Keresés

Nem akarnak ütni, ezért fordulnak segítségért a bántalmazott férfiak

Egyre több férfi jelentkezik segítségért családon belüli erőszak áldozatainak segítő krízisközpontokban, mert úgy érzi, bántalmazó kapcsolatban él. Az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciáin jórészt átlagos jövedelmű, stabil egzisztenciájú vagy inkább tehetős férfiak fordulnak meg, akiknek ahhoz van szükségük segítségre, hogy helyrehozhassák az elromlott kapcsolatot, vagy ha ez nem megy, kiléphessenek belőle. Széles a skála az érzelmi bántalmazástól a konkrét verésig, de még a szexuális erőszak is szerepel az áldozatok történeteiben. Leginkább a jogi és a pszichológusi segítségért jönnek, de volt apa, akit gyerekeivel családok átmeneti otthonába menekített a gyerekek anyjától a segélyszervezet.

A családon belüli erőszak áldozatai túlnyomórészt nők, de nem kizárólag. Az Ökumenikus Segélyszervezet idén szeptemberben megnyitott krízisambulanciáin az elmúlt hónapokban jónéhány férfi jelentkezett azzal, hogy érzelmileg vagy fizikailag bántalmazza őket partnerük. Nem meleg párokról van szó: a bántalmazó partner legtöbbször nő.

“Nem beszélhetünk nagy számokról, de a tendencia mindenképpen érdekes”

– mondta az Abcúgnak Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója, aki maga is dolgozik családon belüli erőszak áldozataival, de a segélyszervezet szociális intézményrendszerét is összefogja.

Rácsok még novemberben nyilatkozta a köztévében, hogy a segélyszervezet miskolci krízisambulanciáján a megnyitás óta segítséget kérők 20 százaléka férfi volt. December eleji interjúnkon pedig hozzátette: az egy éve futó online tanácsadási programjukon az őket felkeresők 8-10 százalékát tették ki férfiak.

VL20181206_8952
Fotó: Végh László / Rácsok Balázs az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa.

Ezek a számok nem takarnak többet néhány tucat esetnél, de annak tükrében ezek is jelentősek, hogy a kérdést, ha lehet, még nagyobb hallgatás övezi, mint a nők elleni családon belüli erőszakot.

A szociális szakember szerint ennek hátterében az áll, hogy teljesen más a társadalomban a bántalmazott férfiak megítélése, mint a hasonló helyzetben lévő nőké és gyerekeké.

Az elvárt férfiszerepbe ugyanis nem fér bele a gyengeség és a sebezhetőség, pedig ilyeneknek látnánk a férfiakat, ha kiderülne róluk, hogy bántalmazzák őket.

Rácsok Balázs szerint ezért lehet magas a környezete reakciójától tartó, ezért rejtőzködő férfi áldozatok száma Magyarországon. Sokan pedig fel sem ismerik, hogy áldozatokká váltak.

“Amikor a férfi áldozatokról beszéltem valakinek, és a kérdésére közöltem, hogy heteroszexuális, tehát férfi-nő bántalmazó kapcsolatokról van szó, az illető elnevette magát, és azt mondta, ne hülyéskedjek. Na, pont ilyen reakciók miatt nem biztos, hogy egyáltalán eljut a segítségkérésig egy férfi”

– magyarázta Rácsok, aki olyan esettel is találkozott már, hogy egy lakóközösség igazából tudott egy közöttük élő férfi bántalmazásáról, de amikor a segélyszervezet munkatársa próbált erről a szomszédokkal beszélgetni, a következő reakciót kapta: “Jaj, a Pisti, az a szerencsétlen, aki hagyja az asszonynak, hogy megverje, meg bezárja őt a vécébe. Bolond az ilyen, aki ezt hagyja.”

“A lakóközösségből szerintem senki nem volt, aki azon gondolkozott volna, hogy oda kéne menni, hogy Pisti, neked segítségre lenne szükséged. Csak olyanokat kapott, hogy: “üsd le, megoldod a helyzetet, ne engedd!”, amik szerintem nem normális tanácsok.”

A középosztálybeli férfiak ébredése

 

A társadalmi stigma ellenére viszont úgy tűnik, egyre több bántalmazott férfi fordul segítségért. Ők pedig nem is a legszegényebbek, hanem jellemzően átlagos anyagi helyzetűek. Az Ökumenikus Segélyszervezetnek legalábbis ez a tapasztalata.

