Mindenki azt szeretné Tolnán, ha jobb lenne az élete a bezárás előtt álló faddi gyermekotthonban nevelkedett kamaszoknak. De nem az ő városukban – ebben egyetértenek a lakók és a fideszes képviselőtestület is. Van, aki a drogtól, bűnözéstől fél, más az ingatlanárak csökkenésétől, a polgármester férje állítólag csak simán attól, hogy a nemrég vásárolt házukból túlságosan rálátni majd a gyermekotthon udvarára.
Fotó: Magócsi Márton
“Mind cigányok, meg drogosok. Költöznének mindenhova, de inkább ne lennének sehol” – kiabál a hideg esőben az esernyőjével küszködve egy idős nő, amikor arról érdeklődünk, Tolna melyik részére költöztetnék a szomszédos Fadd gyermekotthonának állami gondozottjait.
Ő csak egyike annak az 17oo tolnai lakosnak (a város közel egytizedének), akik aláírásgyűjtéssel próbálják megakadályozni azoknak a fiataloknak az érkezését, akikről sok mende-monda kering Tolnán: a faddiak állítólag azért akarnak megszabadulni az állami gondozott gyerekektől, mert már nem bírnak ezekkel a rossz családból származó, kezelhetetlen, veszélyes és agresszív kamaszokkal. A rendezett város utcáin nem lehet olyan járókelőt találni, aki ne hallott volna az árvaházas botrányról, viszont legtöbben azt se tudják, hány gyerek menne a városba, ők hány évesek és pontosan hova költöznének. Sok tolnai leginkább azért mérges, mert őket senki nem tájékoztatatta előre a nevelőintézet költözéséről, mindenről csak a tévéből értesültek.
“A gyerekeket mindenki sajnálja, kellene nekik egy normális hely. Csak nem itt” – mondta egy tolnai férfi a takaros, kellemesen meleg étkezőjében ülve. Ő azon kevesek egyike, aki pontosan tudja, hogy a városba érkezők nem árvák, hanem olyan 12-18 éves fiatalok, akiket a gyámhatóság kiemelt a családjukból, például azért, mert alkoholisták volták a szüleik vagy verték őket otthon. Most egy 3oo millió forintos EU-s projekt keretében a leromlott, túlzsúfolt, több évtizede működő faddi gyermekotthonból összesen négy, kisebb létszámú családotthonba akarják költöztetni a gyerekeket. Ezek közül kettő ingatlant Tolnán készül megvásárolni a fenntartó (a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, SZGYF) Tolnán, az egyiket épp a férfi közeli szomszédságában.
Túl keskeny lesz az utca a sok taxinak
A Táncsics utcában lakók a legkülönfélébb indokokkal álltak elő, miért nem lenne szerencsés az állami gondozott gyerekeket a közelükbe költöztetni:
“Nem kell őket kitenni az őserdőbe, vagy a prérie, de nem lakóházak közé való az ilyen dolog.”
“A gyerekek hangoskodása az utca nyugalmát fogja zavarni.”
“A szomszédban lakó idős házaspár épp idén újította fel a teraszát. Amikor majd kint akarnak pihenni, a gyerekek ott fognak ülni a nyakukon.”
“Túl keskeny az utca, nem fogja elbírni a forgalmat. Pedig a lakóotthon miatt itt majd megnő a taxiforgalom, meg a postaforgalom, és a rendőrök és a tűzoltók is gyakrabban járnak majd.”
“Túl kicsi a kiszemelt ház udvara, még egy ping-pong asztal is alig fér el rajta.”
“ Amikor a mosoda helyén kisegítő iskola volt, onnan is mindig átdobálták a gyerekek műanyag kakaós poharakat, és átrugdosták a labdát. Kertet műveltem, ők meg lerugdaltak mindent. Ezek sem lennének különbek”.
“A kisbabák még aranyosak, formálhatók, de ilyen 16-18 éveseket már nem lehet nevelni.”
“Bűnözni fognak, pedig a rendőrségnek így is lenne sok dolga, inkább azt kellene figyelniük, hogy tíz biciklisből nyolc lámpa nélkül jár”.
“Miért akarja Fadd a mi nyakunkba varrni ezeket? Az EU-s pénzből inkább felújíthatnánk a már meglévő otthont.
“Egy lakóotthon szomszédságában 15-2o százalékkal fog csökkenni a lakások értéke.”
Fotó: Magócsi Márton
Több órás utcai közvélemény-kutatás után egyetlen ember volt, aki kifejezetten örömmel fogadta volna az állami gondozottak érkezését. Egy betegesnek tűnő, fekete kapucniját az arcába húzó néni még a saját lakásába is befogadná a gyerekeket, ha tehetné: “Szegénykéim, a sarokba bújnék velük, ott ölelgetném őket. Aki szeretné őket, az nem tudja. Egy szobakonyhám van, 6o évesen, havi harminc ezer forintból. A gazdagok meg egy fél almát sem adnának nekik” – könnyes lett a szeme, miközben ezt mondta egy szuszra, és még sokáig lehetett hallani, ahogy ezt mondogatja, amíg elsietett a hidegben.
