Keresés

Más talán viszolyog egy hepatitisszel fertőzött drogfüggőtől

Egyre több a hepatitis C vírussal fertőzött intravénás droghasználó Magyarországon, számuk a dizájnerszerek megjelenésével nőtt meg robbanásszerűen. Négy éve a megszűrt szerhasználók fele volt fertőzött, néhány vidéki nagyvárosban az országos átlagnál is rosszabb eredmények születtek. Elindult egy program, aminek kifejezetten az célja, hogy fertőzött droghasználókat juttassanak kezelésbe. Ez nem könnyű, mivel a két legnagyobb budapesti tűcsereprogram bezárása óta kevesebb szerhasználó megy el szűrővizsgálatokra, egy részük gyakorlatilag láthatatlanná vált az ellátórendszer számára. 

Patrikkal a Szent László Kórház előtt találkozunk. A 24 éves srác évekig intravénás droghasználó volt, ezalatt fertőződött meg hepatitis C vírussal. Jelentkezett egy most induló programba, aminek kifejezetten az a célja, hogy szerhasználókat juttassanak kezelésbe. Amíg a vizsgálatra várt, elmesélte, hogyan kezdett el drogozni és mikor kaphatta el a vírust. 

Akkor is használni kell, ha nincs steril tű

Patrik szerhasználói karrierje különböző ópiát tartalmú gyógyszerekkel indult: felírta neki az orvos vagy egyszerűen megvette valakitől ezeket. Összeismerkedett egy lánnyal, aki heroinozott, onnantól egyenes út vezetett oda, hogy ő is kipróbálja az intravénás használatot. Először ódzkodott a szúrástól, de a drog okozta élmény felülírta a félelmeit. A dizájnerdrogokhoz könnyen hozzájutott, olcsóbbak is voltak, ezért tért át a heroinról. Hamar olyan erős kényszer alakult ki a fiúnál, hogy mindennap kellett használnia, ami akár napi 4-5 szúrást is jelenthetett.

Tisztában volt az intravénás használat veszélyeivel, hogy ha nem elég óvatos, könnyen megfertőződhet hepatitis C (HCV) vagy HIV vírussal. Előbbi elsősorban fertőzött vérrel szennyezett tűvel terjed, de átadható más eszközökkel is, például közösen használt szűrővel vagy szipákkal. (Elenyésző a valószínűsége, de szexuális úton is elkapható.) Idővel azonban egyre kevésbé törődött ezekkel a kockázatokkal, főleg, amikor nem tudott steril fecskendőt szerezni vagy nem jutott droghoz. “Függőként képtelen az ember nemet mondani. Hiába nincs nálam steril fecskendő, akkor is használni kell. Hiába tudtam, hogy nem lenne szabad, olyan erős volt a kényszer, hogy mindegy volt.” Ekkor 17-18 éves volt: családjával megromlott a kapcsolata, nem járt iskolába, beállva többször lopott boltokból. Egyszer megpróbált leállni, de nem csinálta végig a rehabot.  “Semmi sem változott, szóval még nagyobb erőbedobással használtam.”

Egy bolti lopás után elkapták a rendőrök, majdnem egy évet töltött letartóztatásban, de ugyanúgy hozzájutott a gyógyszerekhez. A börtönből kikerülve döbbent rá, hogy a drogozás nem vezet sehová. “Úgy éreztem, mintha a saját börtönömben lennék, nem halad az életem.” Másodszorra kilenc hónapot töltött a rehabon, utána volt még egy visszaesése, de lassan már négy éve tiszta. Rendszeresen eljár egy önsegítő csoportba, dolgozik, szeretne leérettségizni. 

Nem tudja pontosan, mikor kaphatta el a vírust. Már azelőtt sejtette, hogy fertőzött lehet, mielőtt megszűrték, mivel sokszor szúrt mások által is használt fecskendővel. Néha fáradékonyabb, könnyebben lett beteg,  amikor még drogozott, de ezeket leszámítva tünetmentes. Ettől függetlenül nyomasztja Patrikot, hogy fertőzött. Azzal nyugtatja magát, hogy sokan évtizedekig élnek a vírussal anélkül, hogy bármi bajuk lenne. Nehéz megmondani, évente hányan halnak meg hepatitis C okozta májbetegségben, mivel sokszor nem derül ki, hogy az elhunyt fertőzött volt.

