Keresés

Megtörte a menekülteket a határmenti daráló

Röszke a határzár utáni napon
Fotó: Magócsi Márton

Lassúak és kegyetlenek lettek a kormány által a határ szélére felhúzott regisztrációs pontok. Óránként alig pár ember ügyét vizsgálják, holott ezrek várnak a sorukra, az eljárás vége pedig szinte minden esetben kiutasítás, hiszen hiába menekült valaki hónapokon keresztül, vágták le az ujját, és ölték meg a mennyasszonyát, ha nincs egy hivatalos szerb papírja, menedék helyett kilökik az ajtón.

Hosszú hetek készülődése után kedden végre élesben is látni lehetett, mit akar csinálni a kormány az országba érkező menekültekkel. Röviden: minél előbb a határon kívül akarja tudni őket, hogy aztán már ne is legyen dolga velük. A kedden hatályba lépett új törvény által felállított regisztrációs pontok ezt a célt szolgálják.

Arra viszont senki sem számított, hogy a Röszkén felállított regisztrációs pont miatt teljesen megbénul az ország egyik legfontosabb határátkelője. A lassú ügyintézés és az információhiány miatt még mindig családok százai üldögélnek az M5-ös autópálya közepén, ahol pedig hétfőn még az országon átmenő kamionforgalom meghatározó része haladt, most gyerekeket pelenkáznak.

Százak lepték el az autópályát

A röszkei határátkelőhöz érkező menekültek sorsa kedd éjszaka pecsételődött meg, amikor a kormány végleg lezárta előlük a magyar határt. Több százan rekedtek a régi röszkei határállomás előtti úton, kedd délre pedig már ezres nagyságú tömegről lehetett beszélni.

A fő problémát – csak úgy mint az elmúlt napokban mindig – az információhiány okozta. A menekülteknek fogalma nem volt arról, hogy milyen eljárásrendet kéne követniük, miután elérték a határt, az őket segítő önkéntesek pedig hiába próbálták megtudni, hogy mégis mit kellene mondaniuk nekik.

Caleb egy nemzetközi katolikus szervezet tagja. Kedden délben ő próbálta elmagyarázni a migránsoknak, hogy várjanak, ne mozduljanak sehová addig, amíg több információhoz nem jutnak a hatóságoktól. Akkorra azonban már elterjedt, hogy párszáz méterrel odébb, az autópálya túloldalán megnyílt az első regisztrációs pont. Többen is azt mondták a migránsoknak, hogy ott kéne szerencsét próbálniuk, mert ha menedékjogot kérnek, akkor bejuthatnak Magyarországra.

Röszke a határzár utáni napon
Fotó: Magócsi Márton

Erre szinte mindenki felkerekedett, hogy a regisztrációs pontra gyalogoljon. Többen szaladni kezdtek, mások követni kezdték őket, a vége pedig az lett, hogy több százan rohantak keresztül a mezőn az autópálya túloldalán fekvő regisztrációs pont felé – köztük családosok – át a szögesdrótkerítéseken is.

A hatóságok ekkora már lezárták az autópályán található határátkelőt: az út két szélén már állt  a kerítés, középre pedig ideiglenes vasakadályokat telepítettek. A szerb oldalon feltorlódott autósok mindenestre meglepődtek, mikor közel ezer menekült özönlötte el a határátkelőt. Sokan rögtön tovább is mentek az alig több mint száz méterre lévő regisztrációs pontra, a többiek viszont letáboroztak az autópálya közepén, a lezárt határszakasz közvetlen szomszédságába.

Egymás után utasítják el a kérelmüket

A regisztrációs pont az eredeti tervekkel ellentétben nem egy U alakú tranzitzóna lett, hanem a szó szoros értelemben egy ajtó a határon, amit igen ritkán nyitnak ki. A kerítést egy darabon szögesdróttal felszerelt konténerek váltják fel, amelyek a magyar határ felé nyitottak, Szerbia irányába azonban csak az említett ajtó, két vízcsap, meg egy kis kapu nyílik. Az ajtón pedig ottjártunkkor alig pár menedékkérőt engedtek csak be. A menekülteken segítő jogvédők úgy tudják, naponta összesen száz menedékérelmet dolgoznak fel a konténerekben, a többieknek pedig a határ szerb oldalán kell várakozniuk.

