Az országgyűlési választások elsöprő Fidesz-győzelmére gyakran elhangzó magyarázat, hogy az emberek nagy részéhez csak a kormánypropaganda jut el, mert kizárólag kormánypárti médiából tájékozódnak. A Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián politikai tájékozódásról szóló felmérése szerint ez nem igaz: a magyar társadalmat leképező kutatásuk szerint csak a politika iránt érdeklődő emberek 7 százaléka tájékozódik kizárólag kormánypárti médiából. 60 százalékuk azt állítja, a „másik oldal” hírforrásait is használja politikai tájékozódásra. Az internetet még mindig lepipálja a televízió a tájékozódásban, a megyei napilapok olvasottságára pedig rossz hatással volt a kormány einstandja.
A Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából a Medián ismét felmérte, honnan és hogyan tájékozódnak közügyekről a magyarok. A kutatás 1200 fős, a magyar társadalmat leképező mintán készült idén szeptember 13. és 19. között.
Lássuk először a „Honnan?”-t.
Annak ellenére, hogy az internet egyre szélesebb körben hozzáférhető a társadalomban, még mindig a jó öreg televízió a legfontosabb információforrás. A többség, 90 százalék kereskedelmi csatornákból tájékozódik, de sokakhoz, a megkérdezettek 77 százalékához jutnak el a közszoláglati csatornák is. Sőt, jelentőségük nőtt is 2016-hoz képest.
Az internet a második leggyakrabban használt tájékozódási forma: a vezető hírportálokat a lakosság 47 százaléka látogatja, de a kisebb internetes hírportálok is jelentős szerepet töltenek be a tájékozódásban: összesen az emberek 36 százalékához jutnak el.
A közszoláglati rádiókat 42, a kereskedelmi rádiókat a lakosság 39 százaléka hallgatja.
Az írott sajtó jelentősége tovább csökkent az elmúlt évekhez képest is, napilapokat csak a válaszadók 15 százaléka, hetilapokat mindössze 4 százaléka olvas rendszeresen. És bár a megyei napilapok olvasottsága némileg csökkent, még mindig ezek szerepe a legnagyobb a nyomtatott sajtótermékek közül.
Tájékozódási csoportok
Az alapján, hogy ki mennyit és honnan tájékozódik, a Medián kutatói három csoportra osztották a magyar hírfogyasztókat:
- a legnépesebb a szűk körűen, leginkább a televízióból tájékozódók csoportja: 43 százalék, nagyobb arányban kormánypárti szavazókkal, idősekkel, alacsony iskolai végzettségűekkel és inkább községben élőkkel.
- őket követik a széles körben, de internetközpontúan tájékozódók: 31 százalék, több ellenzéki szavazóval
- majd a kifejezetten intenzíven tájékozódók: 3 százalék, akiknek elég fontosak a politikai napilapok, amik amúgy a teljes piacon valósággal haldokolnak.
A lakosság 23 százaléka viszont vagy nem tájékozódik rendszeresen, vagy nem adott választ a tájékozódással kapcsolatos kérdésekre.
Hidegen hagyja a fiatalokat a politika
Ahogyan négy és két éve, úgy most is: az emberek nagyjából 30 százalékát egyáltalán nem érdekli a politika, igazán csak a társadalom 8 százalékát foglalkoztatja. A legrosszabb a helyzet a 18-29 éves korosztály körében, náluk a politika iránt nagyon érdeklődők aránya csak 2 százalék, míg 40 százaléknál is többen vannak azok, akiket hidegen hagynak a közéleti kérdések. A leginkább a 60 évnél idősebbek foglalkoznak politikával.
A politikai érdeklődéshez képest valamivel látványosabban változott a politikai-közéleti tájékozódásra fordított idő aránya. A 2016-os mérésekhez képest 5 százalékkal többen, a megkérdezettek 21 százaléka érezte azt, hogy az elmúlt évekhez képest több időt fordít tájékozódásra. A 2018-as választások utáni Magyarországon érdekes adat, hogy
főleg a kormánypárti szavazók tájékozódnak többet közéletről-politikáról, míg az ellenzéki pártok szavazói inkább elfordulnak ezektől a témáktól.
Meghallgatjuk a másik oldalt is…
Most pedig nézzük, hogyan.
A kutatás azt találta, hogy amikor közéleti kérdésekben tájékozódnak, a felnőtt népesség 42 százalékát a hírek, tudósítások érdeklik jobban, a vélemények és a kommentárok csak a 10 százalékukat.
