Sorra bukja a választásokat, már önmagában is kételkedik, ráadásul felbukkant egy veszélyes ellenfél is. Kínos magyarázkodásba kezdett a menekültpolitikája miatt Angela Merkel német kancellár, miután már a második tartományi választást bukta el a pártja ebben a hónapban. Eközben egyre népszerűbbé válik az a szélsőséges párt, ami csupán három éve létezik, de már öt tartományban is bejutott a parlamentbe, és a menekültek lelövésével kampányol. Kik Merkel ellenfelei és mi lesz így a német kancellárral?
“Németország egy erős ország. A szándéknak, amivel keresztüljuthatunk ezeken a dolgokon, annak kell lennie, hogy oly sok mindent megoldottunk már, ezt is megoldjuk!”
“Ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét, hogy jobban felkészülhessünk”
Mindkét mondatot Angela Merkel német kancellár mondta. Az elsőt 2015 augusztusának végén, amikor egy berlini sajtótájékoztatón felvázolta, mik Németország feladatai a menekültválságban. A nyilatkozat elhíresült befejezése – németül wir schaffen das – azóta jeligévé vált, főleg, mert pár nappal rá a német kormány valóban megnyitotta a határait, elsősorban a Magyarországon ragadt, és az autópályákon Németország felé menetelő menekültek előtt.
A második mondat a hét elején hangzott el, miután Angela Merkel pártja a negyedik tartományi választást bukta el a menekültválság kirobbanása óta. A mindig határozott német kancellár most pesszimista, sőt, bűnbánón beszélt. Elmondta, hogy kész elgondolkodni a menekültpolitikáján, tisztában van vele, hogy az ország nem volt kész ennyi menekült befogadására, az ellenőrzés nélküli beengedést pedig ma már nem engedélyezné. A “megoldjuk” szólamot nem fogja többé ismételni, mert mára már kiüresedett, és amúgy is csupán egy egyszerű mottó volt.
Mi történik Angela Merkellel, és mi köze ehhez egy közgazdászok által alapított menekültellenes pártnak?
Hiába volt a legnépszerűbb kancellár
Merkel határozott tavalyi kiállása és a mostani megingása között egy sor esemény történt:
- Tavaly több mint egymillió menekült érkezett az országba, az idei év elején több mint kétszázezer, és bár az érkezők száma a Törökországgal kötött megállapodás óta csökken, a német bevándorlási hivatal vezetője még legalább százezer emberre számít.
- Ősz óta két súlyos terrortámadás is történt Franciaországban: egy Párizsban, amikor terroristák hét helyszínen – köztük egy koncertteremben – támadtak civilekre, és összesen 130 embert öltek meg, egy pedig Nizzában, ahol kamionnal hajtottak bele a tengerparton összegyűlt tömegbe. Itt 86 ember halt meg.
- Németországban ugyan nem történt hasonló volumenű támadás, de júliusban Würzburgnál egy menedékkérő baltával sebesített meg öt embert, Anbachban egy másik menedékkérő felrobbantotta magát, Münchenben pedig egy iráni-német állampolgár kilenc embert agyonlőtt egy plázában (ő nem mostanában érkezett Németországba).
- Az év elején attól volt hangos a sajtó, hogy Kölnben és más német városokban szilveszter éjszaka menekültek molesztáltak és raboltak ki nőket.
A menekültválság minden másnál fontosabb téma lett a német közéletben, Merkel népszerűsége pedig láthatóan megsínylette az elmúlt évet, a német közszolgálati televízió augusztusi felmérése szerint a szavazók mindössze 47 százaléka elégedett a munkájával.
Pedig az intézkedései árnyaltabbak annál az egyszerű képnél, hogy ő nyitotta meg a német határokat a menekültek előtt. Hozzá fűződik a török egyezmény is, amelynek a lényege, hogy az EU pénzt ad Törökországnak, hogy ne engedje tovább az Európába tartó menekülteket, hanem határmenti, török menekültáborokba szállásolja el őket. Ezen kívül pedig még az integrációs törvényt is szigorította: a menedékkérők csak akkor jogosultak támogatásra, ha vállalják, hogy részt vesznek a nyelvi és kulturális integrációs kurzusokon.
A német Spiegel mégis úgy ír róla egy elemzésében, hogy egy évvel ezelőtt Angela Merkel még népszerűbb volt, mint bármely kancellár előtte – amit leginkább a körültekintő külpolitikájának köszönhetett -, most pedig azt látni, hogy a menekültválság kezelése miatt külföldi szövetségesei elfordulnak tőle, otthon pedig rendre megszorongatják a tartományi választásokon.
