A magyar foglalkoztatási statisztikákba rendre beleszámolják a közmunkásokat is. Az egyre bővülő közmunkaprogram pedig jelentős részét adta az évről évre javuló foglalkoztatási számoknak. De a közmunka nem normál munka, végsősoron az államnak és a munkavállalónak sem hasznos, mégis könnyű belekerülni, majd beleragadni. Mik a közmunka hátulütői?
Jelenleg Magyarországon 4 millió 182 ezer fő a foglalkoztatottak létszáma. A KSH adatai szerint ennyien dolgoztak a harmadik negyedévben. Ez a szám 2011 óta minden évben nő, összesen pedig közel 450 ezer emberrel dolgoznak többen most, mint három évvel ezelőtt. A kormány rendre nagyon bizakodóan nyilatkozik a statisztikák javulásról, Czomba Sándor szakképzésért és munkaerőpiacért felelős államtitkár például szeptemberben úgy fogalmazott, “ez egy óriási dolog, már nem a görögökkel, a spanyolokkal, vagy az olaszokkal versenyzünk az utolsó helyekért” a foglalkoztatásban.
Az egyre csökkenő munanélküliségben azonban nagy szerepe van a 2011 óta folyamatosan bővülő közfoglalkoztatásnak. A foglalkoztatási statisztikákban ugyanis a közmunka nem különül el a rendes, piaci szemléletű munkától, az ugyanúgy a részét képzi a bővülésnek. Az első évben még csak átlagosan 53 ezer közmunkást vettek fel, három év alatt azonban a számuk közel megnégyszereződött, idén pedig a kormányzati szándék szerint már átlagosan 200 ezer közmunkást foglalkoztat az állam. Ez az összes foglalkoztatott majd öt százaléka.
Fotó: Hajdú D. András
Az, hogy a közmunkát beleszámolják a különböző foglalkoztatási statisztikákba, azaz hogy statisztikai alapon egyenértékűnek veszik a normál foglalkoztatással, torzítja a munkanélküliségről kialakítandó összképet. A közmunka ugyanis több szempontból sem egyenlő a normál foglalkoztatással. Összeszedtük a legfontosabbakat.
Többet költenek rá, mint a munkahelyteremtésre
Először is a közmunka állami pénzből megy, azaz a magyar állam fizet érte. 2010 óta a kormány folyamatosan növeli a közmunkára fordított pénzt. Akkor még 101, idén pedig már 184 milliárd forintot irányzott elő erre a célra egy évre. Ezt a pénzt a foglalkoztatáspolitikai célokra fenntartott Nemzeti Foglalkoztatási Alapból fizetik, (innen finanszírozzák a másik komolyabb foglalkoztatáspolitikai tételt, a három hónapra járó álláskeresési járadékot is).
A közmunkára megy ugyanakkor arányaiban a legtöbb pénz, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatása szerint míg 2011-ben csak az alap kiadásainak 21 százalékát tette ki a közfoglalkoztatás, ez az arány mára felkúszott 49 százalékra. “Lefoglalja az erőforrásokat, a többi úgynevezett aktív munkaerőpiaci program pedig háttérbe szorul” – mondta Molnár György, az MTA KRTK tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője. A közmunka felfutásával egyidőben ugyanis az ilyen programokra szánt kiadások közel harminc százalékkal csökkentek.
Mit ad a közmunka az államnak?
Ezek alapján a kormány a közmunkára költi a legtöbb pénzt a foglalkoztatáspolitikai programok közül. Mit kap vissza a pénzéért? Egy normális, piaci alapú munkahely esetében az állam adóbevételhez jut, a munkavállaló egzisztenciához, a nemzetgazdaságnak pedig a munka GDP-t termel. A közmunka esetében lényegében mindhárom pont teljesülése kétséges.
Egy közmunkás egyhavi munkája átlagosan bruttó 100 ezer forintjába kerül a magyar államnak. Ebből a közmunkás nettó 50 ezer forintot kap készhez, azaz a különbözet járulék és adó formájában bekerül az államkasszába. Ez ugyanakkor lényegében csak rakosgatás, hiszen ez a tétel egy másik oldalon kiadásként jelentkezik, tehát az állam tulajdonképpen az egyik zsebéből a másikba rakja át ezt a pénzt. Ez nem számít egyedülálló dolognak, hiszen bármelyik közalkalmazott esetében hasonló a helyzet.
