A családjukból kiemelt gyerekek csak nehezen kerülhetnek vissza a szüleikhez, még akkor is, ha azok időközben rendezték az élethelyzetüket. Így járt Kriszta is, akitől pszichés okokra hivatkozva kétszer vették el a kislányát, Grétit. Bár az anyuka másodjára önerőből teljesen talpra állt, a gyámhivatal mégse akarta visszaadni a gyerekét, inkább a családja vádaskodásainak hitt. Kriszta viszont nem adta fel és jogi segítséget kért. Egy budapesti, jó társadalmi helyzetben lévő, gyógyult beteg kérelmét pedig kevésbé tudta lemosni a gyámhivatal az asztaláról, mint egy szegény, vidéki édesanyáét.
Krisztától, egy Budapesten élő anyától kétszer vette el a gyámhatóság a kislányát, Grétit. Kriszta, bár másodjára önerőből rendezte életét, mégsem kapta vissza a gyerekét, az egyedülálló édesanya története a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) oldalán jelent meg. Mi is felkerestük Krisztát és a jogvédő szervezetet, mert kíváncsiak voltunk arra, milyen gyakran fordul elő hasonló eset. Cikkünkben az édesanya és a gyerek nevét az anonimitásuk védelmében megváltoztattuk.
„Engem tíz éves koromban megerőszakolt az unokabátyám, és mint később kiderült, a húgommal is ugyanazt tette. Minderről a szüleim akkoriban nem tudtak, akiknek pedig tudomásuk volt róla, azok szőnyeg alá söpörték, ilyen családi légkörben nőttem fel. Tizenkét évesen próbáltam meg először gyógyszerekkel öngyilkos lenni, azután pedig rendszeresen pszichiáterhez jártam, és gyógyszereket szedtem” – így meséli a történetét az édesanya.
A családja hívta ki a rendőröket
Kriszta nehéz családi háttérből jött, problémás fiatalkori ügyei miatt hamar a hatóságok látókörébe került, ahonnan az idő előrehaladtával sem sikerült kikerülnie. Kriszta pszichiátriai betegként folyamatos gondozás alatt állt, a gyógyszeres kezelések viszont csak több, kevesebb sikert produkáltak. 18 évesen abbahagyta az iskolát, és dolgozni kezdett, mert az édesanyja nem tudta tovább eltartani őt a felvett hitelek miatt. Nagy nyomás nehezedett rá, mert az anyja az ő nevére is hitelt vett fel, és rázúdultak az otthoni feladatok is. Nagymamája volt az egyetlen, akire támaszkodhatott, miután ő meghalt, Krisztán elhatalmasodott a depresszió, végül a gyógyszerekben és az alkoholban kereste a vigaszt.
27 évesen terhes lett Grétivel, ami újból erőt adott neki és megpróbálta rendezni az életét, ezért leállt az alkohollal. Az édesanya, – Gréti féléves korában –, a pénzhiány miatt újra dolgozni kényszerült. „A hitel és az az életmód pedig nem tette lehetővé, hogy reálisan lássak. Egy eltorzult világban éltem”– idézte fel. Újra visszatért az életébe a depresszió és újra az alkoholhoz nyúlt.
Egy családi vita alkalmával, amikor “összepofozkodtak” a húgával,– a veszekedés során Kriszta kislánya mindvégig a másik szobában volt –, az édesanyja kihívta rá a rendőröket.
Kriszta beszámolója szerint magyarázkodásra nem volt semmi idő, a rendőrség felszólította őt, hogy az előzményekre való tekintettel (mivel pszichiátriai beteg és folyamatosan gondozás alatt áll) azonnal hagyja el a házat, mert veszélyezteti a gyereket. Ha nem működött volna együtt a hatóságokkal, akkor Grétit azonnal elviszik állami gondozásba, és nevelőszülőkhöz kerül, abban viszont nem segítettek Krisztának, hogy mégis hova menjen lakni.
Változó feltételek
Ideiglenesen elvették tőle a kislányát, és az anyja lett Gréti gyámja. A családsegítő ekkor azt ígérte neki, hogyha meg tudja tartani a munkáját, és talál lakást, akkor visszakapja a gyerekét – állítja az édesanya.
Krisztának sikerült is kibérelnie egy kisebb lakást, ám hidegzuhanyként érte, hogy változtak a feltételek, és az ígéretekkel ellentétben mégsem kaphatja vissza Grétit, legalábbis addig, amíg nem kezelteti magát.
