Nyáron játék a gyereknek, ősszel tanszerek, télen tüzelő, amúgy mosógép, hűtő vagy éppen áramvisszakapcsolás. Az Oltalom Egyesület három munkatársának elege lett a nagy alapítványi pénznyelőkből, ezért adománygyűjtő oldalt indítottak, amelyen keresztül közvetlenül lehet támogatni, hogy Jánoséknak végre telhessen egy emeletes ágyra, Éva gyerekeinek pedig téli ruhára. Rászoruló család van bőven, pedig nem is olyan könnyű meggyőzni őket, hogy arccal vállalják a gyűjtést, mert sokan szégyenlik szegénységüket.
Alíz édesanyjával és két gyermekével él egy szociális bérlakásban. Alkalmi munkából és a szociális juttatásokból élnek, a lakhatásukra sincs elég pénz, arra pedig végképp nem volt semmi esélyük, hogy az elromlott mosógépük helyett egy másikat vegyenek. “Minden plusz kiadás nagyon komoly gondot jelent” – mondták. Októrberben mégis került számukra egy negyvenezer forintos mosógép, még garancia is van rajta.
Alízék ugyanis aközött a 35 család között vannak, akik bevállalták, hogy a nevükkel, az arcukkal és a történetükkel gyűjtsenek számukra adományt az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársai, akik idén indították Hétköznapi Hősök című weboldalukat, amelynek lényege éppen az, hogy az adományozók közvetlenül azt támogatják, hogy a rászoruló családok hozzájussanak a mindennapi élethez szükséges tárgyakhoz, például tűzifához vagy iskolakezdés idején a tanszerekhez.
Ne egy nagy zsákba menjenek az adományok
“Az emberek adakozási kedve sokkal lejjebb ment amiatt, hogy nem tudják, hová megy a pénz, és ki mire költi” – mondta az Abcúgnak Beck Judit, aki két társával, Iványi Ábellel és Tóth Mártonnal közösen működteti az oldalt. Beck szerint ez a tendencia azzal indult, hogy az emberek bizalma megrendült a nagy alapítványokban, amelyeknél nem látszik egyértelműen, hogyan használják fel az adományba kapott pénzt. Az Index például 2013-ban írt tényfeltáró riportot az egyszázalékos adófelajánlások éllovasának számító Gyermekrák Alapítvány elnökéről, hogy a gyerekmentő kisbusszal furikáztatja magát.
“Magyarországon amúgy sincs nagy kultúrája az adományozásnak, de ezután még azok se szívesen adtak, akik addig igen, azzal a felszólítással, hogy úgyis ellopják a pénzt” – mondta Beck Judit. Ezért abból indultak ki, hogy ha átláthatóbb lenne, hogy kinek és mire megy a pénz, valamint családközpontúbb lenne az adományozás, az működhetne. “ Adományra szükség van, mert nagyon sok a szegény ember, de ne az legyen, hogy egy nagy zsákba szórják bele a pénzt” – mondta Beck.
Így született meg a Hétköznapi Hősök adománygyűjtő oldal. A működése egyszerű: ha az ember úgy gondolja, hogy támogatná Alízék mosógéphez jutását, bankkártyás fizetéssel pénzt utal a célra, és ha összejön a mosógép ára, akkor az oldal működtetői vesznek egy mosógépet, a számlát feltöltik bizonyítékképpen az oldalra, a mosógépet pedig elviszik Alízéknak. “Ez a rendszer sokkal könnyebben hozzáférhető, mint egy beszámoló, az ember fel tud menni, át tudja számolni, ott a kép, ott a számla” – mondta Tóth Márton.
Nyáron a játék, télen a tűzifa
Jánosék hat gyermeket nevelnek, ő rokkantnyugdíjas, a felesége gyesen van a legkisebb lányukkal. Összesen két ágyon alszanak nyolcan, a programban egy emeletes ágyra szeretnének gyűjteni, “hogy kicsit kényelmesebben lehessünk”.
Jánoséknak mindössze ötvenezer forintra volt szükségük az ágyakhoz, ez össze is gyűlt. Többet nem is kérhettek volna, az oldalon ugyanis ez a maximum összeg, amelyet egy családnak össze lehet gyűjteni. “Mi azt szerettük volna, hogy kis összegű legyen, és gyorsan pörögjön” – mondta Tóth Márton. “Hiszen minek adjanak bele ötezret, ha hiányzik még egymillió forint, és ki tudja mikor fog összegyűlni?” – tette hozzá. Emiatt maximalizáltak az összegyűjthető összeget, így a családok csak olyan tárgyakat kaphatnak, amelyek nem kerülnek többe pár tízezer forintnál.
“Ennek az az előnye, hogy viszonylag hamar össze lehet gyűjteni a pénzt” – mondta Iványi Ábel. Ha ugyanis ezeknek a családoknak szüksége van valamire, akkor általában gyorsan van rá szükségük. Egy elromlott hűtő hiánya hamar gondot tud okozni. Volt olyan gyűjtésük, amire három hét alatt összejött a pénzt, de olyan is, amire félév alatt is csak nehezen. Holott vannak olyan esetek, ahol számít az idő: ha például kikapcsolják egy családnál a villanyt, azt utána egy ideig húszezer forintért vissza lehet kapcsoltatni. De ha egy éven belül nem fizetik ki ezt a pénzt, akkor már kétszázezerre ugrik az összeg. “Azt sose fogják tudni kifizetni” – mondta Tóth Márton.