Sorra veszíti el a tartományi választásokat
A német államberendezkedés szövetségi alapú, az ország 16 tartományból áll össze. Ezeknek ugyanúgy van törvényhozása és miniszterelnöke, mint a német szövetségi államnak, és ugyanúgy választják is őket. Ezek a választások nem egyidőben zajlanak, hanem csúsztatva, így a német pártok két szövetségi választás között is kapnak visszajelzést arról, hogyan állnak az egyes tartományokban. A menekültválság kirobbanása óta pedig az újságok rendszerint úgy írnak ezekről a választásokról, hogy ott a németek Merkel menekültpolitikájáról mondanak véleményt.
Idén öt tartományban is tartottak választást, ezek közül pedig a Merkel vezette CDU négyet elveszített, kettőt ráadásul katasztrofális eredménnyel.
Három tartományban, Szász-Anhaltban, Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalz-ban még márciusban szavaztak. Ebből Szász-Anhaltot sikerült megnyernie a CDU-nak, de még itt is rosszabb eredményt értek el, mint öt évvel ezelőtt. A másik két tartományban viszont egyértelmű vereséget szenvedtek, Baden-Württembergben ráadásul a második világháború óta először fordult elő, hogy nem ők gyűjtötték be a legtöbb szavazatot.
Az igazi sokk azonban szeptember elején érkezett, a mecklenburg-elő-pomerániai választáson: a CDU ugyanis itt a jobboldali populista Alternatív Németországért (AFD) párttól kapott ki. Utóbbi 21 százalékot ért el, Merkelék pártja mindössze 19-et, és ez csak a harmadik helyre volt elég.
Betiltanák a burkát, lelőnék a határsértőket
Az AFD egy új szereplő a német politikai életben, csupán 2013 óta létezik, az idei tartományi választáson viszont berobbant a tartományi parlamentekbe:
- Baden-Württembergben harmadik lett, megelőzve az országosan második helyen álló SPD-t
- Száz-Anhaltban második, közvetlenül a CDU után
- Mecklenburg-Elő-Pomerániában meg is előzte a CDU-t
- A múlt hét vasárnap tartott berlini választáson 14 százalékot értek el, holott soha korábban nem indult még Berlinben.
Az ADF sikere a legjobb érv arra, hogy a németek igenis aggódnak a menekültek miatt: az ADF ugyanis egy protestpárt, és elsősorban a merkeli menekültpolitika ellenében határozza meg magát.
A párt élete kalandosnak mondható. Három éve, amikor létrejöttek, a menekültválság még sehol sem volt, a német közvéleményt akkor az euróválság és Görögország tartotta lázban. A pártot közgazdászok alapították, akik azt vallották, hogy Németországnak nem kellene hitelekkel kisegítenie más országokat, és népszavazást kellene kiírnia az euróról. A menekültválság kitörésével azonban fókuszpontot váltottak, olyannyira, hogy még a régi vezetőket is kiebrudalták a pártból.
Az AFD azt vallja, hogy Németországnak újra be kell vezetnie a határellenőrzést, az EU külső határait pedig teljesen le kell zárni. A párt a programjában külön fejezetet szentelt annak a leírására, hogy szerintük az iszlám miért nem nem fér meg Németországban. Nincs helye olyan muszlim praktikáknak, amely a törvényeink és a zsidó-keresztény alapú kultúránkkal szembemegy – írták. Tiltanák a mecsetépítések külföldi finanszírozását, a burkát, és minden imámot biztonsági ellenőrzésnek vetnének alá.
A párt működéséről sokmindent elárul az alábbi történet. A párt vezetői még az év elején összeültek tanácskozni, az egyik vezetőségi tag pedig már az elején nekiesett Frauke Petry pártvezérnek. “Minden, amit csinálsz, az szar” – mondta. “Hogy értsem ezt?” – kérdezett vissza a pártvezető. “Mit olyan nehéz megérteni azon, hogy szar?” – érkezett a válasz. Kiderült, hogy neki és a többi elnökségi tagnak azzal volt baja, hogy Petry egy interjúban azt mondta, a rendőröknek a német határon akár fegyverek bevetésével is vissza kellene tartaniuk a migránsokat. Magyarul lelőhetik őket.
