A szegény családból származó gyerekeket sokszor érik kudarcok a iskolában, ezért egy civil szervezet elhatározta, szabadulószobával ad nekik sikerélményeket. A bagi szegénytelep egyik konténerében néztük meg, mit szólnak a helyi gyerekek a nagyvárosokban már elterjedt szórakozáshoz. A lányok imádták, a fiúk figyelme azonban sokszor elkalandozott.
Szokatlan program készülődött december végén a bagi szegénytelepen. A helyi gyerekeket segítő Bagázs Egyesület Liget utcai konténerében ragasztók kerültek a szekrényekre, lakatok a zárakra, vízzel teli kancsó az asztalra, az egyszobás helyiséget pedig egy GoPro kamera pásztázta.
“Tudjátok, mi az a szabadulószoba?” – kérdezték a szervezők a konténer előtt várakozó öt tizenéves lánytól. “Persze, ki kell szabadulni” – vágta rá az egyikük. “Most kajakra bezártok ide minket?” – kérdezte egy másik. “Akármi lesz, lesz valami” – mondta a harmadik, mielőtt nevetve bevonultak volna a konténerbe.
Bagon első alkalommal debütált a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) által támogatott Fortély Sátor, ami tulajdonképpen egy olyan szabadulószoba, amellyel tömegével találkozhat az ember a nagyobb városokban. A lényege egyszerű: a csapatokat bezárják egy órára a külön erre a célra kialakított szobába, ahonnan csak úgy juthatnak ki, ha különböző feladatokat oldanak meg, amelyekkel kódokra jönnek rá, kulcsokhoz jutnak hozzá. A különbség csak annyi, hogy a Fortély Sátrat nem céges csapatépítő tréningekre találták ki, hanem hátrányos helyzetű gyerekek számára, akik nemhogy szabadulószobába nem jutottak el még soha életükben, hanem a szűkebb környezetükből sem nagyon teszik ki a lábukat.
De hogyan kerül egy szabadulószoba Bagra, és mihez kezdenek benne a helyi gyerekek?
A gyerekek kijutottak, a mentoraik nem
A Fortély Sátrat három egyetemista fiatal találta ki, akik az év során részt vettek a DIA társadalmi innovációs versenyén. Ezt a versenyt az alapítvány azért indította, hogy rávegyen egyetemistákat, gondolkodjanak azon, hogyan tehetnék jobbá veszélyeztetett fiatalok életét (ők lehetnek iskolaelhagyók, drogfüggők vagy hátrányos helyzetű gyerekek, a lényeg, hogy maguktól csak nehezen tudnának sikeresek lenni).
A résztvevőktől elvárták, hogy alapból legyen valamilyen kapcsolatuk a célcsoporttal, de képzéseket is tartottak számukra. Végül 17 projektötlet született meg, amelyből hármat valósítanak meg. Ezek egyike a Fortély Sátor.
“A 3 H-s, azaz halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket választottuk” – mesélte Valluska Sára, kiknek készítették a szobát. Ő angol-magyar tanár szakra jár, a két társa, Kiss Ákos és Szabó Csaba pedig politológiát és pénzügyet tanulnak Szegeden.
Az ötlet akkor jött, amikor meglátogatták a szegedi tanodában tanuló gyerekeket. “Ők mesélték, hogy elmentek egy szabaduló szobába. A gyerekek kijutottak, a mentoraik viszont nem, és ez hihetetlen nagy élményt adott nekik” – mondta Sára. Ezeknek a gyerekeknek ugyanis az iskolában nem szokott sikerélményük lenni.
Így végül arra jutottak, hogy maguk is egy szabadulószobát fognak összerakni a gyerekeknek, amely az iskolával ellentétben képes pozitív élményeket adni nekik. Ehhez azonban mindennek mobilnak kellett lennie, hiszen a terv szerint a szobát településről településre vinnék.
Matekpéldák helyett logikai feladatok
Pár doboz, egy kancsó, néhány lufi, mindenféle üvegcse, egy mobiltelefon. Végül ilyen és ehhez hasonló felszerelésekből állították össze a szobát. A célközönség a 12-18 évesek gyerekek, akik maximum ötfős csoportokban használhatják a szobát.
“Egyszerű logikai feladatokat kell megoldaniuk, össze kell párosítaniuk dolgokat, kulcsokat kell megtalálni, találós kérdést megoldani” – magyarázta Sára. Ahhoz, hogy végül eljussanak a kiszabadulást jelentő ajtókulcsig, 19 lépést kell megtenniük, a programot pedig úgy találták ki, hogy a játékosok 4-5 percenként sikerélményhez jussanak. “Ha megtalálnak egy kulcsot, vagy egy puzzle-darabot, már az is sikerélmény, így ha nem is jutnak ki a végén, akkor is lesznek pozitív élményeik” – mondta Sára.
“Végigvettük a készségeket, és azok alapján raktuk össze a feladatokat” – mondta Matolcsi Zsuzsa, a DIA alapítvány munkatársa. Az iskolai légkört nem akarták megidézni, onnan ugyanis túl sok negatív élményük származik a gyerekeknek. Így matekfeladatok helyett a logikai feladatokra koncentráltak, elsősorban olyanokra, amelyek megoldásához a gyerekeknek együtt kell működniük. “Végig fontos, hogy kommunikáljanak egymással” – mondta Sára. A fővárosi szabadulószobáktól pedig leginkább az különbözteti meg őket, hogy a játék vége után leülnek a gyerekekkel, hogy közösen kielemezzék, mi is történt a szobában.