Azért is halogatta az interferonos kezelést, mert rengeteg fizikai és pszichés mellékhatással jár. “Nincs sok kedve az embernek, amikor hallja ezeket, még akkor sem, ha tudja, hogy hosszú távon jót tenne.” Olyan esetről is hallott , amikor valaki elkezdte a terápiát, de annyira megviselte, hogy végül visszaesett. Másfél éve mégis elhatározta, hogy belevág a kezelésbe, egyik szociális munkás ismerőse is régóta győzködte. Azóta új gyógyszerek jelentek meg, amiknek már nincsenek annyira durva mellékhatásai, mint az Interferonnak, és a terápia is rövidebb, 3-4 hónap. Másik előnyük, hogy nem injekcióval adják be a betegeknek, hanem tablettát kell szedniük. A támogató programban résztvevő kliensek is már az új gyógyszereket kaphatják meg. 

Félszáz droghasználót akarnak kezelésbe juttatni

A programot Szabó Réka addiktológiai konzultáns, családterapeuta koordinálja. Évekig dolgozott tűcsereprogramokban, jól ismeri az intravénás szerhasználókat, Patrikkal is így találkozott először. Az egyik gyógyszergyártó cég kereste meg az Nemzeti Népegészségügyi Központon keresztül a betegtámogató program ötletével. Korábban börtönökben végeztek szűréseket, a mostani pilot jelleggel indul. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) célkitűzései között is szerepel, hogy 2030-ra Európa HCV-mentes legyen. Magyarországon körülbelül 70 ezer fertőzött lehet, harmaduk nem is tud a betegségéről. 

Nem ez az első hasonló kezdeményezés az országban, viszont ez a legkomplexebb program eddig, mondta Szabó Réka. Egy aktív szerhasználótól nehéz elvárni, hogy hónapokon keresztül rendszeresen eljárjon az orvoshoz és időben bevegye a gyógyszereit. A hepatitist nem is tartják akkora problémának, mivel olyan sok az érintett, a HIV-től sokkal jobban félnek. A zárt környezet miatt egy börtönben sokkal könnyebb nyomon követni a kezelésüket. Ezért biztosítanak minden kliensük mellé egy szociális munkást, aki elkíséri őket a kezelésekre és segít az ügyintézésben. Patriknak sem egyedül kellett elmenni a vizsgálatra, végig vele volt a szociális munkás. Régebben olyan kliensük is volt, aki azon csúszott el, hogy nem volt érvényes társadalombiztosítása. 

Céljuk, hogy 2020 végéig legalább 50 klienst juttassanak el a kezelésig. Ezalatt folyamatosan monitorozni fogják, hogy a program révén hány klienst értek el, a szűréseken résztvettek közül hányan csinálták végig a terápiát. Azt is nyomon követik majd, hányan fertőződtek meg újra a kezelés után. A gyógyszer cég támogatásából fizetik a programban dolgozó szakembereket és a működési költségeket. A szűrővizsgálatokat viszont már egy másik projektből finanszírozzák. Már az is megkövetel némi elkötelezettséget a kliensek részéről, hogy végigcsinálják a szűréseket, mert az egyértelmű eredményhez legalább két vérvizsgálatra van szükség, jegyezte meg Szabó Réka. Eddig 40 klienst vizsgáltak meg, a legfiatalabb 19, a legidősebb 50 éves volt. Hajléktalanok és MSM csoportok (melegek és más férfiak, aki férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot) körében is terveznek szűréseket. 

