Nem kell ilyen ember az országba. Mondom, milyen ember?

Áprilisban dől el, hogy kapnak-e esélyt Magyarországon maradni Kayáék. Az öttagú törökországi kurd származású család tavaly óta küzd a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal, miután kiutasították őket, pedig  több mint húsz éve itt élnek, és dolgoznak. A gyerekeik itt nőttek fel, magyar iskolában tanultak, anyanyelvi szinten beszélnek magyarul, és itt képzelik el a jövőjüket is. Kaya Turan, az apa elismeri, többet is tehetett volna, hogy elkerülje ezt a helyzetet, de nem szeretné, ha ennek a gyerekei innák meg a levét.  

A Kaya-család helyzetére a Helsinki Bizottság hívta fel a figyelmet még januárban. A törökországi kurd származású családot kiutasították Magyarországról, jóllehet régóta itt élnek, és dolgoznak. A döntést megfellebbezték, a bíróság áprilisban tárgyalja ügyüket. Helyzetük visszás: Törökországba való kitoloncolás fenyegeti őket, ahol mindent újra kellene kezdeniük, miközen húsz éve élnek és dolgoznak Magyarországon, gyerekeik itt nőttek fel, anyanyelvként használják a magyart. Kurd nemzetiségük és alevi gyökereik ugyanakkor nem a legjobb párosítás  Törökországban.

A török állam az 1990-es évek végéig nyílt fegyveres harcban ált a kurd függetlenségért küzdő csoportokkal. A kurd nemzetiség kisebbségi jogainak elsimerése pedig ma is csak lassan folyik. Az alevi egy síita muszlim misztikus vallási irányzat, amelynek követői monogámok, és a nőket sokkal inkább egyenrangúként kezelik, mint más muszlim irányzatok. Bár nem jellemző, hogy folyamatosan üldöznék őket, de követőiket sokszor akadályozta az állam a szabad vallásgyakorlásban, és a hívek több alkalommal voltak véres inzultusok szenvedő alanyai az elmúlt évtizedekben.

Kaya Turan feleségével, két lányával és fiával egy három éve vásárolt takaros ikerházban él Budapest peremén. Az interjú során 17 éves nagylánya Elif is segített, ugyanis megromlott hallása miatt a férfi nehezen érti a kérdéseket. Ennek ellenére némi akcentussal, de folyamatosan ecsetelte magyarul a helyzetüket. Fia, a 16 éves Hasan közben 20 hónapos kishúgukkal játszott.

Mióta élnek Magyarországon?

Kaya Elif: Húsz éve, 1994-ben jött ide apánk.

Törökország melyik részéről érkeztek?

Kaya Elif: Isztambulból, de a szüleim Elbistanban (egy kelet-közép-törökországi város – a szerző) születtek, és 1987-ben mentek Isztambulba.

Miért jöttek el Törökországból?

Kaya Elif: Apám elsősorban a kötelező sorkatonai szolgálat elől, de a bátyja itt élt, és hívta dolgozni.

Magyarországon milyen státuszúként éltek?

Kaya Elif: Nem kértünk menekültstátuszt, évente újítottuk meg a tartózkodási engedélyt.

Mikor kezdődtek a problémák?

Kaya Turan: Tavaly februárban kaptunk először kiutasítási határozatot, amit megfellebbeztünk. Ennek elbírálása 5-6 hónapig tartott, de augusztusban felszólítottak az ország elhagyására, megkaptuk az útlevélbe a pecséteket is. Megint fellebbeztünk, és kétszer 3 hónap hosszabbítást kaptunk az itt-tartókodásra. 2015 elején kaptuk meg az idézéseket, a bíróság áprilisban tárgyalja az ügyet.

A bíróság azonban csak csak arról dönthet, hogy megsemmisíti-e a kiutasítást. A család sorsa várhatóan újra a BÁH-tól fog függni, amely új eljárást folytathat le majd ügyükben.

A magyar állampolgárság megszerzésével nem próbálkoztak?

Kaya Elif: Soha. Csak letelepedési engedélyt kértünk 2004-2005 körül, de elutasították.

Kaya Turan: A letelepedési engedélyt csak egyszer kértem, nem adtak, utána nem is próbálkoztam. Sajnos előbb nem kértem.

Miért nem kértek újra?

Kaya Turan: Mert egyre szigorúbbá vált a törvény. De nem csak a hivatal hibás, én is az vagyok, mert nem kértem időben. Amikor meg kértem, akkor volt egy büntetésem is, mert a boltunkba érkező áruk között volt pár zsák hamis márkajelzésű ruha. Erre hivatkozva utasították el a letelepedést. Hogy ‘nem kell ilyen ember az országba’. Mondom, milyen ember? Több mint húsz éve itt élek, és még egyszer sem mentem rendőrségre!

Most milyen indok alapján utasították ki önöket?

Kaya Turan: Igazolást kértek arról, hogy  a cégem bevételei elegek-e  eltatrani a családot, de  az utóbbi időben nem ment jól, főleg a józsefvárosi piac bezárása miatt. Minden évben kértek ilyen igazolást, és tavaly ezt nem tudtam megadni.  

Mi örtént az üzleteivel?

Kaya Turan: Amikor bezárták a józsefvárosi piacot, nekem is be kellett zárnom az üzleteket. Azóta munka nélkül vagyok. Majdnem több mint egy éve.

Miből tudják fenntartani magukat?