A költözést ellenzőknek nagyobb volt a hangjuk. Októberben Facebook-csoportot alapítottak, és azt mondták, ha az aláírás gyűjtés ellenére is jönnek a gyerekek, akár élőlánccal is megakadályozzák őket. Azt mondják, nagy esélyük van a sikerre: az egyik hangadójuk már a Zengőre, illetve a Tubesre tervezett NATO-lokátor ellen is tiltakozott (akkor bejött az élőlánc), de az állami gondozottak költözését is sikerült már megtorpedózni, prédául a közeli Szekszárdhoz tartozó Szőlőhegyen.
Érthetetlen tömeghisztéria
A fideszes önkormányzatot már sikerült megnyerniük maguknak, legalábbis egy határozat erejéig: a képviselőtestület egyhangúlag elfogadott egy határozatot, amelyben felkérték a SzGyF Tolna megyei kirendeltségét, hogy a lakásotthonok elhelyezésére „keressen más megoldást” A nevelőotthonnak nem az önkormányzat a fenntartója (így valójában nincs beleszólása, hogy menjenek vagy maradjanak a gyerekek), de a lakók heves reakcióit látva a képviselőtestület egy testületi ülésen és egy közmeghallgatáson is foglalkozott a témával.
“Három-négy ember áll a tiltakozók élén, ők katasztrofális stílusban beszélnek a gyerekekről. Sugárzik a gyűlölet a szemükben” – mondta a városházán Appelshoffer Ágnes, a város fideszes polgármestere. Azt mondta, közölte az emberekkel, hogy szerinte a lakosság kirekesztő magatartást tanúsít: “értem én a félelmet az újtól, az aggodalmat, de ezt a a tömeghisztériát nem”.
Azt mondta, hogy a személyes véleménye ellenére, a lakók visszajelzéseit figyelembe véve adta ki a képviselő testület a határozatot: “a gyerekeknek sem lenne jó, ha ilyen ellenséges közegbe érkeznének. Mindenki árgus szemekkel figyelné, hogy mikor tesznek valami rosszat. Ez nem segítené a társadalmi integrációjukat”. Hozzátette, hogy neki személy szerint nem lenne ellenére, ha a gyerekek Tolnára költöznének – még úgy sem, hogy a Táncsics utcában lévő lakóotthon pont az ő házának kertszomszédságában lenne.
Fotó: Magócsi Márton
A polgármester nem is írta alá a tiltakozást, sőt, a lakóotthon ellenzői azt mondják, hogy minden önkormányzati dolgozónak erőteljesen azt ajánlották, hogy ne csatlakozzanak az aláírókhoz. A polgármester egyik szomszédja viszont azt mondta, azt azért túlzás állítani, hogy tárt karokkal fogadnák a gyerekeket: “A polgármesterasszony férje arra panaszkodott, hogy csak nemrég költöztek ide, de pont az ő házukból lehet majd a legjobban rálátni a lakóotthon udvarára.”
A képviselőtestület egyik tagja azt is elmondta, hogy van némi alapja a lakók félelmének, hiszen a város szélén másfél évvel ezelőtt történt betöréses rablással éppen a faddi nevelőotthon pár lakóját gyanúsították meg. Azt is beszélik, hogy az október elején történt helyi tanyafosztogatásokat is az intézetis gyerekek követték el, a saját nevelőtanáruk autóját is többször megrongálták. “Itt azok beszélnek mindent, akik nem is ismerik őket. Nekem volt egy osztálytársam a faddi intézetből, vele nem volt semmi baj, mindenről el tudtunk beszélgetni” – mondja egy, a tolnai iskolából hazafelé tartó 16 éves srác, aki szerint az egész városban leginkább az öregek tiltakoznak a projekt ellen.
A polgármester szeretett volna kikérni a Tolna megyei rendőrségtől hivatalos adatokat arra vonatkozóan, hogy a gyermekotthon lakói milyen jellegű bűncselekményeket követtek el, illetve hányan voltak büntetve droghasználat miatt – azonban ezeket az információkat nem kapták meg a személyiségi jogok védelmére hivatkozva.
Szívtunk már eleget
“Nem rosszabbak, mint bármelyik itteni falusi. Követnek el csínytevékenységeket, mint mindenki más. Van például itt a falu végén egy üres telek, onnan lopnak almát, meg diót, de ezt csinálja a többi nem intézetis gyerek is” – ezt már Faddon mondta az általános iskola egyik gyerekfelügyelője, aki már sok gyereket tanított a nevelőotthonból. Az intézettel szemben dolgozó boltban azt mondták, évtizedek alatt sosem volt komoly gond a “kollégistákkal”, legfeljebb az, hogy gyakran hazaszöknek a családjukhoz. “Megsínylik ezt mindenképp, ezt a nehéz életet. Mi már szívunk itt 4o-5o éve, hogy itt van a nevelőotthon, de most már olyan rossz állapotban van, hogy felújítani sem lehet” – mondja egy férfi a vásárlás közben. “Csak azt nem értem, miért lehet válogatni, hogy egy falu akarja-e őket, vagy nem. Egyszer megmondták, hogy Faddon legyenek, itt már voltak. Most lehetnek máshol.”
Megosztás