A Spiegel szerint azonban a vezetőknek nem is azzal volt a baja, hogy ez egy vállalhatatlan kijelentés, hanem azzal, hogy Petry taktikai hibát vétett: egy túlságosan megosztó kijelentést tett arról, hogy mit is kéne tenni. Az ő módszerük nem ez, hanem a félelemkeltés, nem valami mellett, hanem valami ellen határozzák meg magukat, jelen esetben pedig azzal kampányolnak, hogy idegeneket beengedni rossz. Ha ennél tovább mennek, és túlságosan megosztó kijelentéseket tesznek arról, hogy mit csinálnának másképp ők, azzal szavazatokat veszítenének. A migránsok lelövésének gondolatával amúgy nem volt bajuk, hogy nem sokkal hisz egy másik elnökségi tag később azt is hozzátette, hogy ez a nőkre és a gyerekekre is vonatkozna. A párt támogatottsága pedig még nőtt is a kijelentés után.
A párt összetétele furcsább már nem is lehetne: a vezetőség körében például radikális keresztény ideologisták és konzervatív katonai veteránok éppúgy vannak, mint öltönyös professzorok és illúzióikat veszített vállalkozók. A Spiegel szerint a párt éppen ezért ennyire kiszolgáltatott a radikális eszmék terjedésének. Ezek mozgatórúgója pedig jelenleg a pártelnök, Frauke Petry.
Petry egy Kelet-Németországban született nő, aki tudósként (kémiát tanult) most egy politikai pártot vezet. Igen, pont úgy, mint Angela Merkel, aki szintén egy Kelet-Németországban nevelkedett német nő, aki tudósként (fizikusnak tanult) egy politikai pártot vezet. A Spiegel szerint a hasonlóságok ezzel véget is érnek. Petry a rendszerváltás után Nyugat-Németországba költözött, ott diplomázott, majd autógumi-kereskedéssel foglalkozott. És egyébként elég ellentmondásos személyiség:
- Fiatal üzletasszonyként még támogatta a női kvóták ötletét, de már nem támogatja
- A saját vállalkozását állami támogatással indította be, ma viszont már azt mondja, hogy az államnak távol kell tartania magát a magánszektortól
- Négy gyerek anyja, a családot pedig a politikai karrierje alapvetésnek tartja. Aztán nyilvánosságra került, hogy elhagyta a férjét, hogy összejöhessen egy férfival a pártból, azóta hanyagolja a család-témát.
Miért sikeres mégis az AFD?
Az AFD sikere láthatóan a populizmusának köszönhető: a regnáló elit ellenében határozzák meg magukat, ez pedig elsősorban Angela Merkelt jelenti. A Spiegel elemzése szerint sok olyan konzervatív német szavazó van, aki kiábrándult a CDU-ból, Angela Merkel túl liberálissá, multikulturálissá vált számukra. Nekik kínál alternatívát az AFD. Az olyanoknak, mint például Harald Schäfer, aki egy mannheim-i hotel vezetője, katolikus családban nőtt fel, és világ életében a CDU-ra szavazott. Kivéve most.
Pedig Schäfer nem akarja lelőni a menekülteket, sőt, fontos számára segíteni másokon. Minden héten templomba jár, sőt, még egy e-mailt és körbeküldött azzal, hogy szolidaritást kell vállalni a szírai emberekkel. Akkor hogy a fenébe szavazhatott mégis az AFD-re?
“Rájöttem, hogy a CDU elmozdult a baloldali mainstream irányába” – mondta. Felszámolták az atomerőműveket, minimálbért vezettek be, engedélyezték az azonos neműek házasságát, mindezzel pedig Harald Schäfer egyre távolabb került a pártjától, majd végül a határok megnyitásával a menekültek előtt betelt a pohár. A márciusi tartományi választásokon Harald az AFD-re voksolt, és vele még vagy 1,3 millió ember. Az azóta tartott két másik tartományi választáson pedig még többen.
Merkel kínos magyarázkodásba kezdett
Az AFD megerősödése látványos kudarca a német menekültpolitikának, sokminden árnyalja azonban a választások során kirajzolódó képet:
- Hiába ért el ilyen jó eredményeket a párt, mindebből nem következik, hogy a németek többsége ne támogatná a kormány menekültpolitikáját. Sőt, a CDU még mindig a legnépszerűbb párt országszerte, és a második legtámogatottabb párt, a koalíciós partner SPD sem visz kifejezetten menekültellenes politikát.
- Mecklenburg-Elő-Pomeránia az egyik legelmaradottabb és legkisebb lakosú (kb. 1,6 millió lakos) német tartomány. Nem csoda, hogy ott jól szerepelt egy szélsőségesebb párt, ebből azonban nem lehet országos érvényű következtetéseket levonni.
