Az átmeneti otthonokba bekerülő családok jelentős része sosem jut lakáshoz, jobb híján intézményről intézményre vándorolnak. Az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói intézményében viszont lehetőséget teremtettek a nehéz helyzetben lévő családoknak, hogy új életet tudjanak kezdeni. Egy speciális integrációs program keretében az intézmény lakói megtanulhatják, hogyan működik a háztáji gazdálkodás: az ő feladatuk az állatok etetése és a veteményesek gondozása. Akik jól teljesítenek az egyéves programban, munkához és később lakáshoz juthatnak.
Az Ökumenikus Segélyszervezet 2013 óta működtet családok átmeneti otthonát a horvát határ közelében fekvő Kastélyosdombón. Ez abban különbözik a többi intézménytől, hogy egy speciális integrációs programot valósítottak meg az otthon területén. Ennek lényege, hogy a családok bekapcsolódhatnak az ott folyó háztáji gazdálkodásba. Kitanulhatják a növény- és állatgondozás fortélyait, hogy aztán az otthonból kikerülve, maguk is belevághassanak a gazdálkodásba.
Az otthon szomszédságában felállított fóliasátrakban paprika, paradicsom terem, egy másik földdarabon kukoricával, krumplival, hagymával foglalkoznak. A gyümölcsösben almát, körtét, szilvát találni. Az állatsimogatóban tyúkok kapirgálnak, az állományfrissítés után pedig újra lesznek kecskék, mangalicák. Ezeket mind a családok gondozzák, az ő feladatuk meglocsolni a növényeket, leszedni az érett zöldségeket, gyümölcsöket, megetetni az állatokat és kitakarítani ólaikat. Miközben a szülők a veteményesben dolgoznak, a gyerekek különböző fejlesztő programokon vesznek részt. Egyénre szabott fejlesztési tervet készítenek számukra, hogy ellensúlyozzák lemaradásukat kortársaikhoz képest.
A program önkéntes alapon működik; akinek nincs érzéke a mezőgazdasági munkákhoz, vagy egyszerűen nem akar kecskét fejni, annak nem kötelező részt vennie benne, hangsúlyozta Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója, miközben körbe vezetett minket az otthon területén.
Kilátástalanul vándorolnak egyik intézményből a másikba
A programban résztvevő családok túlnyomórészt egyedülálló anyák kiskorú gyerekeikkel. Ők az ország különböző pontjairól (Miskolcról, Orosházáról, Mosonmagyaróvárról) kerültek Kastélyosdombóra.
Nem volt hol lakniuk, vagy bántalmazó élettársuk miatt kellett elmenekülniük otthonról. Többen azért választották Kastélyosdombót, mert a gazdálkodás mellett arra is lehetőségük van, hogy az egyéves program végén lakáshoz jussanak.
Az Ökumenikus Segélyszervezet korábbi felmérése szerint az átmeneti otthonokban élő családok 20-30 százaléka intézményről intézményre vándorol. Egy részük rendszerkihasználó, többségük viszont a kilátástalanság miatt kényszerül erre. Eddig öt családnak tudtak lakást biztosítani a program révén, de további rászorulóknak szeretnének segíteni. Két család jelenleg is az otthonban él.
Andrea is azzal a reménnyel jött Kastélyosdombóra, hogy új otthont találhat három lányának. Eredetileg Békéscsabáról származik a család, onnan azért kellett eljönniük, mert korábbi élettársa bántalmazta egyik lányát, és a rendőrség és a gyámhatóság tanácsára elhagyta a férfit. Vett egy házat, de kiderült, hogy az egész épület rühvel fertőzött, így ott sem maradhattak. Félévig sikertelenül keresett albérletet, a hatóságok már azzal fenyegették, hogy elveszik a gyerekeit, ha nem talál új otthont nekik. Andrea ezért vállalta, hogy beköltözik az orosházai családok átmeneti otthonába. Ott hallott a kastélyosdombói programról.
Nem volt számára ismeretlen a mezőgazdaság, falun nőtt fel, gyakran járt el napszámba.
“Az első palántaültetéstől az utolsó kukoricatörésig kint voltam a földeken.”
Egy éve laknak Kastélyosdombón, a nő minden nap hajnalban kel, meglocsolja a növényeket, utána leszedi a paprikát, paradicsomot, kigazolja a kertet. “Maximálisan odateszem magam”, mondta. Szeretne a faluban letelepedni, Békéscsabára semmiképp sem menne vissza. Gyerekei is beilleszkedtek már: új barátaik lettek, a környező településekre járnak iskolába, óvodába.
Önálló életre készítik fel a családokat
Az ingatlant, ahol az otthon működik, 2010-ben kapta meg az Ökumenikus Segélyszervezet a megyei önkormányzattól. Sokáig nem tudták, mit kezdjenek az épülettel és a hozzá tartozó földdarabbal, mert Kastélyosdombó közel sem ideális helyszín egy családok átmeneti otthona számára. Máshol is működtetnek hasonló intézményt, van tapasztalatuk, milyen veszélyekkel jár, ha a családok egy félreeső, kis lélekszámú településre kénytelenek költözni. Sokszor parkolópályát jelent számukra, nem tudják magukat elfoglalni. Világossá vált, hogy ezért egy olyan fejlesztő programot kell megvalósítaniuk, ami nem csupán a családok aktuális problémáit enyhíti, oldja meg, hanem hosszú távon is segítséget jelenthet.
