A mentális betegségben szenvedő Erzsébet tavaly halt meg, az ügyészség szerint azért, mert a vele együtt élő féltestvére úgy megverte, hogy többé már nem kelt fel, de előtte is folyamatosan bántalmazta. Hiába tudták a szomszédok, a sógornő, a szociális gondozók, de még a rendőrök is, mi történik a házukban, hiába szökött el Erzsébet a testvérétől többször is, írt búcsúlevelet, és számolt be másoknak a verésekről, másfél éven keresztül semmi sem történt, sőt, még a gondnoka is az őt bántalmazó testvér lett.
A nádudvari Szabadság utcában két ház áll egymástól alig száz méterre. Mindkettő jó ideje elhagyatott már. Az egyikben Ny. József élt, a másikban a féltestvére, Erzsébet a családjával. Erzsébet férjét azonban a 2010-es évek elején halálra taposta saját lovuk, idősebb fia meghalt, a fiatalabb pedig elköltözött. Erzsébet 2012 második felében átköltözött Józsefhez.
József tárgyalása múlt héten kezdődött a Debreceni Törvényszékén. Azzal vádolják, hogy az odaköltözése után hónapokon keresztül bántalmazta Erzsébetet, aki időközben megbetegedett, mentális problémái lettek, és többször is megpróbált megszökni Józseftől. Sikertelenül, sőt, a hatóságok végül Józsefet nevezték ki a gondnokának. A szomszédok többször is ráhívták Józsefre a rendőrséget, az önkormányzat munkatársai pedig folyamatosan jelezték, hogy gond van, de hónapokon keresztül nem történt semmi. Erzsébetet végül tavaly áprilisban holtan találták. Az ügyészség szerint József úgy megverte, hogy belehalt a sokkba. Mit láttak mindebből a szomszédok és a hivatalok, megelőzhető lett volna-e Erzsébet halála?
Három nő is elmenekült mellőle
“Furi egy család voltak” – mondta Ny-ékről az egyik szembeszomszédjuk. Az idén 69 éves József világ életében a kitörésre képtelen alsóosztálybeliek életét élte. Végzettsége sosem volt, az életét a honvédség után maszekolással és háztáji állattenyésztéssel töltötte. A testvérei mind elköltöztek már Nádudvarról, ő viszont a szülei házában élt, havi 60 ezer forintból.
Az évek során két felesége és egy élettársa is volt, akik közül kettőt az ügyészség szerint szintén a folyamatos bántalmazással űzött el maga mellől, ezt azonban tagadja. Büntetve sohasem volt. A vádirat szerint átlagos intelligenciájú és értelmi képességű ember, aki ugyanakkor érzelmileg labilis, hajlamos a dacos viselkedésre és az infantilis reakciókra. Jelentéktelen okok miatt bántotta az életében lévő nőket, sokszor csak azért, mert uralkodni kívánt rajtuk vagy megsértődött. József egykedvűen hallgatta végig a jellemzését – az ölében csupán egy jegyzetfüzet feküdt – később azonban a bíró minden kérdésére válaszolt, mégha csak annyit is, hogy nem tud, vagy nem kíván válaszolni.
Mindenki tudta, mi történik
A környékbéliek szerint Erzsébetnek már akkor rossz volt az egészségi állapota, amikor Józsefhez költözött. Onnantól viszont csak rosszabb lett: a vádirat szerint a férfi azt mondta neki, hogy pszichés problémáira felírt gyógyszereire nincs szüksége, ezért rábeszélte őt, hogy ne szedje őket. 2013 októberében pedig az ügyész szerint a férfi már bántotta is, januártól pedig ez állandósult.
A verések a szomszédság számára is teljesen nyilvánvalóak voltak, még úgy is, hogy az ügyészség szerint Erzsébet ezt próbálta elfedni, például azzal, hogy lehajtott fejjel járt. Az szembeszomszéd szerint is teljesen egyértelmű volt, mi történik, sőt, József sem csinált belőle nagy titkot, mindig azt mondta, a féltestvére “megérdemelte” a pofonokat. Még volt olyan is az utcában, aki számon is kérte, hogy nem szégyelli-e magát.
Eközben Erzsébet mentális állapota folyamatosan romlott, többször elkóborolt otthonról, volt, hogy a nádasban találtak rá. Végül az orvos kórházba utalta, felvették a felnőtt pszichiátriára, ahol megállapították, hogy egyre demensebb, szorong és depressziós. Azzal engedték haza, hogy gondokra van szüksége. Ez pedig a testvére lett, először csak ideiglenesen, majd később állandóan is.
A szociális gondozókat is elkergette
Erzsébet az elmeorvosi vizsgálat után az önkormányzat látóterébe is bekerült. A helyi szociális szolgáltató központ dolgozói ugyanis ezután napi szinten kijártak hozzá házi segélynyújtás címén. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindennap megmérték a vérnyomását, a cukorszintjét, és ellenőrizték, hogy bevette-e a gyógyszereit.
