Keresés

Még mindig van ország, ahol meglepődnek, hogy sok a menekült

_HDA8103
Fotó: Hajdú D. András

Magyarországra még a legdurvább napokon sem érkezett annyi menekült, mint az elmúlt 48 óra alatt Horvátországba. A fővárosban, Zágrábban és környékén két menekült befogadó állomás és egy zárt, őrzött menekülttábor is található, de a Szerbia felől érkező tömegek csak áthaladnának a városon, és mennének tovább a szlovén határ felé. A horvát hatóságok mégis miattuk költöztettek ki több mint 40, már hónapok, sőt, évek óta Horvátországban élő menedékkérőt egy régen hotelként működő menekült befogadó állomásról. Ők most úgy érzik, átverték őket olyanokért, akiknek soha semmi közük nem lesz Zágrábhoz.

“Tegnap ebéd közben mondták el nekünk, hogy mostantól két óránk van összepakolni, és elhagyni a szállásunkat. Mindezt azért, mert a helyünkre olyanokat költöztetnek, akik nem is akarnak itt maradni.” – magyarázta az egyik zágrábi menekülttábor melletti parkban ácsorgó Rory, egy jamaikai származású férfi, aki már 2011 óta próbál politikai menedékjogot szerezni Horvátországban. Vele együtt körülbelül negyvenen laktak szerdáig ebben az egykor hotelként, ma menekült befogadó állomásként működő kül-zágrábi épületben, ahonnan azért kellett kiköltözniük, mert a horvát bevándorlási hivatal így próbált helyet csinálni a szerda óta tömegesen Horvátországba érkező menekülteknek.

Csakhogy a menekült befogadó állomásból mostanra leginkább átmeneti szállás lett, hiszen, ahogy Rory is mondta, a kedden lezárt szerb-magyar határ felől vagy már a macedón-szerb határról érkező – főleg szír, afgán és iraki származású – menekültek csupán egy alternatív útvonal egyik állomását látják Zágrábban. Ők mind Ausztrián keresztül Nyugat-Európába szeretnének menni, így Horvátország is ugyanolyan tranzitország lett, mint Magyarország.

A régebbiek húzzák a rövidebbet

“Mi meg már itt vagyunk évek óta, itt van az életünk, a munkánk, a barátaink, a barátnőnk” – mondta Rory, aki most pár, szintén a hotel-táborban lakó nigériai barátjával zágrábi ismerőseik lakásában várják, hogy visszaköltözhessenek a szobájukba. Bár a bevándorlási hivatal felajánlotta nekik, hogy átköltözhetnek a Zágráb melletti Kutinában lévő másik táborba, ők ezt nem akarják: “ez olyan nekünk, mintha egy másik országba telepítenének minket” – mondta.

_HDA7890
Fotó: Hajdú D. András

Sokan átmentek Kutinába, mert félnek – magyarázta Rory, hogy azok, akik tényleg Horvátországban szeretnének menedékjogot nyerni, inkább meglapulnak, és azt teszik, amit a hatóságok mondanak. Mert tartanak tőle, hogy ha nem így tesznek, bosszúból elutasítják a kérelmüket, és kiutasítják őket az országból.

Rory azonban ismeri a jogait, és nem fél ezekről a hatóságokat is felvilágosítani. Azt mondja, ő már a horvát rendőrséget is perelte, amiért összesen 9 hónapot töltött a jezevoi zárt táborban, menekültügyi őrizetben, szerinte jogtalanul. “Szerintem már félnek tőlem, ezért nem is mernek elutasítani” – tette hozzá nevetve.

A nagy kérdőjel: Szlovénia

“Ez az ország nem engedheti meg magának, hogy befogadjon minket, és mi sem akarunk itt maradni, értsék meg. Én azért nem, mert a testvérem és a gyerekei már Svédországban vannak. Ők a családom, oda akarok menni.”

Ezt már a szíriai Aleppóból származó Mohamed magyarázta, miközben egy férfiakból, nőkből és gyerekekből álló csapattal sétált Zágráb belvárosa felé. A buszpályaudvart vagy a vasútállomást keresték, hogy valahogy eljussanak a horvát-szlovén határhoz. “Nem tudjuk, hogy mi most ott a helyzet, de addig maradunk a határnál, amíg át nem engednek minket” – mondta a 28 éves Mohamed, akinek odahaza egy kis mobiltelefon kereskedése volt a háború előtt.