A dizájnerdrogokkal még több fertőzött lett

Az ehhez hasonló programokra azért van szükség, mert Magyarországon egyre több a hepatitis C vírussal fertőzött drogfogyasztó. 2011-ig 25 százalék körül alakult az országos átlag, azaz minden negyedik megszűrt intravénás szerhasználó volt fertőzött. Ez a szám 2014-re csaknem megduplázódott, 48 százalékra nőtt az érintettek aránya. Budapesten hasonló folyamatok játszódtak le (2011-ben 32 százalék, 2014-ben 60 százalék), ugyanakkor vidéken három év alatt megháromszorozódott (10 százalékról 32 százalékra nőtt) az érintettek aránya, és az azt követő években is növekedés volt megfigyelhető. Néhány vidéki nagyvárosban még az országos és a budapesti átlagnál is rosszabb eredmény születtek: a 2015-ös szűrések alapján Pécsen és Kecskeméten a kliensek 66, illetve 72 százaléka volt fertőzött. 

A drasztikus növekedés mögött a dizájnerszerek megjelenése és elterjedése állt: a Nemzeti Drogfókuszpont 2018-as jelentése szerint 2014-ben a dizájnerhasználók 56 százalékánál volt jelen a hepatitis C, míg hat évvel korábban mindössze 14 százalékuknál, egyre kevesebben voltak az ópiáthasználók. Részben ez magyarázza a fertőzések számának növekedését, mivel a klasszikus szerekhez (heroin, amfetamin) képest a dizájnerdrogokat sokkal gyakrabban kell injektálni, a használók között gyakoribb a fecskendők megosztása és többszöri felhasználása is, ami nagyban megnöveli a vírus átadásának kockázatát. 

Azóta valószínűleg nem javultak a statisztikák, tekintve, hogy egyre kevesebben jutnak el tűcsereprogramokba: 2011-ben 33 ezer alkalommal vették igénybe ezt a szolgáltatást, addig 2017-ben már csak 13 ezer alkalommal. Ahogy az alábbi grafikonon is látszik, 2014 jelentette a választóvonalat: abban az évben zárt be a két legnagyobb budapesti program, ami a magyarországi steril tűforgalom több mint 50 százalékát adta. (A legnagyobb mintával dolgozó szűrővizsgálatok is ezekben a programokban működtek, ezért a 2014 utáni budapesti fertőzöttségi adatok kevésbé mérvadók.)

Ez nem csak azért baj, mert a szerhasználók nehezebben jutnak steril fecskendőhöz. Hanem azért is, mert a szakemberek nehezebben érik el őket, kevesebben mennek el szűrésekre, gyakorlatilag eltűntek az egészségügyi és a szociális ellátórendszer számára. A szerhasználati szokások megváltozása – szúrás helyett elszívják a szert –  csak ráerősített ezekre a folyamatokra. 

A többségi társadalomnak is az lenne az érdeke, hogy kezeljék ezt a problémát, mondta Szabó Réka. Prevenciós beszélgetéseken fiatalok is elmondják, hogy szerintük ezekkel a programokkal nem csak a droghasználókat védik, hanem a civil lakosságot is: egy eldobott fecskendővel vagy akár a speedezésnél használt szívószállal is kikerülhet a vírus az intravénás drogfogyasztók köréből. (Így gondolkodott az ombudsman is, 2015-ös jelentésében megállapította, hogy nemcsak a drogfogyasztók, hanem a helyi lakosság “egészséghez való jogában jelentős visszalépés” a tűcsereprogramok leállítása. )

Gyakran érezted, hogy a családban senki nem szeret?

Az egészségügyben gyakran diszkriminálják a drogfogyasztókat, akik emiatt sokszor inkább nem fordulnak orvoshoz panaszaikkal. Szabó Réka szerint ezen a téren sokat javult a helyzet az elmúlt években. Főleg a hepatológusok nyitottak, Budapesten többre helyre is küldhetik a klienseiket. “Az embert nézik, hogyan lehet nekik segíteni. Nem ítélik el őket amiatt, hogy drogoztak.” Az egyik orvos még azt is felajánlotta, hogy kimegy a szűrések helyszínére, hogy beszéljen a kliensekkel.

Egy bizottság bírálja el, hogy ki kaphatja meg a hepatitis C elleni gyógyszert. Régebben lehetett hallani olyan véleményeket, hogy miért kell egy drogfüggőt kezelni, mára inkább az a fő szempont, hogy meggyógyuljon a beteg, és ne fertőzzön tovább. Nem feltétele a kezelésnek, hogy tiszta legyen a szerhasználó. Néhány éve még így volt, de ennek orvosi okai voltak: a félbehagyott terápia miatt ellenállóvá válhatott volna a vírus. 

