Császármetszés az anya beleegyezése nélkül, fájdalmas nőgyógyászati vizsgálatok és szülés közbeni komplikáció, amiről mélyen hallgattak az orvosok. Csak pár azok közül az élmények közül, amelyekről a magyar szülészetre kerülő nők beszámoltak. A panaszok a lehető legritkábban érdeklik a kórházak dolgozóit, ha pedig futja valamilyen magyarázatra, az gyakran megalázóbb, mint a történtek.
Három édesanya mesélte el szülése történetét azon a beszélgetésen, amit december elején rendezett a Születésház Egyesület. A te szülésed, a te történeted című esemény apropóját az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben kiadott nemzetközi állásfoglalása adta.
E szerint a várandóságról és különösen a gyermekszülésről szóló kutatások nyugtalanító képet festenek: az intézményben szülő nők egészségügyi ellátása sok helyen nem felel meg a nemzetközi ajánlásoknak, és a nők gyakran tapasztalnak emberi jogaikat sértő, tiszteletlen, durva bánásmódot. Az állásfoglalásról szóló elolvashatja itt.
A Születésház Egyesület által működtetett jogsegélyszolgálathoz olyan nők fordulnak, akiket valamilyen sérelem ért a várandós gondozás, illetve a szülés közben. A jogsegélyhez kerülő esetek nagy többsége arról szól, hogy a nők nem kapnak megfelelő és kielégítő tájékoztatást az ellátás menetéről, a várható eseményekről, a beavatkozásokról, de az sem ritka, hogy az anyát rendőrrel fenyegetik, mert a szülés után a kórház által előírt három napnál korábban szeretne hazamenni.
Túl volt már várandóssága negyvenedik hetén, a kislánya azonban még nem akart megszületni annak az anyának, aki elsőként mesélte el történetét a beszélgetésen. Azt mondta, ma már tud róla beszélni, ami a szülés közben történt vele, de ez nem volt mindig így. „Már azt sem értettem, hogy miért kell minden vizsgálaton riogatni azzal, hogy még nem akar megszületni a gyerekem. Igazából pontosan tudtam: a protokoll miatt, ami a kiírt dátum után kórháztól függően maximum plusz egy hetet engedélyez az anyának terhesnek lenni. Gondoltam, és az összes vizsgálat is ezt támasztotta alá, hogy ha jól érzi bent magát, akkor minden rendben, majd kijön, ha akar” – mesélte. El is érkezett ez a nap, a vajúdás problémamentes volt, egy ponton a kitolási szakaszban mégis úgy döntött az egyik szülész, hogy nem várnak tovább, császármetszésre lesz szükség. A döntést utólag azzal indokolták, hogy a magzat szívhangja nem volt rendben.
„Emlékszem rá, hogy a fájások közben a mellettem levő monitor kijelzőjén figyeltem a számokat, hallgattam a kicsi szívhangját, és az ütemes hanggal nyugtattam magam. Semmi gond nem volt vele” – mesélte. Nem sokkal később egy halom papírt dugtak a nővérek az orra alá, és azt kérték: írja alá őket.
„Nem nagyon voltam már magamnál, de valamiért azon a papíron megakadt a szemem, ami a császármetszésről szólt. Azt nem is írtam alá”. Ezt az egy papírt vissza is vitték neki később, újra alá akarták vele íratni, de ő már csak arra emlékszik, hogy beleszúrják az altatót. Természetes szülés helyett császármetszése volt, azóta sem érti, hogy miért.
A szülés után pár nappal bement az orvosához, és megkérdezte tőle, hogy ezt miért kellett. „Azt hitte, hogy a külsőm miatt bánt ez az egész, és arról kezdett magyarázni, hogy milyen fürdőruhát vegyek majd a nyáron, ami eltakarja a vágást a hasamon. Fel sem fogta, hogy nekem ebben az egészben mi volt a rossz. Ezzel talán örökre elvette tőlem annak a lehetőségét, hogy a következő gyerekemet természetes úton hozzam világra, és kitett egy olyan komoly hasi műtétnek, aminek a későbbiekben bármilyen kockázata lehet” – monda az édesanya.
