Keresés

Nem hagyják, hogy Józsefváros kiszúrjon a szegényekkel

Van köztük tanár, nyugdíjazott gyámügyes, luxusszállodai szobaasszony. Egy civil társaság tagjai ők, akik szabadidejükben a kilakoltatás árnyékában élő nyolcadik kerületi lakosoknak segítenek. Ha kell, leveleznek a végrehajtóval, bemennek az önkormányzathoz, sokszor buldózerként viszik végig az ügyeket. Szükség is van rájuk: olyanokat képviselnek, akikkel talán szóba sem állnának a hivatalok.

_MG_6065fd
Fotó: Ferenczy Dávid

Az asztalon pilóta keksz, sajtos tallér, almalé és tea. Az asztal körül ül Bódis Lajos szociológus, közgazdász végzettségű egyetemi oktató, Molnár György kutató, Dallos Judit, aki 23 évig dolgozott a kerületi gyámügynél, de ma már nyugdíjas, és rajtuk kívül még páran. Nincs itt mindenki, és nem is akarják, hogy megírjam, pontosan hányan vannak, azt mondják, jobb nekik így. Ők a Közöd Civil Társaság tagjai, mindannyian kötődnek Józsefvároshoz, van, aki ide született, aki itt él, más a kerületben dolgozik.

De nem csak ez a közös bennük: szabadidejük egy részét mindannyian arra fordítják, hogy a józsefvárosi szegényebb lakóknak önkormányzati bérlőknek segítsenek. Kísérik őket az önkormányzathoz, az ügyintézőhöz, leveleznek a végrehajtóval, a helyi családsegítővel, elmennek a nyilvános képviselő-testületi ülésekre, és kérdéseket tesznek fel, abban bízva, hogy megoldódnak a kilakoltatás szélén álló emberek ügyei.

Választott vezetőjük Románné Bolba Márta, a kerület evangélikus lelkésznője, aki a Mandák Mária Gyülekezeti Házban működő több csoportnak is a motorja. A Közöd tagjai hetente egyszer ülnek össze a gyülekezeti ház egyik szobájában, megbeszélik, hogy melyik ügyfelük ügye hol tart, sikerült-e dűlőre jutni valamiben, vagy, hogy a Józsefvárosi Vagyongazdálkodási Központ munkatársa válaszra méltatta-e legutóbbi levelüket.

A társaság nem kizárólag lakás- és kilakoltatási ügyekkel foglalkozik, hanem mindennel, ami szerintük helyi közügy. Ahogy ők fogalmaznak: “szabadidőnkben jókedvünkből összejárunk páran józsefvárosi aktív állampolgárok, hogy a lakókörnyezetünk közös ügyeiben tájékozódjunk. Tenni szeretnénk a helyi közösség fejlődéséért. Figyelemmel kísérjük a képviselőink önkormányzati munkáját és szeretnénk közreműködni a lakosság és a közügyekben eljáró döntéshozók együttműködésének kialakításában. Ha valaki megkérdezi tőlünk „Maga kicsoda?”, azt válaszoljuk: én vagyok az állampolgár, akit te képviselsz, közünk van egymáshoz”.

_MG_6054fd
Fotó: Ferenczy Dávid

Szinte mindegyikük ismerte egymást régebbről, látták, hogy vannak bőven problémák a kerületben, nem megy minden úgy, ahogy szerintük kéne. Ezért megbeszélték, hogy összeállnak, és közösen próbálnak valamit tenni azért, hogy jobb legyen az élet Józsefvárosban. Először csak közterületi dolgokkal foglalkoztak, aztán szembesültek vele, hogy az itt élőknél a lakhatási válság az egyik legsúlyosabb probléma.

Azt nem szeretnék megmondani, hogy konkrétan most kinek és miben segítenek, de amit elmesélnek, abból az derül ki, hogy vannak súlyos hibák az önkormányzati lakásrendszerben. Általános problémákat viszont említenek, és ezekkel egyre sűrűbben találkoznak. Ilyen például:

