hogy még nyitva találják a magyar határt. Így azonban fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek.

“Ráharaptunk a répára” – mondta Caldum. Náluk Szíriában ez közkeletű mondás, azt jelenti, nem érték el a kitűzött célt. Valójában patthelyzetbe kerültek: a regisztrációt nem akarják megkockáztatni, a családjával együtt Caldem nem szeretne kerítést mászni, és bár kerülhetnének Horvátország felé, ott eggyel több határon kellene keresztül menniük Ausztria irányába, emiatt pedig aggódnak.

“Nincs B-tervünk” – mondta Caldem. “Miért csinálja ezt a magyar kormány? Mi a helyzet az emberi jogokkal?” – fakadt ki. Végül egy barátjával arra a döntésre jutottak, hogy átgondolják, mitévők legyenek.

Eközben a határ mellett összesereglett menekültek egy emberként ugrottak fel, amikor csörömpölés hallatszódott a kapu felől. Szinte mindenki odarohant, de hamar kiderült, hogy csak a magyar rendőrök húznak fel egy újabb rácsot, a már amúgy is zárva lévő kapu mögé. Fű alatt közölték azt is, hogy ez az átkelő már nem nyílik újra, menedékkérelmet pedig a legközelebbi, hivatalos határátkelőn nyújthatnak be kedd reggeltől, ami az autópálya közepén található.

Menekülthelyzet Röszke térségében
A nyitott határ utolsó napját bemutató galériánkhoz kattintson ide. | Fotó: Magócsi Márton
Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!