Az bántja a legjobban, hogy úgy végezték el rajta a császármetszést, hogy ezt semmi nem indokolta: sem vele, sem a gyerekével nem volt semmi komplikáció a vajúdás közben. Az orvos utólag, négyszemközt bevallotta, hogy ez valóban így volt.”Sokat gondolkodtunk rajta utána a párommal, és valahogy mindig oda lyukadtunk ki, hogy mi voltunk a hibásak, mi csináltunk valamit rosszul. De aztán az eltelt évek ráébresztettek arra, hogy valószínűleg semmi másról nem szólt ez az egész, mint hogy péntek este szültem, az orvosnak pedig valószínű lejárt a műszak, és jött a hétvége, ezért minél előbb kint akarta látni a gyerekemet” – mondta.
Egy másik édesanya magáról a szülésről nem szeretett volna még ilyen szűk körben sem beszélni, a nőgyógyászati vizsgálatokról viszont igen. Vérlázítónak nevezte, hogy alkalmanként tízezer forintot kifizetett magánrendelésekre, ennek ellenére sokszor durván bántak vele. „Az a legnagyobb baj, hogy a magyar nők ehhez vannak hozzászokva, nekik már az a természetes, hogy egy hüvelyvizsgálat fáj, hogy az orvos lekezelően bánik velük. Azt gondolják, hogy ez így rendjén van” – mondta a kétgyerekes anyuka. Vele megesett az egyik ultrahang vizsgálaton, hogy a nőgyógyász a ultrahanggal lökdöste a méhét, így próbálva felébreszteni a gyereket. Este kilenc óra volt, a gyerek meg nem mozgott – mesélte már nevetve.
„Azt hittem, hogy teljesen komplikáció mentesen ment a szülés, a burokrepesztésnél ugyan egymásra nézett az orvosom és a szülésznőm, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy rákérdezek, de végül is minek, hiszen értem vannak ott, ezért fizettem meg őket. Amikor azonban két hónapos lett a kisfiam, oxigénhiányos állapot miatt el kellett kezdenünk a Pethő Intézetbe járni vele” – emlékezett vissza a pár évvel ezelőtt történtekre az István kórházban szült Schmek Eszter. Végül az intézetben derült ki, hogy szülés közben a magzatvízbe széklet került, a köldökzsinór pedig többszörösen a gyerek nyakára tekeredett.
Amikor panaszlevelében kérdőre vonta a kórházban, hogy ha probléma lépett fel szülés közben, miért nem tették rá a CTG-gépet, ami a magzati szívhangot méri, azt mondták: rákötötték a gépre, csak biztos rosszul emlékszik, ha akarja, be is mehet az ezt bizonyító felvételekért a kórházba. Az anya azonban biztos benne, hogy nem történt ilyen vizsgálat, a felvétel pedig, amit utólag elé tettek, nem is az ő szülésén készült.
A történtek után panaszlevelet írt a kórház igazgatójának, az osztályvezetőnek, az orvosának és a betegjogi képviselőnek. Elsőre még kapott is választ, de az ügy pár hónap után elsikkadt, azóta is a kórház hivatalos válaszára vár. Azt mondta: a sajtóval is próbálta felvenni a kapcsolatot, de senkit nem érdekelt a története.
A jelenlevő édesanyák és szakemberek egyetértettek abban, hogy gyakorlatilag alig maradt az országban olyan szülészet, ahol felesleges külső beavatkozás nélkül szülhetnének az anyák. És a szüléssel nincs vége a történetnek, a kórházi rend miatt gyakorlatilag képtelenség a szülészeten pihenni, pedig sokszor csak jóindulat kérdése a nők kérését figyelembe venni. Az egyik anya a három nap alatt, amit a kórházban töltött, összesen tíz órát aludt. „Hulla fáradtan érkeztem haza, és nem a szülés vagy a kicsi miatt, hanem ami a kórházban zajlott”.
Megosztás