Fotó: Hajdú D. András
Azt, hogy ez a munka mennyi GDP-t termel, ismételten problémás mérni, hiszen a munka értékét a piac nem árazza be, így jóformán csak azt lehet alapul venni, hogy az állam mennyit költ a közmunkásra (a KSH is ezt veszi alapul, így a közmunka része a GDP adatoknak is). Ez újfent nem egyedi eset, bármelyik másik közalkalmazotti állásra érvényes. A közmunka hasznossága azonban már vita tárgyát képzi.
Molnár György szerint a közmunkások többsége az államnak vagy önkormányzatoknak dolgozik. Ennek a munkának többféle típusa létezhet. A Szegénységellenes Hálózat nem reprezentatív felmérése szerint a közmunkások egy része (a megkérdezettek húsz százaléka) úgy lett közmunkás, hogy elbocsájtották a rendes állásból, majd felvették közmunkásként, miközben ugyanazt a munkát végzi, mint korábban, csak alacsonyabb bérért.
A közmunkások másik része Molnár szerint az ároktakarításhoz vagy söprögetéshez hasonló munkát végez. Ezt a közgazdász úgy jellemezte, hogy jó, ha megcsinálják, de nem mindig feltétlenül szükséges, egy idő után, amikor az egész falut kitakarították, pedig már a hasznossága is csökken. Ezek mellett áll a valóban értékteremtő termelő munka, amely a Startmunka mintaprogramok egy részének jellemzője. Például a különféle zöldségtermesztések. Ezzel Molnár szerint viszont az a baj, hogy piaci körülmények között amúgy életképes, helyi termelő vállakozásokat tehet tönkre. Egy zöldségtermesztő vállalkozásnak ugyanis minimálbérért kell alkalmaznia azokat a munkásokat, akik a zöldségeket termelik, a közmunkások azonban kevesebbért dolgoznak, így a közmunkával megtermelt javak versenyelőnybe kerülnek, viszont ugyanarra a piacra kerülnek, például a helyi óvodába.
Mit ad a közmunka a munkavállalónak?
Egy normál állás esetében a munkaadón és az államon kívül a munkavállaló is prosperál, megélhetéshez jut. A közmunka esetében ennek a megítélése szintén kétséges. A nyolcórás közfoglalkoztatási nettó bér alacsonyabb, mint a minimálbér, előző 50630 forint, miközben a minimálbér nettója 66480 forint. Mindez úgy, hogy már a minimálbér is jóval a KSH által megállapított létminimum alatt van. Ez 87510 forint, ennyire van szüksége havonta egy felnőttnek, hogy a legalapabb szinten meg tudjon élni.
A közmunka azonban bevallottan nem az egzisztenicális biztonság megteremtése miatt jött létre. A kormányzat célja az volt, hogy munkához kösse a segélyek osztását. Így a közmunka tulajdonképpen segélyezési szerepet tölt be. Molnár szerint a rászorulók elégedettek ugyan a közmunka után kapott bérrel, ez azonban nagyrészt annak köszönhető, hogy a közmunkás bér és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, azaz a legalapvetőbb 22.800 forintos segély között nagy különbség van. Utóbbi nagyon alacsony színvonalú életkörülményeket tud csak biztosítani. A munkapiac peremén élők, közmunkások, segélyezettek hetven százaléka legalább kétnaponta képtelen húst enni, negyven százalékuk pedig nem tudja fűteni a lakását.
Aki közmunkás lesz, nagy eséllyel az is marad
A kormány maga is sokszor nevezte szükségmegoldásnak a közmunkát, a volt felzárkozási államtitkár, Kovács Zoltán például úgy fogalmazott, hogy “a közmunka önmagában nem megoldás, csupán egy lépés afelé”. Pintér Sándor belügyminiszter a program indításakor azt mondta, “a közmunkaprogram csak eszköz lehet arra, hogy a gazdaságot élénkítsük, a munkanélkülieket értékteremtő munkára szoktassuk”. A közfoglalkoztatás célja tehát a munkához kötött segélyezés mellet, hogy visszavezesse az állástalanokat az elsődleges munkaerő piacra. Ez minden foglalkoztatáspolitikai intézkedés célja, hiszen segélyezésből – és mint az előbbiekből kiderült, a közmunkából is – se az állam, se a munkáltató nem prosperál.
