Én sem beszélek róla, és te is inkább maradj csendben – a szülők többsége még mindig így viszonyul ahhoz, hogy felvállalja gyereke homoszexualitását. A falusiak sokkal merészebbek, ha a szomszédok szemébe kell mondani, hogy a fiuknak nem barátnője van, hanem barátja, a kisvárosban élők viszont rettegnek a szóbeszédtől. Egy meleg gyerek megbélyegzi a családot, még ma is sokan gondolják, hogy erről a szülő tehet.
Amikor már iszonyatosan idegesített, hogy a nagynéném és nagybátyáim már hanyadik családi ebéden foglalkoztatnak engem azzal, hogy na, és mi van a barátnőmmel, akkor mondtam a szüleimnek, a következő ilyen alkalommal elmondom, hogy mi van a barátnőmmel. És akkor erre az volt a reakció, hogy ilyen szerintük ne legyen. Merthogy ez egy olyan belső családi titok, vagy olyan családi ügy, amit nem kéne a szélesebb család elé tárni szerintük.
A biszexuális Dani szavai ezek, akinek családja tipikusnak mondható módon reagált rá, hogy fiuk be akarja vallani a szélesebb családnak: a férfiakat is szereti.
Egyáltalán nem ritka, hogy a család titkolni próbálja, ha a gyerek, vagy valamelyik közeli rokon homoszexuális, vagy eltérő a szexuális beállítottsága – állítja Béres-Deák Rita szociológus „Mit szólnak a szomszédok? Azonos nemű párok családjai és a rejtőzködés dilemmái” című tanulmányában. Szerinte az, hogy valaki LMBTQ (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer) ember, azzal önkéntelenül megbélyegzi a saját környezetét és családját is. A LMBTQ emberek szülei ráadásul még láthatatlanabbak, mint maguk az LMBTQ emberek: Magyarországon nyoma sincs olyan egyesületnek, ami a barátokat és családtagokat tömörítené.
A szociológus azonos nemű párokkal és családtagjaikkal készített anonim interjúkat, arra volt kíváncsi, hogy milyen tényezők befolyásolhatják, hogy a szülő felvállalja-e a homoszexuális gyerekét. Az már az elején kiderült, hogy a sztereotípiákkal ellentétben a falun élő szülők gyakran vállalják gyerekük azonos nemű párkapcsolatát, a kisvárosban élők viszont inkább félnek a presztízsveszteségtől, és igyekeznek gyereküket lebeszélni a nyílt önfelvállalásról.
Dani szülei úgy vélték, hogy fiuk biszexualitása csak a szűkebb családra tartozik, noha maga Dani szívesen a rokonok elé tárta volna. A közbeszédben gyakran elhangzik, hogy a homoszexualitás magánügy, ezért nem kell másnak tudnia róla, a heteroszexualitást ugyanakkor nem tekintjük magánügynek, hiszen Dani rokonai is magától értetődően kérdeznek rá unokaöccsük párkapcsolatára.
Nem ritka, hogy az eleinte titkolózó családtag, ahogy fokozatosan elfogadja gyermeke vagy testvére szexuális beállítottságát, egyre könnyebben osztja meg azt másokkal. Erzsébet eleinte még a közvetlen családtagok előtt is titokban akarta tartani, hogy Zsóka lánya leszbikus, mára viszont már bárki előtt felvállalja:
Ha valaki megkérdezni mi újság, és van már a Zsókának barátja, és van-e már pasija, akkor én mindig elmondom, hogy nincs és nem is lesz, mert ez a helyzet van pillanatnyilag”.
A kutató szerint a pillanatnyilag ebben az esetben azt sugallja, hogy Erzsébet titkon még reménykedik abban, lánya megváltozik.
A család rejtőzködésének leggyakoribb oka az, hogy félnek a környezet reakciójától. Szociológiai kutatások azt mutatják, hogy Magyarországon a homoszexuális emberek elutasítása nagyobb, mint a nyugat-európai országokban, sőt több kelet-európai ország is elfogadóbb nálunk. Erről ebben a cikkünkben írtunk.
Az interjúalanyok többsége automatikusan homofóbiát tételez fel környezetéről. Vannak kiemelten homofóbnak megélt közegek, ahol a rejtőzködés különösen indokoltnak tűnik. Magyarországon az iskola az egyik legelutasítóbb közeg az LMBTQ emberekkel szemben. De az is visszatartó lehet, hogy bizonyos elméletek örökléssel vagy a nevelés hatásával magyarázzák a homoszexualitás kialakulását, ezért ha egy családban van egy meleg vagy leszbikus, egyesek az illető szüleit hibáztathatják ezért, vagy gyanakodni kezdhetnek, hogy más családtag is a saját neme felé vonzódik.