60 százalék állítja, hogy elolvassa, meghallgatja a másik oldal véleményeit is, a felnőtt népességnek pedig csak kis hányada, mindössze 7 százalék tájékozódik kizárólag kormánypárti hírforrásból. Ők viszont leginkább idősek vagy alacsonyabb végzettségűek.
Ha e mögé az adat mögé nézünk, az látszik, hogy a sajtótermékek fogyasztásánál fontosabb a hitelesség, mint hogy az adott sajtótermék a fogyasztóval azonos politikai álláspontú legyen. Ha egy sajtóorgánumot egyszerre gondolnak a fogyasztók a velük ellentétes politikai oldalt képviselőnek és hiteltelennek, akkor már csak a 15 százalékuk olvassa/hallgatja.
A teljes népesség számára leginkább az RTL Klub, az ATV és a HVG, valamint az m1 számítanak a leghitelesebb hírforrásnak, legkevésbé pedig a megyei napilapok. Az ellenzéki pártokkal szimpatizálók között vannak a legtöbben (12 százalék), akik azt mondták, korábban igen, most már nem olvassák őket. Ennek ahhoz lehet köze, hogy 2016 őszén kormányközeli üzletemberek felvásárolták, és központi vezérlésre állították szinte a komplett magyar vidéki sajtót.
…de nem biztos, hogy hallgatunk rá
Hiába tájékozódnak is a „másik oldalhoz” sorolt forrásokból is, a saját politikai szimpátiájuk tárgyát kritizáló cikkekre, televíziós/rádiós riportokra nem mindenki reagál úgy, hogy csalódik a pártjában. Bár ez a reakció a legjellemzőbb, gyakran előfordul az is, hogy inkább a hírforrást bélyegzik hiteltelenek, mondván, az csak le akarja járatni pártjukat. A Fidesszel kapcsolatos korrupciós ügyekkel például a többség találkozik a médiában, valamilyen gyakorisággal még a kormánypárti szavazók is. Csakhogy ilyenkor sokan vagy arra gondolnak, hogy pártjuk érdemei fontosabbak, mint a bűnei, vagy hogy az adott sajtótermék hazudik a dologról.
A válaszadók 29 százaléka pedig egyszerűen igyekszik nem odafigyelni ezekre a hírekre, vagy elkerülni azt a hírforrást, amelyik a választott pártjához köthető botrányról számol be. Ők a „másik oldaltól” is tájékozódó 60 százalék ellenpontjai.
Ha már oldalakról beszélünk: a kutatásból kiderül, hogy a magyarországi felnőtt népesség többsége: 61 százalék gondolja azt, hogy a magyar sajtó elfogult, nem lehet belőle jól tájékozódni, mert valamelyik politikai oldal álláspontja mindig nagyobb hangsúlyt kap. Van, akit a Fidesz-túlsúly zavar, és van, aki az ellenzéki sajtót kárhoztatja, amiért „valótlan állításokkal próbálja lejáratni a kormányt”. A válaszadók háromnegyede látta úgy, hogy a Fidesznek nagyobb befolyása van a sajtóban, mint az ellenzéknek.
Tényleg a saját nézeteinket visszhangozza a Facebook?
A kutatás azt is megvizsgálta, mi a helyzet a legnagyobb közösségi portállal, a Facebookkal. Felhasználóik száma 2014 óta nem nőtt látványosan Magyarországon, ugyanakkor fontos a közéleti tájékozódásban: a használók negyede naponta, 21 százaléka hetente többször találkozik politikai témájú tartalmakkal a Facebookon.
Magyarországon viszont nem igazán látszik, hogy a Facebook „visszhangkamra” lenne, azaz, hogy az emberek csak nézeteiknek megfelelő tartalmakkal találkoznának a közösségi oldalon. A politikai tartalmakkal találkozóknak ugyanis 88 százaléka mondta azt, hogy a saját nézeteitől hangsúlyosan eltérő tartalmakkal is szokott találkozni.
Politikai témájú cikkeket azonban csak kevesen osztanak meg vagy lájkolnak, sőt, a használók 60 százalékát zavarja, ha más tesz így. Ők más szerepet szánnak a Facebooknak az életükben.
A kutatás teljes szövege és az összefüggéseket ábrázoló rengeteg diagram elérhető a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján.
Megosztás