Keresés

Nagy Bandó poénjaival csábítanak a civilek

Országjáráson magyarázzák el budapesti civilek, mi értelme a létezésüknek, miután az elmúlt évtizedekben elfelejtkeztek erről. A civilellenes kormányzati kampány ráébresztette őket arra, hogy muszáj odamenniük az emberekhez, különben minden hazugságot elhisznek majd róluk. Az első állomás Győr volt, ahol harminc-negyven ember volt kíváncsi a korrupcióval, oktatással, környezetvédelemmel, menekültekkel és fogyatékosokkal foglalkozó szervezetekre. Vitából nem volt sok, de azt remélik, máshol olyanokkal is találkozhatnak, akik amúgy nem szeretik őket, de nyitottak az értelmes párbeszédre. 

Gondolták volna, hogy ha a budapesti civilek vidéki roadshowra indulnak, abból majdnem annyi szóvicc jön ki, mint ahányszor Németh Szilárd egy beszédében ki tudja mondani Soros György nevét? Persze ehhez az is kellett, hogy az Ökotárs Alapítvány első lakossági fórumán Nagy Bandó András melegítse be a győrieket olyan történetekkel, mint ami arról szólt, hogy Ausztráliában azért sem volt hajlandó szépen felöltözni egy rendezvényre, mert az előtérben ki volt írva, hogy

NO SMOKING.

De nem akart lemaradni Fülöp Orsolya, az Energiaklub szakmai igazgatója sem, aki azzal a gondolattal játszott el, mi lenne, ha a globális felmelegedés miatt előbb-utóbb át kellene nevezni a magyar városokat. Békéscsabából például “Beach és Csaba” lenne, Sármellékből meg “Sharm El Lék”.

Fotó: Hajdú D. András

“Nem lakossági fórum ez, inkább egy est” – javítottak ki csütörtök este a győri Bridge egyetemi klub bejáratánál, pedig odabent szinte minden adott volt, ami egy jó lakossági fórumhoz kell: jelenléti ív, széksorok, vetítővászon, kopott parketta és ízléstelen barna függöny. “Na, üljenek már egy sorral előrébb, ne legyen ilyen üres!” – biztatta egy szervező azt a harminc-negyven győrit, akik arra áldozták az estéjüket, hogy budapesti civil szervezetekkel ismerkedjenek.

A fórumot az Ökotárs Alapítvány hívta össze azért, hogy az országosan ismert civilek végre közelebb kerüljenek az emberekhez, és ne csak a sajtóban lehessen olvasni róluk. Első körben öt városba látogatnak el: Győrbe, Szegedre, Pécsre, Nyíregyházára és Debrecenbe, de ha működik a dolog, kisebb településekre is szívesen mennének. A menetrend nagyjából mindenhol ugyanaz lesz: Nagy Bandó András tart egy stand-upot, utána bemutatkozik néhány civil szervezet, majd helyi ügyekről beszélgetnek.

Győrben a Magyar Helsinki Bizottság, a Tanítanék Mozgalom, a Civil Kollégium Alapítvány, az Energiaklub, a K-Monitor, a Greenpeace, a Védegylet, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület és persze az Ökotárs képviselői mutatkoztak be pár perces előadásokban. Ezeken nem lehetett kérdezni, ahogy az utána következő panelbeszélgetésen sem, csak a legvégén, amikor két körben tárgyalták meg a helyi nyilvánosság bajait és a városrendezési problémákat.

Perger András, a Greenpeace munkatársa I Fotó: Hajdú D. András

Szóba került például, hogy a Kisalföld című lap nemrég Andy Vajna kormánybiztos kezébe került, és az is, hogy az önkormányzat túl sok mindent áldoz be a fejlődés érdekében. “Jól hangzik, hogy fejlődik a város, de ekkora mértékben talán nem kellene pusztulnia a műemlék jellegű épületeknek” – mondta Kovács László az Arrabona Városvédő Egyesülettől.

Arról is beszélt, hogy a plázák túlságosan elszívták a vásárlókat a győri belvárosból, és hogy a “parkoló” a legjobb hívószó a városban, mert arra mindig szükség van, de közben egyre kevesebb a zöldfelület, és Győrből “másfél-kétórás város lett”, ahol elég megnézni a szépen felújított belvárost.

_HDA7917
Panelbeszélgetés Koloszár Tamás újságíróval (balra) és Kovács Lászlóval az Arrabona Városvédő Egyesülettől (középen) I Fotó: Hajdú D. András

Bár a lakossági fórumok elsősorban a kampányszövegeket betanult országgyűlési képviselők és a lelkesen bólogató polgármesterek terepei, Móra Veronika, az Ökotárs igazgatója szerint a civilek is egyre inkább belátják, hogy muszáj közelebb kerülniük az emberekhez.