  • amikor végrehajtási eljárás indul a nem fizető bérlő ellen, az ügyvédi és a végrehajtási költséget is az amúgy is kilátástalan anyagi helyzetben levő bérlővel fizettetik ki
  • a társaság sokszor tapasztalja azt is, hogy ha egy bérlő nem fizet, akkor az önkormányzat automatikusan megemeli a lakbért, ennek oka a rossz rendelet
  • bármilyen fizetési hátralék esetén a vagyonkezelőnek elvileg azon nyomban értesítenie kéne a kerületi családsegítőt, ez azonban a civilek tapasztalata szerint van, hogy hónapokig nem történik meg
  • sajnos még mindig él az a felfogás az önkormányzati dolgozók között, hogy ezek az emberek igazából nem is rászorulók, csak jókedvűkben nem fizetnek. “A Mercedessel ment a segélyért” című anekdota továbbra sem kopott ki a köztudatból, pedig Molnár Györgyék szerint ennek semmi alapja. “Lehet, hogy egyszer történt ilyen a kilencvenes években, de általánosnak ezt nem lehet nevezni” – mondja
  • az önkormányzat ugyan azt kommunikálja, hogy nincsenek már a kerületben bérbe adható lakások, tavaly ősszel különítettek el százötven lakást, amit piaci áron szeretnének kiadni kerületi intézmények közszolgálati dolgozóinak
  • a valóban szociális bérlakásra szorulóknak is lehet pályázni, igaz, összesen tíz önkormányzati lakásra. De ebbe olyan korlátozó feltételeket építettek, ami nagy valószínűséggel pont azokat zárja ki, akiknek szükségük lenne erre a lehetőségre. Az egyik ilyen feltétel az érettségi bizonyítvány
  • a társaság egyre gyakrabban tapasztalja azt is, hogy egy bérlővel “magatartási problémák” miatt bontanak szerződést. A homályos megfogalmazás gyakorlatilag bármit takarhat: elég, ha az egyik szomszéd nem kedveli a bérlőket, és ír egy panaszkodó levelet az önkormányzatnak. Így járt az egyik ügyfelük is, akinek ugyan jelentős tartozása volt, ezt azonban két év alatt törlesztette, idén újra is kötötték vele a bérleti szerződést. Tavasszal azonban megjelent a házban egy volt élettársa, aki balhét rendezett. A szomszédok jelentették az esetet az önkormányzatnál, a nőnek pedig úgy tűnik, emiatt most mennie kell. “Ha a bérlők érdeklődnek, hogy mégis ki és miért jelentette fel, a vagyonkezelő válasza a legtöbbször a nagy semmi. Ugyan csináltál valamit, de nem mondjuk meg, hogy mit és hol hibáztál. A lakásokról döntést hozók úgy gondolják, hogy elég azt mondani, hogy sok panasz érkezett ám, és ezzel már mehet is a kiköltözésre felszólító levél”- mesélik
  • amikor az önkormányzat elengedi a tartozást, annak egy része adókötelessé válik, mert az értelmezésük szerint ez a bérlőnek valójában bevételt, jövedelmet jelent
  • arra is volt már példa, hogy a bérlő tisztességesen fizetett, rendbe hozatta alig negyven négyzetméteres lakását, majd egy nap az önkormányzat közölte vele, hogy szüksége van az épületre, költöznie kell. Ugyan felajánlottak egy cserelakást, de az sokkal nagyobb volt, az ezzel járó magasabb rezsit már nem tudta volna vállalni a lakó. “Sajnos a lakáscserés ügyekben azt látjuk, hogy van egy pont, amikor megtörik a lakó ellenállása, és inkább elfogadja a másik lakást, mert fél tőle, hogy végül hoppon marad és utcára kerül” – mondják a Közöd tagjai.

A kerületben élő, rászoruló emberekre jellemző, hogy sokszor alacsony az érdekérvényesítő képességük, és a hivatalban sem úgy bánnak velük, ahogy más, kevésbé kiszolgáltatott polgárokkal. Ezért is érzik úgy, hogy szükség van a segítségükre, ők ugyanis nem hagyják magukat félrevezeti vagy lerázni. Addig kísérik az adósokat, míg meg nem oldódik az ügyük. “A végső cél az lenne, hogy mi már ne kelljünk oda, egyedül is képesek legyenek megoldani a vitás helyzeteket. Egyelőre azonban úgy tűnik, ez még nem holnap lesz” – mondja Molnár György.

Szinte mindegyikük dolgozik valahol, ezért munkaidő után állnak neki az ügyfelekkel foglalkozni. Mint például Badzsóné Angéla, aki öt gyerekét neveli, közben egy budapesti luxusszállodában szobaasszony, vagy másik tagjuk, aki maga is egy józsefvárosi krízislakásban él a gyerekével. A szociális munkásként a hajléktalanellátásban dolgozó Virág Tamás azt mondja, sokan nem is értik, hogy mit is csinálnak.

De szerintünk mindenhol az lenne a normális felfogás, hogy az ember él valahol, és igenis foglalkozik a körülötte történő dolgokkal, nem csak becsukott szemmel, lehajtott fejjel elmegy mellettük”.

Kérdéseinkkel megkerestük a józsefvárosi önkormányzatot is, de egyenlőre nem kaptunk választ.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!