A családsegítő időközben kikérte róla az orvosi papírokat, ami alapján úgy döntöttek, hogy pszichésen labilis és emiatt kezeltetnie kell magát. Kriszta csapdahelyzetbe került, mert féléves időtartamú munkaszerződése volt, így tudta, hogyha befekszik három hónapra a kórházba, elveszti a munkáját. Korábban kezelték már kórházban, ami nem hozott pozitív változást. De ha meg akarta tartani Grétit, akkor nem volt más választási lehetősége, ezért kényszerből kezeltette magát, ideiglenesen pedig az anyja lett Gréti gyámja. Kriszta viszont nem lett jobban a gyógyszerektől, sőt, még rosszabbul érezte magát, mint korábban. Ezért nem látta értelmét a további kórházi tartózkodásnak, így két és fél hónap után megszűnt a kezelése, azzal az indokkal, hogy már “nem együttműködő”. Kriszta ezek után az apjához költözött.
Akkoriban egy segítőkész családsegítőhöz került az ügy, aki eltekintett attól a fél hónaptól, ami hiányzott a kórházi kezelésből, és mivel az apja garanciát tudott vállalni a kislányért, Kriszta visszakaphatta Grétit. Viszont az apjával állandósultak a “parázs viták”, mert még mindig megpróbálta irányítani a lányát. A lakhatási feltételek sem voltak ideálisak, mivel sokan laktak együtt, nekik már csak a konyhában jutott hely. Kriszta nem tudta elviselni a rá nehezedő nyomást, ezért újra az alkoholhoz nyúlt. Végül amikor elköltözött, az apja feljelentette őt a gyámhatóságnál, azzal az indokkal, hogy veszélyezteti a gyerekét.
Minden bizalma elveszett a rendszerben
Mivel nem volt állandó lakása, Kriszta nagyszüleire ruházták a felügyeleti jogot, ő pedig éjszakánként szintén náluk aludt. A családsegítő viszont azt állította, hogy nem tesz jót a gyereknek, ha ilyen sokat látja az anyját és ugyanott alszanak. Grétit ezért kiemelték Kriszta apjához, ami már nem ideiglenes megoldás volt, hanem családbefogadás. Az édesanya újra mélypontra került, már egyáltalán nem láthatta Grétit, akkoriban több öngyilkossági kísérlete volt, és előfordult, hogy már az utcán aludt. Minden bizalmát elvesztette a rendszerben, mert sokszor átverték, a történtek után pedig már nem hitt senkinek, ráadásul egyik anyaotthonba se vették fel.
Amikor már minden ajtó becsukódott, akkor jött képbe a Thalassa Ház, ahol gyógyszermentes kezelést kapott. Kriszta 4-5 féle gyógyszert szedett, amikor bement az intézménybe, majd úgy jött ki, hogy semmilyen tablettára sincs szüksége.
A gyámügyesek a családjának hittek
Miután véget ért a terápia, a Móló lakásotthonba költözött, idővel munkát is talált. Kriszta megvárta a próbaidő végét, és beadta a papírokat a gyámügyhöz, hogy szeretné visszakapni a gyerekét, mert már teljesítette a másodjára kért feltételeket. Az újabb arcon csapás akkor érte, amikor az apja közölte vele, hogy meg fogja nehezíteni a dolgát, és nem fogja visszaadni Grétit. Kriszta felhívta a gyámhivatalt is, ahol egy nő nyersen közölte vele, hogy az előzményekre való tekintettel biztos, hogy nem fogja visszakapni a lányát.
“Ne is számítson arra, hogy visszakapja Grétit”– idézte fel Kriszta az emlékezetes beszélgetést.
Pedig még a bölcsődében is azt mondták, hogy megbízhatónak tartják, mindez hiába, mert a gyámügyesek csak a családjának hittek. Mindez eléggé összetörte, nem akarta elhinni, hogy bár minden feltételt teljesített, mégsem kaphatja vissza a gyerekét. Ekkor már nem nyúlt se gyógyszerhez, se alkoholhoz, hanem testi tünetek jöttek elő. A Móló vezetője ajánlotta neki a TASZ-t, amiről akkoriban azt sem tudta még, hogy micsoda. Kriszta felhívta a jogvédő szervezet jogászát, aki megerősítette az anyukát abban, hogy a hatóság nem járhat el ilyen jogtalan módon vele szemben. Kriszta így újra kézbe vette az ügyet, és elővette a papírokat (zárójelentések, támogatói levelek, lakhatásról, munkaviszonyról szóló papírok), amik igazolták, hogy készen áll arra, hogy visszaadják neki a gyereket. Ha elutasították volna, akkor “ütőkártyaként” már ott állt volna mögötte a TASZ, de pereskedésre nem volt szükség, mert Kriszta visszakapta a kislányát.