“Ne haragudj, barátom, meg tudnád mondani, hogyan jutok vissza innen Törökországba?” – kérdezte a szíriai Kaled. “Ez túl sok nekem, azt hittem egyszerűbb lesz” – mondta. Napok óta gyalogol a barátaival, fáradt, többször is lehúzta pénzzel a taxis, a vasúttársaság. Erre elér a magyar határhoz, és képtelen átjutni rajta. A kerítés túl magas, hogy átmásszon rajta, menedékkérelemben nem reménykedik, és egyébként is: ő már rájött arra, hogy a magyarok nem szeretik a szíriaiakat. Egy évet élt Törökországban, mielőtt továbbállt volna. Pénzt alig keresett, viszont voltak barátai, az emberek pedig kedvesek voltak vele. “Hogyan jutok vissza?” – kérdezte újra.

Röszke a határzár utáni napon
Fotó: Magócsi Márton

A regisztrációs pont előtt álló menekültek legfőbb problémája, hogy nincs okmányuk arról, hogy sikertelenül igényeltek menedékjogot Szerbiában. Ez pedig az új szabályok szerint kizáró ok.  “Ami emberileg itt zajlik, az egy katasztrófa” – mondta az Abcúgnak Somogyvári Zoltán, a Helsinki Bizottság helyszínen lévő munkatársa. Szerinte Magyarországnak kötelező lenne elindítani a menedékjogi eljárást minden olyan esetben, amikor azt Magyarországon kérvényezik, márpedig a kerítés előtti terület magyar földnek számít.

Ehelyett óránként néhány embert engednek be a konténerekbe, röviden elbeszélgetnek velük arról, honnan és milyen országokon keresztül érkeztek, és milyen atrcoitások érték őket, majd közlik velük, hogy Szerbia biztonságos országnak számít, ezért elutasítják a kérelmüket. Végül  pedig egy kapun visszaengedik őket Szerbiába. Az elsőként visszatoloncolt menekülteket teljesen kikészítette az elutasítás, volt, aki öngyilkossággal fenyegetőzött, más idegesen tárta szét a kezét.

“Ami azonban nagyon durva, hogy bele van írva a döntésbe, hogy hét napon belül személyesen fellebezhet a bevándorlási hivatal illetékese előtt” – mondta Somogyvári. Az embereket viszont visszanyomják Szerbiába, így nem világos, hogyan adhatják be a fellebezésüket a döntés ellen. A legegyszerűbb az lenne, ha már bent, a tranzitállomáson jelezhetnék, ha nem értenek egyet, de Somogyvári szerint ekkor azt mondják nekik, hogy a elbírálási időszakra menekültügyi őrizetbe kerülnek. “Tipikus elrettentő tájkoztatás, ami aggályos” – mondta.

Röszke a határzár utáni napon
Fotó: Magócsi Márton

Levágták az ujját, itt meg egy kerítés várja

Fuck Europe, fuck arabs, fuck everbody!” – fakadt ki egy szíriai férfi, amikor megtudta, hogy esélye sincs menedékjogot kapni, és így bejutni az Európai Unió területére. “Nem mehetek be, nem mehetek haza, nincsen életem!” – mondta szinte sírva. A mennyasszonyát megölték a polgárháborúban, neki pedig levágták az egyik ujját azért, mert keresztény.

Keresztüljött Görögországon és Makedónián is, mindkét helyről van olyan papírja, miszerint megtagadták tőle a menedékjogot, Szerbiában viszont nem kért, hiszen eddig úgy tudta, hogy nincs rá szüksége. “Soha nem fogok visszatérni Szíriába, mert rossz álmaim vannak miatta, Szerbiában sem maradok, mert akik az ujjamat levágták, muszlimok voltak. Itt pedig egy kerítés várt” – mondta szomorúan.

A határ mentén feltorlódott menekültek többsége az autópályan ül, vagy a mellette lévő réten verte fel a sátrát. Időnként kiabálni kezdenek, “nyissák ki”, de semmi sem történik. “Ilyenkor a cél az, hogy minél nagyobb legyen a hangjuk” – mondta Caleb, a önkéntes. Hallja meg őket a rendőrség a túloldalon, lássák a kamerák, hogy itt vannak, így szerinte van esély rá, hogy előbb, utóbb beengedik őket.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!