Keresés

Milliós műlábra gyűjt, hogy újra járhasson

Rucz Éva, egy 45 éves, orosházi, mozgássérült nő áprilisban gyűjtésbe kezdett, hogy vehessen magának egy hétmillió forintos lábprotézist. Erre azért van szüksége, mert az államilag finanszírozott művégtag, amit a jobb lába amputációja után kapott, mindössze egy évig bírta. A következő két évben nem lehetett kicserélni, megjavíttatni pedig hiába próbálta. Azt mondja, nehéz megértetni az emberekkel, hogy az egy-két autó árába kerülő művégtag egyáltalán nem luxuscikk egy mozgássérült életében.

Másfél évvel ezelőtt egy részletesebb cikkben foglalkoztunk a gyógyászati segédeszközök körüli problémákkal. Egy csoport mozgássérült, különböző segédeszközök használatára szoruló emberrel beszélgetve kiderült: az állam által ingyen biztosított eszközök nagy része elavult, kínai alkatrészekből rakják össze, és ha egyszer valaki megkapta, nem is reklamálhat. Akkor sem, ha később derül ki, hogy nem passzol a műláb, vagy nem is fér bele kényelmesen a kapott kerekesszékbe.

A 45 éves Rucz Éva is ismeri ezeket a problémákat. A Békés megyei Orosházán élő, háromgyerekes nőnek négy éve, egy betegség következtében kellett amputálni a jobb lábát. A műtét után egészségpénztári támogatással kapott egy lábprotézist, ezt azonban képtelen volt egy évnél tovább használni, mert egyszerűen rossz minőségű volt. “Sem a tok része, sem maga a protézis nem volt rendesen felépítve” – magyarázta az Abcúgnak Éva, majd hozzátette: az első év után a térdízületi rész rendszeresen összecsuklott, ami balesetveszélyes volt a számára.

Egy ilyen végtagprotézis hivatalos használati ideje három év, ennél hamarabb képtelenség kicseréltetni. Javíttatni lehet, és ezt Éva próbálta is, elmondása szerint azonban hiába hívott többször is ortopédiai műszerészt a műlábához, az végül sosem érkezett meg. Így Éva az utóbbi két évét a jóval kisebb önállóságot adó kerekesszékben töltötte, míg a műlába a sarokban pihent.

A három év használati idő idén jár le, Éva azonban nem akarja megismételni azt a tortúrát, amin egyszer már átesett. Úgy döntött, inkább megpróbál minőségi, használható végtagot szerezni magának. Csakhogy egy minőségi anyagokból készült, személyre szabott, ráadásul tartós protézis egy vagyonba kerül: amit Éva kinézett magának, az hétmillió forintba.

Éva ugyan beadott egy méltányossági kérelmet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK), hogy az anyagi helyzetére való tekintettel vállaljanak át valamennyit a segédeszköz árából, de úgy tudja, ha ebben sikerrel jár, akkor is minimum kétmillió forintba fog kerülni.

Évának, aki a betegsége előtt szinte csak fizikai munkákat vállalt, a mozgássérültsége nyomán kapott ellátásokon és a családi pótlékon kívül nincs most más jövedelme. Így a műláb árát sem tudná segítség nélkül kifizetni. Áprilisban ezért adománygyűjtésbe kezdett, amiről azt mondta, nem a legkönnyebb feladat, “mert sokan azt gondolják, puszta luxuscikk, amire gyűjtök. Közben az a típusú lábprotézis, amit meg szeretnék vásárolni, Szlovákiában az alapellátás része”.

Évának nagy tervei vannak a lábbal, amit az államilag finanszírozottal szemben akár hat évig is tudna használni. Szeretné megcsinálni az érettségit, hogy később irodai munkát vállalhasson, amit mozgássérültként is tudna végezni. “Három gyerekkel, akik közül a legkisebb gimnáziumba jár és egy albérlettel, amit havonta fizetnem kell, csak így tudok fennmaradni a vízen. Közel azonos minőségű életet szeretnék élni, mint amilyet a betegségem előtt éltem, ehhez pedig önállóságra van szükségem.”

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!