- Az elemzések szerint Berlinben a szavazókat sokkal inkább az olyan helyi ügyek érdekelték, mint az új repülőtér építése vagy a lakhatási válság, mintsem a menekültek helyzete.
A tartományi választásoknak nagy jelentőséget éppen az adott, hogy Angela Merkel mindkét szeptemberi választás után lényegében magyarázkodásba kezdett. A mecklenburg-elő-pomerániai vereség után a Bundestagban védte a német kormány menekültügyi intézkedéseit. Azt mondta, hogy a tradicionális pártoknak együtt kell kiállniuk a jobboldal térnyerése ellen, nem szabad egyszerű válaszokat adni a kérdésekre, az igazság kimondásával pedig visszaszerezhető választók bizalma.
Külön szólt azokhoz a németekhez, akik rosszabb életkörülmények között élnek (akik egyébként elsősorban az AFD szavazói), ők azok, akik a hagyományos értékeik ellen való fenyegetésként élik meg a menekültek megjelenését. Merkel nekik azt mondta, a német gazdaság erős, el tudja látni a gyengéket, Németország pedig továbbra is Németország marad.
Alig két hétre rá jött a berlini tartományi választás, amely után a kancellár még az előzőnél is látványosabb magyarázkodásra kényszerült. Azt ugyan kiemelte, hogy nem tud azonosulni azzal a nézőponttal, ami szerint nem kéne menekülteket beengedni az országba, de azt mondta, kész átgondolni a menekültpolitikáját.
Hogyan lehet belőle mégis újra kancellár?
Németországban jövőre szövetségi választást tartanak, ha Merkel indulna és nyerne is rajta, akkor a negyedik ciklusát kezdhetné meg, ami példa nélküli lenne Németország történetében. A közelmúlt eseményei alapján azonban egyszerűbb lenne arra fogadni, hogy Merkel nem nyeri meg a választást, de a Spiegel megkockáztatott egy esélylatolgatást, és összeszedték, hogy miért van esélye mégis a győzelemre.
Egyrészt azért, mert a tartományi választási vereségek ellenére a pártjának nincs igazi ellenfele. Az örök ellenfél SPD-re tíz százalékpontot is ráver népszerűségben, ami azt jelenti, hogy a kancellár szavazói bázisa továbbra is stabil.
A berlini választáson az SPD a zöldekkel és az egykori kommunista állampárt utódszervezetével lépett koalícióra, ez azonban országos viszonylatban sokkal problémásabb lenne. Németország többi része ugyanis a Berlininél sokkal konzervatívabb, egy ilyen pártszövetség ellen pedig könnyebben mozgósíthatna a CDU, akár az AFD kárára is.
Egyelőre nem látszik olyan, alternatív kancellár-jelölt a CDU-ban, akit Merkel helyett indíthatna a párt, és több szavazót hozna, mint amennyit vinne.
A legnagyobb fejfájást Merkelnek nem is az ellenfelei, hanem a szövetségesei okozzák. A kormány menekültpolitikájának legnagyobb ellenzője ugyanis a bajor testvérpárt CSU vezetője, Horst Seehofer. Viszont ha a választási évben is tovább folytatják a torzsalkodást, az már árthat a szereplésüknek, így megegyezésre kell jutniuk. Az pedig nagy lökés lenne Merkelnek. Ennek a szépséghibája az, hogy ez az egyezség egyelőre egyáltalán nem látszik körvonalazódni. Seehofer Merkel hétfői nyilatkozata után azt mondta, “a magyarázkodás nem elég a választók bizalmának visszaszerzéséhez”.
AFD ide vagy oda, a menekültkérdés egyre kevésbé látszik a német mindennapokban: a török egyezség egyelőre működik, egyre kevesebb menekült érkezik Németországba, a német hivatalok pedig egyre jobban kezelik őket, így a krízis lassacskán láthatatlanná válhat a német polgárok számára. Az pedig kifogná a szelet az AFD vitorláiból.
Az egyetlen kérdés jelenleg az, hogy Merkel hajlandó-e indulni negyedszer is a kancellári posztért. Ezt a döntést várhatóan az év végén hozza meg. Ha igen, akkor a 2017. szeptemberi szövetségi választás előtt még három tartományi választáson kell túlesnie a vezetése alatt a CDU-nak: márciusában a Saar-vidéken, május elején Schleswig-Holsteinban, május közepén pedig Észak-Rajna-Vesztfáliában szavaznak. Figyelni leginkább az utóbbira érdemes, az 18 milliós népességével ugyanis Németország legnépesebb tartománya.
Megosztás