A vádirat szerint azonban a mentális gondozást nem tudták elvégezni, ugyanis érdemben szinte sose tudtak beszélni Erzsébettel, mert mindig a testvére válaszolt helyette. Később észrevették a nőn a foltokat, és szóvá is tették, amelyre József azt válaszolta, hogy a testvére elesett. A szomszédok szerint gyakran válaszolta ezt, amikor valaki számon kérte. Ezt azonban a szociális gondozók nem hitték el neki, mire József egyszerűen nem engedte be őket többet a házba. Ez öt hónappal azután történt, hogy Józsefet véglegesítették volna, mint Erzsébet gondnokát.
A szociális szolgáltató központ nem hagyta ennyiben a dolgot, jelzett a gyámhivatalnak, akik kihívták a rendőrséget. Ők ki is szálltak, a nőn azonban nem találtak külsérelmi nyomokat, és mivel mind Erzsébet, mind József azt mondta, hogy nem történt semmi baj, továbbálltak. Ugyanez történt egy hónappal később is, amikor a gyámhivatal munkatársa ment ki környezettanulmányt csinálni.
A rendőrséget hidegen hagyták a verések
Az Abcúg által megkérdezett szomszédok szerint mindennapos eset volt, hogy József jelenlétében Erzsébet letagadta a veréseket, még a kiérkező rendőröknek is. Ugyanis nem a szociális gondozók voltak az egyetlenek, akik az évek során riasztották a rendőröket. Az Abcúgnak egy szomszéd, és Erzsébet egy utcával arrébb lakó sógornője is azt mondta, hogy legalább kétszer ráhívták Józsefre a rendőrséget, a nő azonban a férfi jelenlétében mindent tagadott. A sógornő, Farkas Antalné szerint ez néha egészen elképesztő jelenetekhez vezetett.
Egy alkalommal például megesett, hogy Erzsébet átmászott hozzájuk a kerítésen (egymás hátsó szomszédjai), kétségbe volt esve, hogy József azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát. “Ne menj oda vissza” – mondta neki Farkasné. Értesítette a rendőröket, akik ki is jöttek, nekik Erzsébet ugyancsak beszámolt a fenyegetésről. Akkor azonban, amikor átvitték szembesíteni Józseffel, már mindent tagadott. A rendőrök pedig Farkasné szerint végül csak annyit tanácsoltak neki, költözzön vissza a régi házába, mert ha oda illetéktelenül bemegy a férfi, akkor tudnak vele szemben intézkedni. De Erzsébet nem költözött vissza.
Olyan is volt, amikor a kiérkező rendőr annak ellenére sem vett tudomást a bántalmazásról, amikor ennek még a nyomai is látszottak. 2014 júliusában a szomszédban lakó asszony átment Erzsébethez tojást venni, és rögtön észrevette, hogy a nőt bántották. Szólt a férjének, aki azonnal hívta a rendőröket. A kiérkező rendőrzászlós kérdőre vonta Józsefet és Erzsébetet, de mindketten azt mondták, hogy Erzsébet csak elesett. A vádirat szerint a rendőr ezt a magyarázatot annak ellenére is elfogadta, hogy a jelentésébe még bele is írta, hogy Erzsébeten fej, nyak és mellkassérülések látszottak, valamint vérben van a szeme. “A rendőr a vallomások alapján kizártnak találta, hogy a vádlott bántalmazta a sértettet” – mondta az ügyész.
Megkérdeztük a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányságot arról, ők hogyan látják az esetet, és hogy általánoságban véve milyen szabályokat követnek a hasonló esetekben, a rendőrök mi alapján tudják beazonosítani, hogy valaki bántalmazás áldozat-e. Válaszaikat egy későbbi cikkben közüljük.
Többször elszökött, búcsúlevelet is hagyott
A vádirat és a szomszédok elmondása alapján a mentálisan zavarodott Erzsébet rettegett a férfitól, és szemtől szemben sosem mert ellenszegülni neki. Azt azonban nem lehet mondani, hogy nem próbált meg elkerülni a közeléből. 2014 márciusában például elmeorvosi vizsgálaton vett részt, ahová József is elkísérte. Itt Józsefet olyan színben tüntette fel, amely neki nem tetszett, ezért később, az egyik szomszédjuk szeme láttára pofozta fel, de úgy, hogy kilendült a felső teste.
Az asszony a későbbiekben többször is elszökött otthonról. Ezeket a szökéseket a férfi volt, hogy bejelentette, és volt, hogy nem, a nő azonban minden egyes alkalommal megkerült. Egyszer az egyik szomszéd szólt Józsefnek, hogy megtalálta a faluban, mire a férfi úgy kényszerítette haza, hogy csalánnal kezdte el verni a lábát
A vádirat szerint olyan is volt, hogy még búcsúlevelet is hagyott maga után, mielőtt elment. Abban a bántalmazásokra hivatkozott. Három kilométerre találtak meg a falutól, a patakparton, zavarodott állapotban.