Nehéz rávenni őket, hogy kipróbáljanak valami újat
A játék kerettörténete szerint az események az iskola kémia szertárában játszódnak, ahonnan hirtelen elrohan a tanár, a gyerekek pedig benntragadnak, és ha nem érnek ki 45 perc alatt, lekésik az osztálykirándulást. “Inkább a Justin Bieber koncertet” – kiabálta be az egyik bagi lány.
A Bagázs látókörében 120 gyerek van a bagi szegénytelepen. Róluk tudni, hogy
- folyamatosan kudarcok érik őket az iskolában
- félnek a feladatszituációktól
- nehéz őket rávenni, hogy kipróbáljanak új dolgokat
- nem tudják, hogyan érjék el a céljaikat több lépésben.
A Fortély Sátor éppen ezeken segítene a 45 perces játékkal. A feladatok több lépésből állnak, például egy mobiltelefont kell összeilleszteni a szobában talált vázból, SIM-kártyából és akkumulátorból.
A bagi a második állomásuk, Az első éles teszt a csepeli Burattino iskola és gyermekotthonban volt. “Ők 32 perc alatt kijutottak, rettenetesen büszkék voltak magukra” – mondta Sára.
Bagon két csoport is összeállt, öt lány és négy fiú. A kezdéskor még nem igazán tudták, hogy mire számítsanak. “Bezárt minket egy tanár és meg kell találni a kulcsot” – mondta az egyik fiú nevetve. A kezükbe nyomott walkie-talkie viszont nagyon tetszett nekik.
A lányok imádták, a fiúk figyelmét nem tudta lekötni
A lány-csoport negyven perc után majdhogynem megtalálta az egyik ládikában eldugott kijárati kulcsot, csak az összerakott mobiltelefon PIN-kódja hiányzott a továbbjutáshoz. A fiúk 45 perc alatt a telefonig sem jutottak el.
A lánycsoportot láthatóan nem zavarta, hogy nem jutottak ki a megadott idő alatt. “Bárcsak az órán is így menne az idő” – mondta az egyikük a játék utáni beszélgetésen. Izgalmasnak találták a játékot, sőt, egy feladatot másképp oldottak meg, mint ahogy a korábbi csoportok, ezért még dicséretet is kaptak. Láthatóan örültek neki, hogy meglepetést okoztak, legszívesebben azonnal visszamentek volna a játéktérbe.
A fiúk viszont kevésbé voltak sikeresek. Ez láthatóan a szervezőket is meglepte, korábban ugyanis a tesztcsoportok és a csepeli iskolások is sikerrel megoldották a feladatokat. “Egy kicsit nehéz volt” – mondta egyikük a játék után. A fő probléma azonban nem ez volt, hanem hogy nem voltak annyira összeszokottak, mint a lányok, a figyelmük pedig állandóan elkalandozott.
“Az is jó már, ha koncentrálnak, figyelnek, ez ugyanis sokszor nem megy nekik” – mondta Matolcsi Zsuzsa éppen akkor, amikor a játékszabályokat magyarázták. Aztán kiderült, hogy bár végighallgatták, hogy a piros színű szalagokkal leragasztott bútorok nem vesznek részt a játékban, a szobában mégis kinyitották őket. Az egyik fiú zsebre vágta a megtalált SIM-kártyát, majd teljesen elfelejtette, hogy nála van, később pedig már hiába keresték. A másik nem is igazán vett részt a játékban.
Ráadásul késő délutánra a konténer környékén felbukkantak fiatalabb helybéli gyerekek is, akik folyamatosan kiabáltak és dörömböltek a konténer redőnyén, ami végérvényesen elvonta a fiúk figyelmét. “Zavarták egymást, nem tudtak odafigyelni. “A lányok tökre bevonódtak, de a fiúk inkább akadályozták egymást” ” – magyarázta Sára, hogy miért nem sikerült nekik. “Az iskolában 45 percen keresztül kellene figyelniük, pedig itt, játék közben sem képesek rá ennyi időn keresztül” – tette hozzá Matolcsi Zsuzsa.
“Nem dolgoztunk össze, legközelebb több mindent megbeszélhetnénk” – mondták a fiúk a játék után. Pár feladatot azonban így is meg tudtak oldani a 19-ből, ez láthatóan jól esett nekik.
A szervezők arra a kérdésre, hogy terveznek-e változtani valamit a játékmeneten, azt mondták, hogy nem a feladatok nehézségével volt a gond a fiúk esetében, csak sok volt a zavaró tényező. A konténer tele volt szekrényekkel, amelyekre ráadásul hiába ragasztottak piros, azaz nem játszik feliratot, elterelte a gyerekek figyelmét. Hozzátették, hogy a helyszín minden alkalommal meglepetést okoz nekik, hiszen aznap látják először. A csepeli iskola terem ilyen szempontból nyugodtabb volt, mint a faluszéli konténer. “Ezt a tapasztalatot még ki kell elemezni. Ez egy tanulás nekünk is” – mondta Matolcsi Zsuzsa.
Megosztás