Van, hogy valakiről konkrétan tudják, hogy ellenséges a homoszexualitással szemben. Tulipán, egy vidéki édesanya például tesztelte unokaöccseit, mielőtt felfedte volna előttük fia melegségét, és olyan válaszokat kapott, hogy inkább elállt a szándékától:
Kérdeztem, hogy mit csinálnál, ha kiderülne valamelyik családtagról, hogy meleg? Azt mondta, hogy azonnal minden kapcsolatot megszüntetne vele. Mondtam, hogy de hát ha esetleg az unokatestvéred vagy ilyesmi, és azt mondta, hogy nem érdekli. Aztán van olyan fiú, aki azt mondta, hogy mindet falhoz kéne csapni, mert genetikai hibásak. Mert azok nem emberek, azok állatok. Úgyhogy ezért nem nyitok a gyerekek felé. Úgy vagyok vele, hogy hát előbb-utóbb úgyis rájönnek, viszont ha rákérdeznek, soha nem fogom én tagadni. Mert ezzel a fiamat tagadnám meg”.
„A párom szülei egy kisvárosban laknak, ahol őket, főleg a papát, majdnem mindenki ismeri. Ez nekik érezhetően kellemetlen lenne, ha a mi leszbikus kapcsolatunk ott kiderülne. Felszólítottak rá, hogy a szivárványos karkötőt ne hordjam már, ha náluk vagyok. Amikor rákérdeznek a szomszédok, nem mondjuk azt, hogy én ott lakom. Hanem azt mondjuk, hogy sokat vagyok ott. És emiatt kell nekem most teljesen visszavonulnom, hogy úgy mondjam, a nyilvánosságtól. Mondjuk az, hogy ne szerepeljek leszbikus rendezvényeken készített fényképeken például, mert akkor, tehát hogyha valahol valaki bárki meglátja azt a fényképet és engem megismer, hogy hozzá én vagyok az, és akkor kiderül a városban, hogy én ki vagyok vagy mit csinálok”.
Andrea párjának családja egyáltalán nem viszonyul ellenségesen a leszbikus párhoz, arra azonban ügyelnek, hogy a kisvárosban, ahol laknak, ne derüljön ki a párkapcsolat jellege. Emiatt nemcsak korlátozzák Andreát, de a párnak úgy kell tennie, mintha nem is élnének együtt, hanem Andrea csak egy gyakran ott alvó látogató volna. A szülők félnek a város megbecsülésének elvesztésétől.
Amikor az LMBTQ személy nem lakik családjával azonos településen, viszonylag könnyű szexuális orientációját titokban tartani. Andrea párjának szülei is csak akkortól szabtak feltételeket, amikor lányuk és párja az ő városukba költöztek. A médianyilvánosság azonban ilyen esetekben is eljuthat a család környezetéhez.
Liza egy rádióműsorban nyilatkozott leszbikusként, kisvárosi boltos apja követelte, hogy változtassa meg a nevét, nehogy ő elveszítse a vásárlóit lánya nyilvános önfelvállalása miatt. De a környezetük véleményétől rettegő szülők ennél extrémebb lépéseket is tehetnek. Edmund egy nap arra érkezett haza, hogy holmija össze van csomagolva a küszöbön, és anyja ultimátum elé állította: vagy megváltozik, vagy elmegy. Edmund szerint anyja azért cselekedett így, mert félt a környezet reakciójától:
mit gondolnak a szomszédok, és ezen agyal. Hogy mit gondolnak majd a nagyszülők meg a rokonság”.
Szerinte anyja félelmének a falusi környezet az oka:
anyukám faluról származik, és ilyen, szerintem azért”.
Az előbújás nemcsak az LMBTQ emberek, hanem családtagjaik számára is komoly problémát jelent. Napi szinten kerülnek olyan helyzetbe, amikor dönteniük kell, mesélnek-e régi ismerősöknek vagy rokonoknak családtagjuk azonos nemű párkapcsolatáról. Jellemzően a szülők és nagyszülők nagyobb arányban laknak kis településen, mint LMBTQ leszármazottaik, így egyrészt rejtőzködniük is nehezebb, másrészt a vidéki emberek vélt homofóbiájáról keringő közbeszédek miatt kevésbé mernek előbújni. A tanulmány szerint azonban azok közül a családtagok közül, akik előbújtak a környezetüknek vagy egy részének, senki sem találkozott elutasítással emiatt.
Megosztás