“A krízisambulanciánk elindulásával elkezdett megjelenni egy olyan középosztály, vagy felső középosztály a rendszerben, akikkel nekünk eddig nem volt kapcsolatunk. Hiszen ők soha nem költöznének be egy családok átmeneti otthonába vagy egy krízisközpontba. Nekik inkább szakmai: pszichológusi vagy jogászi segítségre van szükségük, és egy bizalmi térre, amit tudnak használni”

– magyarázta Rácsok Balázs, aki szerint, bár a nagyobb tudatosságnak is lehet szerepe, főleg a krízisambulancia műfaja miatt lehet több a középosztálybeli az elmúlt hónapokban segítségért jelentkezők között. Az ambulanciát afféle “járóbeteg-gondozóként” kell elképzelni, ahová leginkább úgy járnak a kliensek, hogy még benne vannak a bántalmazó kapcsolatban, de a cél, hogy ha nem tudják helyrehozni, készen álljanak kilépni belőle. Ehhez ingyenesen kaphatnak jogi és pszichológiai segítséget.

VL20181206_8986
Fotó: Végh László

Az egyik legérdekesebb helyzet, amikor azért jelentkezik egy férfi, mert nem szeretne bántalmazóvá válni – mármint fizikai értelemben.

Ilyen esetekkel találkozott Sándor-Lenkei Aida, a segélyszervezet miskolci krízisambulanciájának vezetője, akivel ott beszélgettünk, ahol az ügyfeleit is fogadja. Egy kellemes hangulatú szobában, az asztalon a pszichológus fogadószobáját idéző tárggyal: egy zsebkendőtartó dobozzal.

“Ezeket a férfiakat lelki terror alatt tartja a feleségük: totális kontrollt gyakorol az életük felett, vagy akár fokozatosan elidegeníti őket a környezetüktől, főképp a gyerekeiktől. De az is alapeleme az érzelmi bántalmazásnak, hogy az egyik fél mindent megtesz, hogy a másik önbecsülését porig rombolja.”

– beszélt az Abcúgnak az érzelmi bántalmazás mintázatairól a miskolci szakember.

“Akármilyen bántalmazás éri őket, ezek a férfiak nem akarnak visszaütni. Amikor a dühös tehetetlenség miatt csapdában érzik magukat, akkor jönnek hozzánk.”

Sándor-Lenkei Aida szerint alapjaiban nincs különbség a nők és a férfiak ellen ellen elkövetett bántalmazás között: mindkettőhöz ugyanazok a játszmák, ugyanazok a mintázatok vezetnek. A féltékenység, az önbizalom-rombolás vagy a lelki terror szerinte bármelyik fél részéről előfordulhatnak egy kapcsolatban. Az egyetlen eltérés talán az lehet, hogy az érzelmi bántalmazás milyen gyakran fordul át fizikaivá. A szociális szakember tapasztalata, hogy a női bántalmazók esetében ritkábban, mint férfiaknál.

A nő alkoholizmusa változtatta pokollá a kapcsolatukat

Sándor-Lenkei Aida egy esettel találkozott szeptember óta, ami kicsit kilóg ebből a modellből.

Ő egy családapa, akinek a felesége jó ideje alkoholproblémákkal küzd, és mióta hozzájuk költözött a nő szintén alkoholista édesapja is, a helyzet csak még rosszabbra fordult.

“Sok ígéret volt, hogy majd leteszi az italt az édesanya, járt pszichiátriai kezelésen is emiatt, de az nem működött, mert nem ismerte fel, hogy problémája van. Ebből adódtak állandóan a konfliktusok. Egy összeveszésből aztán, ami azon tört ki, hogy a férfi megkérdezte a nőtől, miért nem főzött a családnak, fizikai erőszak lett. A nő kést rántott, és megszúrta a nyakán az apát, aki épp nem tudott védekezni.”

Miután sérülését ellátták, az apa nem ment a rendőrségre, “nem akarta a gyerekei anyját feljelenteni”, azt viszont látta, hogy tarthatatlan a helyzet.