Kaya Turan: A rokonok segítenek, mivel nincs papírom, és nem tudok sehol munkát vállalni. Nem szeretnék bajt abból, hogy feketén dolgozom. Most nem tudjuk mi lesz, megvárjuk, árpilisban mit döntenek, de utána muszáj lesz valamit kezdeni.

Kaya Turannak egy büféje és két üzlete volt a tavaly bezárt Négy Sárkány piacon a Kőbányai úton.  Azt mondja, ő is megpróbálkozott üzletet nyitni az út túloldalán, ahova sok árus átköltözött, de túl későn kapott észbe, és az addigra megdrágult bérleti díj miatt nem tudott nyereségesen működni.  Ennek ellenére most is azt tervezi, hogy ha véget ér a huzavona, és lesz lehetősége maradni, megint megpróbálkozik egy saját üzlettel.

Miért szeretnek Magyarországon élni?

Kaya Turan: Nagyon jó ország, nyugodt, nincs probléma senkivel. Az emberek is jók. Itt jó, nekünk jó. A gyerekek nézik néha tévében a híradót, és félnek Törökországba menni attól, amit látnak.

Minek készülnek a gyerekek?

Kaya Elif: Egészségügyi iskolában tanulok, fogorvos-asszisztensnek, és később szeretnék fogorvosnak tanulni az egyetemen.

Kaya Hasan: Folytatni szeretném a nagybátyám üzletét. Megdumáltam vele. Minden szombaton ott dolgozok, egész nyáron is ott fogok dolgozni. (A nagybácsi több fővárosi török étterem beszállítója.)

Mit szólnak az iskolatársak a helyzethez?

Kaya Elif: Nagyon meglepdőtek, az általános iskolai barátnők is rámírtak a facebookon, amikor láttak a tévében minket (Korábban az RTL Klub is beszámolt az ügyükről). Az egész suli rólunk beszél. Sokan mondták, hogy akár aláírást is gyűjtenek, ha kell.

Minek érzik magukat, kurdnak, töröknek, vagy netalán magyarnak?

Kaya Turan: Mi sem tudjuk. Itt is elutasítanak, ott is elutasítanak, középen vagyunk mint kurd. Kérdezd meg a fiamat, ő magyart fog mondani!

Kaya Hasan: Valamiféle török-magyarnak, és semiképpen nem kurdnak.

Kaya Elif: Nem tudunk kurdul, nem tudtuk megtanulni a nyelvet, mert apa nem hall jól, de én kurdnak érzem magam.

Ha Törökországba visszamennének számíthatnának üldözésre?

Kaya Turan: A nagyvárosok tele vannak fasisztákkal. 1978-ban Kahramanmarasban száz embert öltek meg, és ott volt Sivas is, ahol 1993-ban 35 ember halt meg gyújtogatás miatt.

A Kahramanmarasban 1978 decemberében történt vérengzésben több mint száz ember vesztette életét és ezrek sebesültek meg, zömében baloldali beállítottságú, alevi vallású emberek. Sivasban egy konferenciát tartottak egy szállodában, egy neves alevi költő tiszteletére, de a pénteki ima után szunnita hívők tömegei jelentek meg a helyszínt biztosító szálló előtt, és felgyújtották. Itt 35 ember vesztette életét, főleg alevi vallású művészek és értelmiségiek. Bár becslések szerint az alevik a török népesség húsz százalékát is kiteszik, a török állam szerint a török nemzet csak szunnita muszlim állampolgárokból áll, és az 1990-es évekig tiltották is a vallás gyakorlását. Ez azóta enyhült, de még 2012-ben is volt példa arra, hogy a hatóságok betiltották, és megakadályozták a kahramanmarasi vérengzés áldozatai tiszteletére szervezett hagyományos megemlékezést.>>

Mi történik, ha a bíróság döntése nem önöknek kedvez?

Kaya Elif: Nem tudjuk.

A vállát vonogatja apa és lánya is.

Kaya Turan: Aki ide születik, annak lehetne valamit adni. Itt járt óvodába, iskolába, itt él. Legalább a gyerekeknek kellett volna adni. Lehet, hogy a szülők hibáztak, nem csináltak meg dolgokat, de ez előfordulhat. Nem pénz nélkül jöttem ide, de ha visszamegyek, pénz nélkül leszek. Ez rossz. Amióta kiutasítottak, majdnem minden nap vitázunk itthon. Meg munkanélkül is vagyok, nem könnyű.

A gyerekek felelősségre vonják az apát?

Kaya elif Igen. Nem lépjük át a tisztelet határait, de én eléggé haragszom rá, mert nem akartam ilyen helyzetbe kerülni ennyi év után.

Kaya Turan: Sokat hibáztam, de nem lehet visszacsinálni.

A Helsinki Bizotság emberi jogi szempontok alapján fogadta be ügyüket. Mint jogi képvislőjük, Pohárnok Barbara az Abcúgnak elmondta, az ügy azért problémás, mert a hivatal egyáltalán nem vizsgált két, a család szempontjából kulcsfontosságú körülményt, amit pedig a törvény szerint meg kellett volna tenniük. Nem vizsgálták, hogy származási országukba visszatoloncolva érheti-e őket hátrányos megkölönböztetés, és azt sem nézték, hogy anyagi helyzetük, szociális kapcsolataik nem szenvednek-e aránytalan sérelmeket ezzel a lépéssel. A kiutasító határozatban csupán arra hivatkozott a hatóság, hogy nem látják biztosítottnak magarországi megélhetésüket, miközben a család jó körülmények között saját ingatlanban lakik.