“Nem gondolom, hogy csak velem fordult elő ilyen korrupció”– fűzte hozzá a beszélgetés végén Kriszta.
Nehezen adnak vissza gyereket
A TASZ kiemelten foglalkozik gyermekvédelmi ügyekkel, bár ez volt az első olyan esetük, amikor nem szegénység, hanem pszichológiai okok miatt vették el a gyereket. Boros Ilona, a TASZ gyermekvédelemmel foglalkozó jogásza elmondta, hogy ebben az esetben könnyebb volt a gyámhivatallal való együttműködés, amíg a szegénység miatti ügyekben mindig pereskedniük kellett, ebben az esetben nem volt rá szükség.
“A gyámhivatal nehezebben tudja lemosni az asztalról egy meggyógyult, budapesti, társadalmilag nem rossz helyzetű anya kérelmét, akinek a pszichiátere ír egy támogató levelet. Ellenben egy iszonyú szegény, írni-olvasni alig tudó cigányasszonyt jellemzően indoklás nélkül utasítanak el, miközben az ügyfélnek fogalma sincs a saját jogairól.”
Általánosságban kijelenthető, hogyha egy gyereket kiemelnek a családból, azután csak nagyon nehezen adják vissza, még abban az esetben is, ha a szülőnek sikerül rendeznie az életét – mondta Boros Ilona. Magyarországon a statisztikák szerint a családjukból kiemelt gyerekek körülbelül 5 évet töltenek a szüleiktől távol.
Boros Ilona tapasztalata szerint ennek az egyik legfőbb oka, hogy a gyámhivatalnál – a biztonságra hivatkozva -, inkább a nevelőszülőnél tartják a gyereket, ezzel megkímélve őt egy újabb “traumától”, amivel a visszagondozás járna. A TASZ szerint viszont a szülőknek minden támogatást meg kellene adni ahhoz, hogy a gyerek visszakerülhessen a saját családjába, mert még a problémák ellenére is jobb a gyereknek a saját szüleivel felnőni, mint szakellátásban.
Túlterhelt családsegítők
Egy másik jelentős ok pedig, hogy rendszerszinten sincs biztosítva, hogy megfelelően segíteni tudják a szülőket, így azoknak önerőből kell rendezni a saját életüket – mondja el Boros Ilona. Miközben a jogszabály szerint a gyermekjóléti szolgáltatásnak – a kiemelés után – a következő feladata épp a szülők hozzásegítése lenne ahhoz, hogy mielőbb hazagondozható legyen a gyerek.
“Ez idealisztikus elképzelés, olyan szinten túlterheltek az alapellátásban dolgozó családsegítők, hogy még a tűzoltásra is időnként alig jut energia és idő, nemhogy terelgetni a szülőket, miután elvittek egy gyereket, – sajnos erre nincs kapacitás.”
Nincsenek tisztában a jogaikkal
A szegény, vidéken élő szülőknek gyakran fogalmuk sincs, hogyan kell pereskedni a gyámhivatali határozat ellen – osztja meg tapasztalatait a TASZ jogásza. A másik, amiről sokszor nem tudnak a szülők, hogy az éves felülvizsgálatok között, – ha egy nagyobb változás történt –, lehetőség van rendkívüli felülvizsgálati kérelemre is.
Boros Ilona olyan esetről is beszámolt, amikor a szülők félrevezető információt kaptak. A szülők anyagi okok miatt nem tudtak elutazni az első két kapcsolattartásra, a családsegítő munkatárs pedig azt tanácsolta nekik, hogy először tegyék rendbe a házat, és csak utána kezdjék el látogatni a gyereküket. A szülők neki is kezdtek a munkának, mire végeztek, eltelt hat hónap, ami alatt örökbe fogadható lett a gyerekük, és így már sosem fogják visszakapni.
Megosztás