A program egyik legfontosabb célkitűzése éppen ezért az önálló életvitelre való felkészítés. A bentlakók közül sokan évtizedeken keresztül úgy éltek, hogy sosem szembesültek rossz döntéseik következményeivel. Például több milliós telefonszámla tartozást halmoztak fel az évek alatt, mondta Rácsok Balázs. Ha viszont nem locsolják meg a zöldségeket, annak már másnap látják az eredményét. Elmesélte, hogy az egyik lakó rosszul fogta meg a nyulat, és elpusztult. Teljesen le volt döbbenve, hogy miatta pusztult el az állat. Szerinte azért hasznosak ezek a tapasztalatok, mert így tudnak arról beszélgetni, mit jelent a felelősség vagy mit csinálna másképp. “Egy átmeneti otthon falai között lehetetlen lenne az ehhez hasonló élethelyzeteket szimulálni”. Az is az önállóságot szolgálja, hogy a családoknak maguknak kell főzniük, az otthontól csak az alapanyagokat kapják meg ehhez. Sok anya ugyanis nem tud főzni, hiába vannak gyerekeik.
Fontos a gazdálkodáshoz kapcsolódó lépcsőzetes motivációs rendszer: az elvégzett feladatokért tallérokat kapnak a családok, amiket különböző árucikkekre (tusfürdő, tanszer, játékok) válthatnak be. A kiköltözők például mosógépre, takarmányra, tüzelőre költötték megszerzett tallérjaikat. Andrea nagyobb lányai is rendszeresen vállalnak könnyebb kerti munkákat (gereblyézés, tűzifahordás), az így megszerzett tallérokat általában játékokra, ruhákra, tanszerekre költik.
Ha jól dolgoznak, képesek önállóan ellátni a rájuk bízott feladatokat, akkor nemcsak tallérokat gyűjthetnek, hanem a Segélyszervezeten keresztül munkához juthatnak. Első körben ez közmunkát jelent, a civil szervezet ugyanis közfoglalkoztatónak számít. Később közvetlenül a segélyszervezetnél dolgozhatnak, ha a közmunkaprogramban is jól haladnak. Több család már végigjárta ezeket a lépcsőfokokat, és jelenleg a civil szervezetnél dolgoznak. A sajtüzemnek is a munkahelyteremtés az egyik funkciója. Ugyanebből a célból szeretnék feléleszteni a gyógynövénygyűjtést, aminek korábban nagy hagyománya volt a térségben – vázolta terveiket Rácsok Balázs.
Nem elég odaadni a kiscsirkét
Az otthonból kikerült családoknak sem engedik el a kezét; az önálló gazdálkodáshoz nem csak képzéseket, eszközöket biztosít a segélyszervezet, hanem folyamatos szakmai mentorálást is. “Sok olyan programot látunk, ahol odaadják a vetőmagot vagy a kiscsirkét, és utána az egész befuccsol” – magyarázta az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója. Külön szakembereket (közgazdász, agrármérnök) vettek fel, hogy minél professzionálisabb legyen a program.
A Gerócs család öt éve költözött a kastélyosdombói otthonba. Előtte Szombathelyen, egy cigánytelepen laktak. Sok konfliktusuk volt szomszédjaikkal, de nem volt pénzük elköltözni. Miklós munkanélküli volt, lomizásból próbálta eltartani családját; Krisztina, a felesége GYES-en volt lányukkal, Nikolettával. A családsegítő szólt nekik, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet indított egy speciális programot. Ez volt az egyetlen esélyük, hogy lakáshoz jussanak. Gondolkodás nélkül belevágtak, pedig előtte azt sem tudták, merre van Kastélyosdombó. “Alig találtunk ide. Mondtam is, hova megyünk mi, Horvátországba?!”, mesélték nevetve. A 15 kilométerre található Barcsról biciklivel jöttek át, minden holmijuk azokra volt felpakolva.
Előtte sosem dolgoztak mezőgazdaságban, mindent a programban tanultak meg.
“Nem csináltam ilyet az életemben. Itt tanultam meg füvet nyírni, felhasítani a tűzifát. A gázkonvektorhoz nem kellett ezt tudni.”
Mások kevésbé voltak kitartóak, és kiszálltak a programból, mert sokat kellett dolgozni, mondta Attila. Négy éve költözhettek át az otthonból a közelben lévő házba. Bérleti díjat nem kell fizetniük, csak a rezsit és a lakáselőtakarékosságot. Itt is hasznosítják, amit a programban tanultak: kertjükben káposztát, paradicsomot termesztenek. Több szilvafájuk van, a bőséges termés miatt a földet nyaldosták a gyümölcsfák ágai. A ház végében kialakított ólakban kacsákat tartanak, egy tucat fióka szaladgált az ólban. Egy részüket levágják majd, a tojókat megtartják a szaporításra. Nyulaik is vannak, a szárnyasokhoz hasonlóan ezeket is főleg saját fogyasztásra tartják. Mára megszerették a vidéki életmódot, nem is gondolnak arra, hogy visszaköltözzenek Szombathelyre, mondta a férfi. “Legalább nyugalom van, imádok itt élni”.
Megosztás