Úgy látja, előbb-utóbb akkor is eljutottak volna ehhez a felismeréshez, ha Orbán Viktor 2014-ben nem küldte volna rájuk a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, és később nem döntöttek volna a külföldről is támogatott civilek listázásáról. Az viszont biztos, hogy ezek az intézkedések felgyorsították a folyamatot, és az utóbbi hónapokban egyre többet gondolkodtak arról, hogyan növelhetnék a saját társadalmi beágyazottságukat (ahogy korábban írtunk róla, már áprilisban felmerült egy közös országjárás gondolata). Móráék abban bíznak, hogy ha többen megismerik őket, és az emberek tisztában lesznek vele, hogy mit csinálnak, a róluk terjesztett hazugságokat is kevésbé hiszik majd el.

_HDA7936
Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója I Fotó: Hajdú D. András

“A rendszerváltás idején az kötötte le a civilek energiáját, hogy ellenőrizzék a demokratikus jogállam kiépülését és biztosítsák, hogy a jogszabályok megfeleljenek a demokratikus normáknak” – mondta Móra, aki szerint ebben sikerült is eredményeket elérni, és sokáig úgy tűnt, jól mennek a dolgok.

De elfelejtettük, hogy beszélni is kellene az emberekkel.

Az évtizedes beidegződéseken viszont nehéz változtatni, Móra szerint sok civil szervezet nehezen hagyja el a jól kitaposott ösvényeket. Sokaknak például fogalmuk sincs, mennyire hatékony a munkájuk, mert egyáltalán nem gyűjtenek visszajelzést az emberektől. “Amikor panaszkodnak, hogy kevesen mennek el a rendezvényekre, visszakérdezek: ‘talán nem lehet, hogy a rendezvényeiddel van a baj?'” – mondta Móra, aki hozzátette, hogy a hatásmérés nemcsak a magyar, hanem a külföldi civil szervezeteknél is problémás.

Az Ökotárs a civilek közt is különleges helyzetben van, hiszen a norvég pályázati pénzek kezelőjeként maguk a szervezetek az ügyfelei, ezért nem is próbáltak kapcsolatot teremteni a szélesebb közönséggel. 2014-ben viszont, a kormányzati ellenőrzések idején el kellett magyarázniuk az embereknek, mit jelent a Norvég Civil Támogatási Alap, ami egyáltalán nem volt egyszerű feladat. “Ma már egész máshogy kell kommunikálni az emberekkel, mint tíz évvel ezelőtt” – mondta Móra, aki szerint mostanra sok civil szervezet kapisgálja, hogyan lehet egyszerűen és érthetően, szakzsargonok nélkül kommunikálni.

_HDA7838
Fotó: Hajdú D. András

“Most sok szempontból újra kell kezdeni a magyar civil társadalom felépítését. Össze kell hoznunk az embereket, képessé kell tennünk őket arra, hogy közös célokért dolgozzanak, amiből akár új mozgalmak is létrejöhetnek”.

Azt reméli, ha ezek a fórumszerű események bejönnek, az jó hatással lesz a helyi civilekre is, akik megismerhetik az országos civileket, kapcsolatokat építhetnek, és a nagyobb szervezetek is képben lesznek, milyen problémákkal szembesülnek a helyiek. Móra szerette volna, ha az első fórumra többen elmennek, de így sem volt elégedetlen, azt viszont egyelőre nem tudja, hová futhat ki ez az egész. Ha lesz elég erőforrásuk, szívesen folytatnák az országjárást, de egyelőre nem tudja, mit lehetne csinálni, ha ez mégsem lesz elég hatékony.

Nekik kell odamenni

Korábban többször foglalkoztunk már azzal, hogy a magyar civil szervezetek egy része teljesen megfoghatatlanul működik a magyarok számára. Bullain Nilda, a washingtoni székhelyű International Center for Not-for-Profit Law alelnöke az Abcúgnak adott januári interjújában arról is beszélt, hogy Magyarországon inkább azok a szervezetek népszerűek, amelyek kézzelfogható dolgokkal foglalkoznak, például beteg gyerekekkel, állatokkal vagy a környezetvédelemmel. Az viszont már sokkal kevésbé egyértelmű, mi haszna van egy jogvédelemmel, demokráciafejlesztéssel vagy átláthatósággal foglalkozó szervezetnek, pedig fontos lenne, hogy az emberek őket is ismerjék.

_HDA8024
Fotó: Hajdú D. András

Bullain szerint elsősorban az oktatási rendszernek kellene állampolgári tudatosságra és demokratikus értékekre nevelni az embereket, de mivel ez Magyarországon nem teljesül, “nekünk, civileknek, kell odamennünk és beszélgetni az emberekkel, főleg azokkal, akik nem értenek velünk egyet”. Móra sem bánná, ha az országjáráson találkoznának józan kritikusokkal, akikkel értelmesen lehet vitatkozni a civilekről.

Az utóbbi években a civileket komoly pénzekkel támogató Open Society Institute-nál (OSI) is egyre inkább úgy látják, hogy sok magyar civil szervezet elfelejtett erős bázist építeni maga köré. Ezért is fordulhatott elő, hogy amikor az OSI változtatott a támogatási politikáján, és a pénzek egy részét Dél-Amerikába, Délkelet-Ázsiába és Afrikába csoportosította át, nem mindenki tudott megállni a saját lábán. Erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!