_HDA7805
Fotó: Hajdú D. András

Mohamednek már nem lenne ismeretlen forgatókönyv a határnyitásra várakozni, ugyanis a szerb-magyar határról, Horgosról érkezett, ahol majdnem két napot töltött a kedd óta lezárt magyar határ mellett. Úgy tervezte, hogy Athénból még a határzár előtt, hétfőn megérkezik Horgosra, majd onnan átlép Magyarországra, de Görögországban csúszásba került, mert nem fért fel a hajóra, ami az egyik görög szigetről Thesszaloniki kikötőjébe vitte volna.

“Átvertek minket”

Mohamed Horgosnál újságíróktól hallotta, hogy Horvátország felé érdemes Ausztriába menni, így lehet Magyarországot kikerülni. Ők egy kisebb csapattal busszal indultak a szerb-horvát határon fekvő Sidhez, ahonnan gond nélkül átsétáltak a horvát oldalra, Tovarnikba. Itt a horvát rendőrök azt mondták nekik, hogy regisztráció után szabadon tovább mehetnek.

Azzal viszont nem számoltak, hogy ez ujjlenyomat-vétellel is jár, amitől a dublini egyezmény miatt a menekültek nagyon tartanak. Mivel a mostani hullámban érkezőknek teljesen új ez a horvát-szlovén útvonal, azt sem tudják, hogy a szomszédos ország, Szlovénia hogy fog reagálni a helyzetre. Egy biztos: ha betartja a dublini szabályokat, akkor a Horvátországban regisztrált menedékkérőket akár be sem engedi a határon. Akiket pedig az ország területén elkapnak, azonnal visszaküldik Horvátországba.

“Átvertek minket: azt mondták, ha akarunk szabadon tovább mehetünk, aztán meg be akartak minket zárni, mint a bűnözőket” – fakadt ki ezen a ponton Mohamed. Ő ugyanis megtagadta a regisztrációt, tehát illegális bevándorlónak minősült, ezért a jezevoi idegenrendészeti fogházba vitték.

HDA_forAbcug_02
Fotó: Hajdú D. András

Mohamed találkozásunkkor viszont már egy kiutasító határozatot lobogtatott, amin az állt, hogy harminc napon belül el kell hagynia Horvátországot. A helyszínen az egyik horvát civil szervezet önkéntesétől megtudtuk: akik nem akarnak menedékkérelmet benyújtani Horvátországban, azoknak állítanak ki ilyen dokumentumot. Mohamedéket is ezért vitték a nap végére át az említett átmeneti szállásra, ahonnan rögtön el is indultak, miután a rendőröktől azt hallották: ha akarnak, szabadon távozhatnak.

Belefáradtak a csiki-csukiba

“Vagy zárják le előttünk egész Európát, vagy engedjenek minket tovább menni oda, ahova szeretnénk” – mondta egy másik, az átmeneti szállásról a belváros felé trappoló csapat egyik tagja, az afganisztáni Haszan. A fiú azt mondta, elege van már abból, hogy folyton egymásnak ellentmondó információkat kap arról, hogy tovább engedik-e őket az Ausztriáig útba eső országok, vagy sem.

Szerda reggel óta nagy itt a fejetlenség, főleg a megfelelő kommunikáció hiányzik a horvát bevándorlási hivatal (MUP), a civil szervezetek és a menekültek között – magyarázta egy horvát önkéntes lány az egykori Hotel Porinból lett menekült befogadó állomásnál. A horvát vöröskereszt például azt a tájékoztatást adta a Hotel Porinból kilakoltatott menedékkérőknek, Roryéknak, hogy nyugodtan maradhatnak a szobájukban, a Szerbia felől érkező menekültek majd a felsőbb emeleteken kapnak helyet.

Ehhez képest Roryéknak mégis költözniük kellett. Ottjártunkkor is tanúi voltunk egy jelenetnek, amikor a hotel-menekülttábor melletti füves területen egy rendőrnő próbálta rávenni az egyik kiköltöztetett lakót, hogy a mellette heverő nagy kupac holmiját tüntesse el a területről. “Én például a szobámban hagytam a cuccaimat, mert annyi halmozódott fel, mióta itt vagyok, hogy képtelenség lett volna ilyen rövid idő alatt mind kipakolni” – kommentálta a jelenetet Rory.

Az elmúlt harminc órában 7 ezer menekült érkezett Horvátországba, és bár várható volt, hogy a magyar határzár hatására megnő majd a Horvátországba belépők száma, ekkora tömegre senki sem számított az önkéntes lány szerint. És ez látszik a horvát hatóságok kapkodó döntésein is.

“Azt gondoltam, mi, akik tényleg itt szeretnénk maradni, és szeretjük Zágrábot és a horvátokat, majd előbbre valók leszünk, ehelyett egy jó nagy pofont kaptunk a kormánytól most”

– foglalta össze a lényeget Rory.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!