VL20181203_8601
Sándor-Lenkei Aida / Fotó: Végh László

A családsegítő megkeresésése után jutott a krízisambulanciára, ahol Aidáék tudtak segíteni neki, hogy a férfi közös gyerekeikkel együtt beköltözhessen az ökumenikusok saját fenntartású családok átmeneti otthonába. Azt ugyanis a gyerekeken is látták az óvodában, iskolában, hogy nincsenek rendben otthon.

“Ez az apa azóta is itt él a gyerekekkel, és szépen neveli őket. Furcsa volt itt neki egyetlen egyedülálló apukaként az elején, de mostanra jól kijön az anyákkal is.”

– magyarázta Sándor-Lenkei.

Szexuális erőszak is előfordulhat

 

Akármennyire is nehéz elképzelni, a bántalmazás széles spektrumán a szexuális erőszak is előfordult több férfinál, akik az ökumenikusoknál jelentkeztek segítségért.

Rácsok Balázs szerint ez leginkább olyan kapcsolatban fordulhat elő, ahol a férfi a kapcsolat minden terén önbizalmától, önrendelkezésétől és önbecsülésétől megfosztott állapotban van, és egyszerűen nincsen abban a pozícióban, hogy a partnerének bármire nemet mondjon. Így a szexuális együttlétre sem: nem mondja, ha nem kívánja a szexet, hanem engedi, hogy megtörténjen.

A szociális munkás egyik kliensét, aki még benne van a bántalmazotti kapcsolatban, például rendszeresen akkor kényszeríti szexre a partnere, ha épp ittas állapotban van. Ennek a nőnek is alkoholproblémái vannak, és rendszeresen, egyre durvábban bántalmazza a párját. A környezetük mit sem érzékelt ebből: a férfi mutatott orvosi papírokat is a krízisambulancia munkatársainak, ahol a durva verések nyomainál magyarázatként az szerepelt, hogy a férfi elesett az utcán biciklivel, vagy elütötte egy autó. “Senki nem kérdezte meg például, hogy ha egy gázolásnál személyi sérülés történt, hol volt a rendőrség.”

VL20181203_8593
Fotó: Végh László

Rácsok szerint a férfi áldozatoknak férfi szociális munkások és férfi pszichológusok tudnak a leginkább segíteni, de ha szexuális bántalmazás is megjelenik az áldozat történetében, kifejezetten fontos, hogy az áldozat erről férfi szakemberrel beszélhessen. Előfordul, hogy ilyenkor bajban vannak a krízisambulanciákon: bár Miskolcon pont van kapcsolatuk férfi pszichológussal, vannak területek, ahol gondot okoz keríteni egyet.

Nehezen lépnek ki belőle

 

Rácsok Balázs és Sándor-Lenkei Aida is úgy látják, hogy a segélyszervezetnél jelentkező bántalmazott férfiak talán nehezebben szánják e magukat, hogy kilépjenek a bántalmazó kapcsolatukból, mint a bántalmazott nők. Amellett, hogy a férfiak nehezebben fordulnak segítéségért, szerintük ez a másik fontos különbség a bántalmazott férfiak és nők viselkedése között.

“Sokat tesznek azért, hogy a kapcsolat megmaradjon, mert szeretik a párjukat. Nem akarnak neki ártani, nem akarják feljelenteni, nem akarnak belőle ügyet csinálni mindaddig, amíg az erőszak nem fajul brutalitássá. Hiszen akkor azt érzik, hogy ők bántják a másikat. Hosszú idő vagy olyan helyzetek kellenek, amik kiváltják az érzést, hogy muszáj valamit kezdeni a helyzettel.”

“Amikor már a gyereket is éri a bántalmazás, vagy olyan fenyegetést kapnak, hogy nem láthatják többet a gyereket – ezek azok a helyzetek, amik cselekvésre mozdítják a férfiakat és a nőket is.” – magyarázta Sándor-Lenkei Aida.

Ha ön úgy érzi, családon belüli erőszak áldozata és segítségre van szüksége, vagy környezetében élőkön látja ezt, több lehetősége van segítséget kérni. Ha sürgős segítségre van szükség, legjobb, ha az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (OKIT) hívja a +36-80-20-5520 telefonszámon, az Ökumenikus Segélyszervezet cikkünkben bemutatott krízisambulanciái közül pedig felkeresheti a lakóhelyéhez legközelebb esőt. De anonim tanácsadásra is van lehetőség a segélyszervezet online felületén.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!