A közmunkaprogramból való kilépési arány az MTA kutatása szerint nagyon alacsony. A vizsgált időszakban a közmunkások mindössze 13 százaléka tudott a közfoglakoztatáson kívül állást találni magának 180 nappal azután, hogy befejezték a közmunkát. Több, mint ötven százalékukból pedig újra közmunkás lett.
Molnár szerint ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a közmunka mellett nem lehet állást keresni, a közmunka hiányában juttatott támogatás (22.800 ft) időszaka pedig olyan nehéz életkörülményekkel jár együtt, amely mellett nehézségekkel jár még az álláskeresés is. A munkanélküli pedig abban a helyzetben találja magát, hogy közel négyszer akkora esélye van újra bekerülni a közmunkaporgramba, mint komoly energiabefektetéssel állást találni az elsődleges munkaerőpiacon.
Fotó: Hajdú D. András
Az emberek ráadásul már az állásuk elvesztése után is arra kényszerülnek, hogy belépjének a közmunkaprogramba, ahelyett, hogy az elsődleges munakerőpiacon keresének állást. A kormány ugyanis 2011-ben három hónapra csökkentette a munkavesztés után folyósított álláskeresési járadékot, holott Molnár szerint egy munkanélkülinek átlagban hat hónapra van szüksége ahhoz, hogy újra elhelyezkedjen. A jelenlegi rendszerben azonban már három hónap után átkerül a jóval magasabb álláskeresési járadékról a 22.800 forintos alapsegélyre. Ez megnehezíti az álláskeresését, ráadásul a munakügyi központ onnantól felajánlhatja neki a közmunkát, amit ha nem fogad el, akkor az alapsegélyre sem lesz jogosult, így tulajdonképpen vagy bevétel nélkül marad, vagy feladja az álláskeresését a közfoglalkoztatotti állásért cserébe. “Az embereket gyorsan bevezetik a közfoglalkoztatásba, ahonnan azután alig lehet kikerülni” – mondta Molnár György.
A közmunka hátulütői
Tehát a közfoglalkoztatás úgy része a hivatkozott foglalkoztatási statisztikáknak, hogy tulajdonképpen segélyezési szerepet tölt be, hiszen az államnak pénzbe kerül, cserébe viszont pénzt nem hoz, sőt, pénzt vesz el más foglalkoztatáspoltikai programoktól. Az állam, illetve az önkormányzatok esetleg spórolni tudnak vele, ha olyan munkát végeztetnek el a közmunkásokkal, amelyet mindenképpen megcsináltattak volna. Ebben az esetben azonban a közmunka épp a normális bérezésű munkalehetőségeket veszi el a munkavállaloktól.
A munkavállaló képtelen alapszinten megélni a közmunkáért kapott bérből, ráadásul nagy eséllyel bele is ragad a közfoglalkoztatásba, amibe a megváltozott szabályoknak köszönhetően már a munkanélkülivé válása elején belevonódhat, és így kevesebb ideje van a valódi álláskeresésre. Emellett a közmunka részben látszattevénykenyéget takar, és csak részben jelent valódi termelőmunkát, utóbbi esetben viszont megvan rá az esély, hogy versenyelőnyben lévő konkurenciát jelent a valódi, piaci alapon működő helyi vállalkozásoknak. Pozitívumként az mondható el róla, hogy nagyobb jövedelmet biztosít a rászorulóknak, mint az alapsegély, illetve, hogy ezért a jövedelemért az alkalmazottak valamifajta munkatevékenységet végeznek, amely egyes esetekben lehet értékteremtő is.
Korábban megkérdeztünk több polgármestert is, hogy ők mit gondolnak a közmunkáról. Azt mondták, a program nélkül káosz lenne a falvakban, de fényes jövő így sincs előttük. Erről bővebben itt olvashatnak. A Szegénységellenes Hálózat közmunkáról készített felmérésének eredményéről pedig itt számoltunk be.
Megosztás