Makara Mihály hepatológus, belgyógyász egyike  azoknak az orvosoknak, akik a programban résztvevő droghasználókat kezelik majd. Több mint harminc éve praktizál, munkája során nagyon sok drogfüggővel találkozik, börtönökből is küldenek hozzá betegeket. Az orvos szerint talán azért alakult így, mert emberként bánik velük. Mindenkihez van egy jó szava, elbeszélget velük,  hogyan képzelik el a jövőjüket, vannak-e céljaik. Meggyőződése, hogy önmagában nem elég, ha kigyógyítja őket a betegségből, mert később ugyanúgy visszaeshetnek. “Lehet, hogy más orvos viszolyog tőlük, én inkább azt látom bennük, milyen súlyos lelki fájdalmakat élhetnek meg.” Nagy hatással volt rá, amikor a rendszerváltás utáni években egyik alkoholista betege visszakérdezett, hogy miért ne igyon, nem tudott mit válaszolni. Azóta próbál minél többet megtudni a szenvedélybetegségekről.

Néhány éve olvasott az ACE (Adverse Childhood Experiences) kutatásról, ami a gyermekkorban átélt negatív élmények és a felnőttkorban jelentkező szociális-egészségügyi problémák összefüggéseit vizsgálta. Az Egyesült Államokban végzett felmérésben több mint 17 ezren vettek részt,  egy 10 kérdésből álló kérdőívet kellett kitölteniük, igennel vagy nemmel válaszolva.

Néhány példa a kérdések közül:

  • Előfordult-e, hogy nálad minimum 5 évvel idősebb felnőtt szexuálisan megérintett, tapogatott vagy neked kellett őt így megérintened?
  • Gyakran érezted, hogy a családban senki nem szeret vagy senki nem gondolja, hogy különleges vagy? 
  • Volt-e a családba alkoholista vagy drogfogyasztó, akikkel közvetlen kapcsolatod is volt?

Az eredményeket elemezve arra jutottak a kutatók, hogy akik 3 vagy annál több igennel válaszoltak, azok hétszer nagyobb eséllyel lettek alkoholisták, mint akik 0 pontot értek el. Szintén nagyobb eséllyel kíséreltek meg öngyilkosságot vagy lettek rákos betegek a magas ACE-pontszámot elérők. (Az Egészségügyi Világszervezet tesztje 33 kérdésből áll és árnyaltabb válaszlehetőségeket tartalmaz.)

Makara Mihály is kikérdezte szerhasználó betegeit. Azt találta, hogy szinte mindegyikük magas pontszámot ért el a teszten, vagyis súlyos fizikai-érzelmi bántalmazást, elhanyagolást szenvedtek el gyerekkorukban. “Megkértem az egyik betegemet, hogy meséljen az életéről. Rögtön az volt a válasz, hogy a nevelőapja megerőszakolta kiskorában” – idézte fel az egyik esetet. Az eredmények annyira megdöbbentették, hogy saját kutatásba fogott. Ennek első eredményeit több szakmai fórumon ismertette, legutóbb a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szenvedélybeteg szülők gyerekeiről szóló rendezvényén beszélt tapasztalatairól. Szeretné, ha minél több emberben tudatosulna, mekkora károkat okoznak a gyerekként átélt traumák, ezért iskolákban is eljár előadást tartani a témáról. 

Makara Mihály eredményei is a külföldi kutatásokat igazolták. Összesen 246-an töltötték ki a kérdőívet, közülük 87-en voltak drog- vagy alkoholfüggők. A többiek egyetemisták, jó anyagi helyzetben lévők és vérátömlesztés útján megfertőződött betegek voltak. A válaszok alapján a szenvedélybetegek hétszer-nyolcszor nagyobb eséllyel éltek át gyerekként érzelmi-fizikai elhanyagolást vagy szexuális bántalmazást a kontrollcsoport tagjaihoz képest. Tizenkétszer nagyobb eséllyel szenvedtek el fizikai bántalmazást, és az öngyilkosság, a válás és pszichés betegségek előfordulása is magasabb volt a családjukban.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!