A családokkal az Oltalom Karitatív Egyesületen keresztül kerülnek kapcsolatba, olyanokról van szó, akiknél környezettanulmány bizonyítja, hogy rászorulók. Tóth Márton szerint a megkeresett családok mindig nagyobb dolgokban gondolkodnak eleinte, például lakhatási támogatást kérnek, ebben azonban ők nem tudnak segíteni. De így is van még lehetőségük bőven..
Beck Judit szerint az, hogy mire van szüksége a családoknak, nagyon szezonális. Nyáron a gyermekjátékok okoznak örömet, szeptemberben kezdődik az iskola, ilyenkor tanszerekre gyűjtenek, télen pedig tűzifára. “Még nem tudjuk, hogy tavasszal mi lesz” – mondta.
Kerültek szembe már olyan problémával, hogy az ügyfelük és a gyermeke egy anyaotthon lakói voltak, ahová csak korlátozottan vihettek személyes tárgyakat, és bár minden szükségeset megkaptak, de valójában semmijük sem volt. Nekik végül egy rollerre gyűjtöttek össze pénzt. Többen kértek már tőlük televíziót is, de arra nemet mondtak. “Én ezt abszolút megértem, az embernek kicsit több kell annál, hogy táplálkozzon és létezzen, csak nem vagyok benne biztos, hogy ha valaki adományoz, az pont egy tévére fog” – mondta Tóth Márton.
Ők ezt úgy élik meg, mint a koldulás egy formáját
“Segítségükkel a gyerekeknek szeretnénk téli ruhákat vásárolni” – írták Éváék az oldalon. Ő a férjével lakik albérletben, de velük együtt él a lánya is négy gyerekével. Rehabilitációs járadékból és a férje kevés nyugdíjából élnek. Neki a szívbetegsége, a férjének pedig a cukorbetegsége miatt kell sok gyógyszert szednie,a a lakhatás elviszi a pénz nagy részét, így a gyerekek ruházkodására, sőt alapvető kiadásokra is alig jut.
Éváéknak eddig csak 17 ezer forint gyűlt össze, ők még mindig várnak az adományokra. Beck Judit azt mondta, minden családot fenn hagynak az oldalon, még akkor is, ha nehezen gyűlik számukra a pénz. “Nem mondjuk azt három hónap múlva, hogy viszlát, max új képet csinálunk és újrafogalmazzuk a szöveget” – mondta. A legkönnyebben azok számára jön össze a pénz, ahol gyerek is van a családban, és ahol a szülőknek van munkája. A legtöbbet pedig egy szellőzőablak beszerelésére kellett várni. Pedig fontos lett volna, a családban ugyanis ketten is súlyos asztmában szenvednek, a falak pedig vizesedtek.
Mindezek ellenére sokszor a családokat is győzködni kell, hogy a nevüket és az arcukat adják az adománygyűjtéshez. “A legnagyobb félelmük az, hogy szégyenkezniük kell” – mondta Tóth Márton. A gyerekek például attól tartanak, hogy az iskolában meglátják őket a honlapon, így sokszor nem is akarnak rajta lenni a képeken.
“A szegénység nem egy olyan dolog, amit az ember szívesen kitesz a kirakatba” – mondta Beck Judit. Nem akarják például, hogy mások megtudják, még a tanszerekre sem telik, “ők ezt úgy élik meg, mint a koldulás egy formáját”. Emiatt nagy nehézséget okoz számukra az a dilemma, hogy bár a kezdeményezésnek érdeke, hogy minél több emberhez jusson el az oldal híre – hiszen így többen fognak adományozni is -, viszont minél nagyobb a hírverés, a családok annál inkább tartanak attól, hogy a szegény helyzetük híre eljut a szűkebb ismeretségi körükhöz is, amit pedig elkerülnének.
“Jelenleg ez nem az a hely, amit a szomszéd csak úgy végigböngész” – mondta Tóth Márton, utalva arra, hogy egyelőre kevesen ismerik a hetkoznapi.hu-t. Azt viszont még nem tudják, mennyire lesz nehezebb dolguk a családokkal, ha a róluk készült képek és a történetük szélesebb nyilvánosság elé kerül. Beck Judit azért hozzátette, hogy “a szükség általában nagyobb úr”, sokan túllépnek ezen.
Annyian vannak, hogy sosem érnek a végére
A program májusban indult el, azóta 24 sikeresen gyűjtésen vannak túl, és több mint egymillió forint jött össze. A családok eltérően élték meg a gyűjtést. Volt, aki csodálkozott, hogy tényleg összegyűlt a pénz, más hetente telefonált, hogy mennyi van még hátra. “Ha összegyűlt a pénz, meggugliztuk, hol a legolcsóbb a mosógép, megvettük, és kiszállítottuk” – mondta Beck Judit.
A későbbiekben szeretnének bevonni nagyobb adományozó cégeket és akár jogi tanácsadást vagy nagyobb gyűjtőakciókat is bevállalnának. Az Oltalom Karitatív Egyesült látómezejében egyelőre annyi rászoruló van, amennyi bőven elég munkát fog adni számukra. “Annyi család van, akinek segíteni kéne, hogy ha csak ezt csinálnánk a hátralévő életünkben, akkor sem érnék a végére” – mondta Beck Judit.
Megosztás