A 2014. novemberi gyámhivatali látogatás után azonban Erzsébetet már soha senki nem látta. A vádirat szerint József onnantól kezdve senkit sem engedett be a házukba, ha jött valaki, azt a kapuban fogadta, Erzsébet pedig nem ment ki. Fél évet éltek le így, az asszony áprilisi haláláig.
Az ügyészség szerint József olyan súlyosan bántalmazta aznap az asszonyt, hogy az egy órára rá belehalt a sokkba. Ezt azonban senki se tudja tanúsítani, hiszen senki más nem volt jelen, a nyomozók a nő testén található sérülésekből következtethettek erre. A halált József jelentette be, arra hivatkozva, hogy a nő elesett. Az esetet a rendőrség legelőször közigazgatási eljárásban vizsgálta, ami azt jelenti, hogy nem feltételezték, hogy Erzsébetet bántották, csak később gyanúsították meg Józsefet.
Sokat jelentett neki a testvére, de néha elcsattant egy pofon
József a bíróságon azt mondta, semmiben sem érzi bűnösnek magát, sem az emberölést, sem a bántalmazást nem ismeri el. A vallomás ugyanakkor tele volt ellentmondásokkal, a legjobb példa erre az, amikor a volt kapcsolatairól beszélt. Előbb azt mondta, “van abban némi igazság”, hogy verte az élettársát, majd azt, hogy ha verte volna, akkor ő nem élt volna vele együtt ennyi éven át, végül pedig azt mondta, nem tagadja, hogy néha elcsattant egy pofon.
József szerint Erzsébet jól élt nála, semmiben sem korlátozta, akkor járt haza a saját házába, amikor csak akart. Ő maga napközben közmunkán volt, így csak ritkán találkozott vele, és szerinte gyakran megesett, hogy már kék-zöld folt volt, amikor hazaért. Ez szerinte azért volt, mert mindennek nekiment, illetve elesett. De amikor a bíró direktben rákérdezett, hogy bántotta-e, azt mondta, volt, hogy “arcon csapta”.
A szociális gondozók szerinte úgy beszéltek Erzsébettel, mint a kutyával, ezért dobta ki őket, búcsúlevélről semmit sem tud, ha pedig a nő elkóborolt, az szerinte csak azért volt, mert a temetőbe vagy orvoshoz akart menni. De ezekről, meg az állítólagos elesésekből származó foltokról sose beszélt vele azalatt a három év alatt, amíg együtt éltek
“A testvérem sokat jelentett nekem, váratlanul ért, hogy meghalt” – mondta. Amikor azonban a bíró megkérdezte, hogyan halt meg, eleinte nem akart rá felelni. Később viszont azt mondta, egyszerűen leesett az ágyról, amíg ő a szomszédban volt a jószágokat etetni. Mikor visszaért, azt látta, hogy alszik, lámpát sem kapcsolat ezért, hanem ő is nyugovóra tért, csak később tűnt fel neki, hogy már nem lélegzik, ekkor hívta az orvost
“Bántotta?” – kérdezte a bíró. “Nem” – válaszolta József. “De akkor hogyan szerezhette ezeket a sérüléseket?” – kérdezte a bíró fényképeket mutatva a halott Erzsébetről. József nem tudott válaszolni, végül csak annyit mondott, a nő saját magának csinálta, ő ezt észre sem vette. “Az hogy lehet, hiszen minden tiszta vér” – folytatta a képek bemutatását a bíró. József erre azt mondta, meg van lepődve, ezt most látja először. Arra a kérdésre pedig, hogy akkor miért mutattak ki a ruháin vérszennyeződéseket, azt válaszolta, hogy csirkét vágott.
A szomszédság úgy gondolja, mindent megtett
“Én megmondtam, hogy egyszer agyon fogja ütni” – mondta Farkas Antalné. Ő a hivatalt hibáztatja Erzsébet haláláért, szerinte már rég ki kellett volna emelni József mellől. Azt mondta, egyszer még ő is bement – bár azt nem tudta megmondani, hogy melyik intézménybe – és kérte, hogy helyezzék át egy idősek otthonába. Úgy gondolja, mindent megtett, amit csak meg lehetett.
Ezt más szomszédok is így gondolják, többen is azt mondták, ők nem tehettek többet annál, mint hogy jelezték a rendőrségnek a bajt. Azt pedig nem értették, hogy Erzsébet miért nem fogadta el a segítséget.
Az ügyben még több tárgyalást is tart a bíróság, elsőfokú ítélet csak ezek után várható. József jelenleg előzetes letartóztatásban van, az ő és Erzsébet Szabadság utcai házát pedig senki sem gondozza. Mindkettőt belepte a derékmagasságig nyúló gaz.
Megosztás